Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-17 / 46. szám

Mátészalka, 1929. november 17, Ara 20 fillér, IX. évfolyam 46. szám- wwgGBF®**.wf&w ' imámésIbiéi POLITIKAI, TÁRSADALMI E'S KÖZGAZDASÁGI HETILAP Szerkesztőség; és kiadóhivatal: Mátészalka, Horthy Miklős-u. 8. Telefon 38. Postatakarékpénztári csekkszámla : 54.003. RfifflaBHUgraaraBagadatiiiigattffia^^azaKaMe^CTfiaattg. ■ - ’■ Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR ■ Megjelenik minden vasárnap. Kiadja: „Szatmár és Bereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. hSiífm I Előfizetési dij: Félévre 4 P 80 f. Negyedévre 2 P 40. Ikfári Bethlen Gábor« Amidőn halálának háromszázados év­fordulóján hálás kegyelettel megemlékezem róla, — nem zárkózhatom el attól, hogy vázlatosan, nehány egyszerű vonással fel ne rajzoljam pályafutásának legfőbb fordu­lóit. Ismernünk kell azt, kit ünnepelünk s kinek alakja ma mementóként emelkedik ki a történelem vizeiből. A fiatal és férjtelen, a nagyakaratu és tehetetlen Báthory Gábor fejedelem addig hajtotta Erdélyt a napkeleti királyság déli­bábjai felé, mig megérkezett az örvény szélére. A felekezetek testét hihetetlen viszálykodás tépdeste, a nemzetiségek meg­tagadták az engedelmességet, a menekvés­nek egy útja látszott: feláldozni a kis Er­dély függetlenséget az osztrák császárnak. Ekkor 1613. okt. 23-án választották meg a rendek a nagytehetségü székely főkapitányt, Bethlen Gábort fejedelemnek. Szomorú és fekete napokban vette át a kormányzást, de tüneményes politikával mégis ő terem­tette meg Erdély aranykorát. Első sorban katona volt, de nemcsak, mint hadvezért és államférfit csodáljuk, hanem mint az al­kotó munka mélységes hitü, művészi mes­terét is. Másfél évtizedes uralkodása állandó ha­dakozásban telt el, amit a lelkiismeret szabadságáért s Erdély jogaiért folytatott eredményesen. (Nikolsburgi béke 1621. dec- 31.) Tudnunk kell azonban, hogy ő, mint református, nemcsak a maga felekezetének, hanem az egész országnak, akart regenerá­tora lenni. Lobogóján a vallásszabadság nem üres jelszó volt, hanem élet-programmja annak a felekezetesség-nélküli nemes lé­leknek, ki a bibliát 26-szor olvasta végig. A vallási liberálizmus tekintetében nincs párja nagyjaink között. Az egyéni érték volt előtte a legfontosabb. Egyik kancellárja katholikus, a másik szombatos volt. A je­zsuiták visszatérését megengedte, — Káldy Györgyöt támogatta, tanácsait sokszor ki­kérte. Oláh nyelvű biblia kiadásáról is gon­doskodott s a kereskedelem terén a zsidók­nak is kiváltságokat adott. Különösen a közművelődés kérdései érintették mélyen a lelkét s ő volt az első, ki intézményesen gondoskodott arról, hogy Erdély soha ne lásson szükséget, tanult és hü fiákban. Már az 1614-ik medgyesi ország­gyűlésen kimondatja, hogy mindenütt iskolát kell épiteni s az 1624-iki gyulafehérvári gyűlés lehetővé teszi jobbágy gyermekek részére is a tanulást. Külföldről hires taná­rokat, tudósokat hozatott s a külföldre menő ifjakat anyagilag támogatta, előme­netelüket személyesen ellenőrizte. Segítette a nagyszombati, debreceni, máramarosszi- geti iskolákat, de fejedelmi bőkezűségének legszebb koronája a gyulafehérvári akade- mica-gymnázium megalapítása volt. {Most Nagyenyeden van). Gyulafehérvárt általában nagyon szeret­te, — ő