Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-18 / 33. szám
4-ik oldal. 1929. augusztus 18-án. egyeztetése szorgos munkát s az ügy alapos tanulmányozását követeli meg. Bizonyos mértékben ugyan ebbe a tárgykörbe vágnak az ügyvédek anyagi és erkölcsi helyzetének javitása érdekében készülő javaslatok. Az igazságügyminiszter itt úgy véli a nagy egészében súlyos életküzdelmet folytató ügyvédség segítségére sietni, hogy az okirati kényszert akarja behozni. Ezeken kívül előkészíti a hitelezők érdekeit fokozottabban védő törvényjavaslatot, a jelzálogtörvény végrehajtására vonatkozó utasítást s mint legfontosabbat a polgári törvénykönyv végleges tetőalá juttatását. Az igazságügyminiszter nyilatkozatából az tűnik ki, hogy az igazságügyminisztérium az érezhető nehéz helyzeten javítani és könnyíteni törekszik. Az igazságügyminiszter hivatalba lépését széleskörű bizalom előzte meg s e bizalom az idők folyamán nem csökkent, hanem éppen ellenkezőleg növekedett. A parlament ősszel megkezdődő ülésszakán alkalma lesz a közvéleménynek részleteiben is megítélni azt a nagy jelentőségű munkát, amelyet az igazságügyminiszter csak szélesebb körvonalaiban ismertetett. A közszállitási szabályrendelet olcsó kiadásban. A folyó évi október hó 1-én életbelépő uj közszállitási szabályrendeletet a Tiszántúli Ipar és Kereskedelem ki- adóhivatala (Debrecen, Piac-u. 81. szám.) zsebkiadásban, szakszerű magyarázattal ellátva kiadja. Példányonként előre megrendelve mindössze 1 P 50 fill, és 12 fill, portóba fog kerülni. Árvalány haj. , A magyar rónának ez az egyszerű, szerény virága, az utolsó héten belekerült a világ legnagyobb újságaiba. Igaz ugyan, hogy az idegen újságírók nagyon meg vannak akadva vele, mert sehogyan sem tudják lefordítani angolra vagy franciára. Betű szerinti fordítása ugyanis rosz- szul hangzik, magyarul meg nem tudják kiejteni. Kificamodnék bele a nyelvük, Tehát úgy segítettek magukon, hogy elnevezték „fütoll‘‘-nak, amin meg már nekünk kell mosolyognunk. Dehát minek köszönheti az árvalányhaj ezt a hirtelen érdeklődést ? A magyar ifjaknak, az Angliában tartózkodó kis cserkészeknek. Ötvenezer cserkészt gyűjtöttek össze az angolok a világ minden tájáról. Huszonhárom nemzet szine- virága, jövőjének reménysége hajózott el Angliába, hogy versenyezzen a cserkészet tudományában. Ott vannak köztük a kis magyar diákok is. Rothermere lord áldozatos bőkezűségéből nyolcszázötvenen mehettek el. Csendben, szerényen indultak és ugyanúgy léptek angol földre is. Mégis minden szem megakadt rajtuk. Csodálkozó álmélko- dással tapsoltak a halvérü angolok amikor az egy zászlóajnyi apró magyar legény lába alatt dongott az idegen föld. Ez valami katona nemzet lehet — mondogatták a nézők — mert ezeknek nem a nevelésük, hanem a vérük adta a fegyelmet. Angol újság irta ezt, nem mi találtuk ki. Mi csak fátyolos szemmel olvassuk ezt az elragadtatást, amellyel beszámolnak a mi kis véreink minden lépéséről. Ötvenezer cserkész szállt meg ________81 /S¥ á ft egy táborban és ötvenezer közül az a 850 árvalányhajas legényke válik ki legjobban. Miért? — olvassuk csak a külföldi jelentéseket: szerény, de mégis öntudatos megjelenésük, úri viselkedésük és minden feladatra azonnal kész vállalkozó kedvük, továbbá az a könnyed finomság és minden feltűnést kerülő egyszerűség ragadja meg a szemlélődő figyelmét. Amit más nemzet kiküldöttei többé kevésbé kirívóan, majdnem kérkedve erőszakolnak ki, belőlük teljesen hiányzik. Egyszerűek, nemzetközi rajtuk a kalap, az ing, a nadrág, mégis elütnek