tette székvárossá. Nagyon szere­tett építkezni. Nevéhez fűződik Vajda-Hu- nyad várának az átépítése is. Gondolko­zására, fenkölt szellemére éles fényt vet az élete utolsó évében kiadott rendelkezése, mélyben Erdély minden lelkészét és taná­rát — felekezeti különbség nélkül — ne­mesi méltóságra emelte maradékaikkal együtt. Meghalt 49 éves korában 1629. no­vember 15-én. Levett kalappal állunk meg áldott emléke előtt annak, kit jókedvében ajándékozott Isten ennek a szomorú nem­zetnek. Ugy-e szabad megkérdeznem ezekután: micsoda örökséget hagyott reánk a nagy fejedelem? Ez az örökség nem ország: ez immár minden vonatkozásban a múlté; — nem is fegyver; fegyvereit összetörte az idők szomorú fordulása; — nem föld és pénz; a föld megindult és elment a lábunk alól s a pénz rongyokká, semmivé lett. Ez az örökség láthatatlan lélek és kultúra s mégis erős valóságok országa, mert örökké devalválhatatlan erkölcsi tőke. Nagy értéke, hogy nincs helyhez, fajhoz, valláshoz, ál­lampolgársághoz kötve, tehát mindnyájan boldog büszkeséggel vallhatjuk magunkénak ezt az örökséget. Az ő öröksége — amire már három évszázad varrt patinát — ne­künk cél, feladat és magyar eszmény. Bethlen Gábort a nagy feladatok aláza­tossá, józanná és reálissá tették. Csendben, de elszánt lélekkel, odaállott mindenestől egy nagy gondolat szolgálatába s túlnőtt az átlag emberi korlátokon. A hit és tudás erejével regenerálta kora ifjúságát, az eti­kai értékek alapján megszervezte az erdélyi társadalmat, biztosította számára a szelle­mi és erkölcsi fölényt s ebben magát a jövendőt. Fejedelmi fényének élettámasztó sugarával kivirult lassan a letarolt Erdély aranykora; kezdeményezése, hatása, az oda­adó lelkek csendes áldozata nyomán meg­indultak a kövek s iskolákká épültek a keresztény nevelés számára. Intézmények emelkedtek, mint foglalatair a lélek édes, tüzes borának. Élet virult a pusztaságban s az isteni élet környezete illatozott az er­délyi földön. Ma is igy van ez kedves olvasóm. Nagy erő ma is a szélvész, a tűz, a földrengés, mindent el tudnak pusztítani. De nagyobb a nap csendes, mosolygó sugara, mely szelíden töri át magát sötét fellegeken s életre csókol ^szendergő rügyeket. Legna­gyobb hatalom a világon a szív, mely ál­dozatosan szeret s életet teremt ott, ahol eddig csak pusztulás volt. Dobbanjon meg mi bennünk is ez a szív, hogy emlékezé­sünk, ünneplésünk ne legyen hiába! Halott nagy fejedelem, — Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyék örö­kös Ura! Három százados sírod felett há­lás kegyelettel emlékeznek késő unokák! Pihenj csendesen — álmodj a Te földed uj aranykoráról! Te álmodj, — mi dolgozunk! A neved nekünk riadó s ez lesz egykor a diadalének!... Tiszaszalka, Kelemen Gyula. Négy örökös tagot választ a holnapi rendkívüli naegyegyülés­Megválasztják a közigazgatási bizottság 10 tagját és szabály- rendelet készül a kísgyülés tagjainak számáról. A „Szatmár és Bereg“ múlt heti számában az általános megyebizott­sági tagok választásával kapcsolat­ban megírtuk, hogy alakuló közgyűlését november hó 18-án, délelőtt tartja az uj törvényhatósági bizottság. A tárgysorozatnak több nevezetes és fontos pontja van. így megválaszt a megye-gyűlés négy örökös tagot, megalakítja 8 tagból az igazoló vá­lasztmányt, kijelöli azt a 30 bizott­sági tagot, akik közül az összefér­hetetlenségi bizottság kisorsolása történik s megalkotja szabályrende­letét a kisgyülés tagjainak számáról. Erre nézve a törvény következőkép intézkedik: A kisgyülés tagjai az alispán, a főjegyző, az árvaszéki elnök, a tiszti főügyész, akadályoztatása esetében helyettese, a tiszti főorvos, továbbá a törvényhatósági bizottság köz­gyűlése által tagjai közül öt évre választott tagok. Ezeknek a száma a törvényhatósági bizottság összes tagjai számának tiz százalékát nem haladhatja túl, igy vármegyénk­ben 20 választott tagja lesz a kis- gyülésnek. A kisgyülésben a legtöbbadófize­tők és az összes választók által vá­lasztott, valamint az érdekképvise­leti törvényhatósági bizottsági ta­goknak képviselve kell lenniök. A kisgyülés tagjává megválasztani, nem lehet azt, aki szakszerűség képviselete cimén vagy hivatali állásánál fogva tagja a törvényha­tósági bizottságnak. A kisgyülés tagjainak választása alkalmával a rendes tagok szá­mával egyenlő számú póttagot is kell választani. Előadó­ként működhetik a kisgyülés Folytatás a 2-ik oldal 11-ik hasábján.) Fizetiiá-e jóvátételt? Mátészalka, 1929. nov. 16. A múlt nyáron a győztes ha­talmak Hágában megegyeztek Németországgal a jóvátételi fize­tések dolgában. E szerint a né­metek fizetnek, de csak akkor, ha kiürítik a még megszállt Rajna-mentét. A belgák és an­golok már ki is mentek, csak a franciák nem, sőt azzal a csala­fintasággal, hogy a kiürítés terv­szerű előkészítésére megtehes­senek minden intézkedést, meg­szállták azokat a helyiségeket is, ahonnan kimentek az ango­lok és a belgák. Az uj francia miniszterelnök pedig kijelentette, hogy „nagyon messze van még az idő, amikor sor kerülhet a Rajna-vidék kiürítésére“. Ez a vi­lágraszóló nyilatkozat bennünket is közelről érint, mert a volt nagy­antant kezdheti elölről a tárgya­lásokat a németekkel és kisebb gondja is nagyobb annál, hogy bíbelődjék az úgynevezett ke­leti jóvátétellel, amelybe a mi ügyünk is tartozik. Azután még van egy másik fontos ok is, amely szintén nagy szerepet játszik a mi jóvátételi fizetésünkben. 1924-ben a Nép- szövetség elhatározta, hogy Ma­gyarország húsz év alatt 200 millió aranykorona jóvátételt fizet félévi részletekben és amig igy nem fizette vissza a népszövet­ségi kölcsönt, vagyis 1944-ig, újabb terheket nem szabad rá róni. Ez világos és félremagya- rázhatatlan rendelkezés. Még 16 év van hátra, amig letörlesztjük ezt az adósságot Emellett ott van a háború előtti és háborús adósságok kérdése, mely olyan bonyodalmas, hogy 10—11 év alatt sem tudtak benne dűlőre jutni. A háború előtti Osztrák-Ma­gyar Monarchia adósságait a bé­keszerződések általában úgy osz­tották meg a hét utódállam kö­zött, hogy mindegyikre az uj te­rület nagyságának megfelelő há­nyad esett. Az arany- és valuta-, valamint a háborús (hadikölcsönök) adós­ságokra vonatkozóan a béke- szerződések úgy rendelkeztek, hogy minden uj állam adóssá­gává válik, a területén levő min­den államadóssági kötvény. Ez a területi hányad, a békebeli adózóképesség alapján kiszámí­tották a teljesítési hányadot és 3 kettő különbségéből származó hányadot. Ezek szerint tehát a hét utódállam ■ . ■ _ _ , A IZIIMiKll eiKEI papi fi, IfOSZeri könyvkereskedésében vásárolj on. MBB

Next

/
Thumbnails
Contents