a többitől. Ha a kalapjuk mellé tűzött sárgásfehér növény, a „fütoll“ nem volnai akkor is meg lehetne ismerni, hogy magyarok. így járt velük a walesi herceg, az angol és indiai trón örököse is, aki pedig már nem egyszer utazta körül a földet, megnézett és meglátott néhány száz nemzetet, mégis úgy megakadt rajtuk a szeme, hogy kíséretének többszöri figyelmeztetésére tudta csak rászánni magát arra, hogy mást is meg néz, nemcsak a magyarok táborát. Üsd, vágd, nem apád ! — Huj huj hajrá ! — igy köszöntötték a magyar gyerekek a herceget, akinek egyszerre földbegyökerezett a lába, mert ebben a néhány szóban annyi lélek, annyi érzés, akkora történelem sűrűsödött össze, hogy a felcsattanó hangok kottára szedett üteme egy pillanatra belehasitott szivébe. Alaktalan sejtelem viharzott benne és csak akkor értette meg a magyar fiuk lelkét, amikor táncolni kezdtek A palotás, a csárdás megmagyarázott neki mindent. A nálunk mostohasorson tengődő magyar táncok nyitott könyvként hatottak rá. Mi — ti um _________ vag y a pumpát hiába rángató emberből. De ma, a technika szédületes fejlődése idején, amikor az ilyen ócskaságok már a legkisebb községekben is lomtárba kerültek és kifogástalanul működő, modern, uj tüzífecskendőkkel pótoltattak, amikor nagyvárosokban az automobilokra szerelt benzinmotoros fecskendők búgva, zakatolva, hatalmas energiával zúdítják a víz, vagy a hab Niagaráját a láng és zsarátnok poklába, amikor az önkéntes vagy hivatásos tűzoltó halált megvetőbátorsággal rohan fel a legujabb- rendszerü tolólétrákon többemeletnyi döbbenetes magasságba, szembe nézve a perzselő lángok ezer- nyelvű szörnyetegével, fojtogatva a felszabaduló mérges gázok és a szikrák millióit lebegtető füst gyilkos tengerétől: ma már más a vélemény a tűzoltóságról. Ma már tudjuk, hogy a tűzoltó katona a háborúban, de katona a békében is. Katona, akinek, mikor megszólal a tűzjelző sziréna szivetremegtető sikoltása, a félrevert harang baljóslatú, félelmetes kongása, mint behívóra, ott kell hagynia az anyát, a feleséget, a családot, a szerszámot, ásót, kapát, vagy íróasztalt és rohanni az ádáz elemmel való vészes harcba. Katona, aki harcol, kockára teszi az életét, önként, ingyen, zsoldnélkül, hogy életet és vagyont mentsen. Nagy városokban még ma is alig múlik el egy-egy nagyobb sajnos — csak kevesen tudjuk megbecsülni ezt a kincset, amit még a kelő napba nézve imádkozó, pusz- tázó ősök vére lopott belénk. Ál- müveltségünkben talán szégyeljük is, pedig ha meg akarjuk mutatni magunkat, a bensőnket, a természetünket, a táncunkat a legtökéletesebb fényképünket. A magyarság keserű sorsának jelképe az árvalányhaj. A tudósok ismerik mind a kettőt, a magyar fajt is, a pázsit-féle füvek aranyszínű, a legkisebb szélben is kecsesen hajlongó és a legnagyobb viharral is mindig megküzdő acél-pók- fonálhoz hasonlatos árvalányhaját is, de a tömeg, az embermílliók nem hallottak róla. Nyolcszázötven magyar cserkész kalapja mellett lett világhírű a Duna-Tisza mentének jellegzetes kis növénye és huszonhárom nemzet félszázezer cserkészének táborából viszik szét a világ legmesszebb zugába is, hogy van egy kis nemzet valahol Közép- európában, ahol ezer esztendeje telepedett meg, magára öltötte a tudomány és műveltség finom köntösét, de a lelke mélyén, a szive dobogásán mégis megérzik az ázsiai ős haza ünnepi csendje és harcos lovasainak fergeteges robogása. És ennek a szabadságát védő katonanemzetnek legújabb hajtásai « tt kint sem feledkeztek meg apáink arcairól, mert a másik huszonegy nemzet fiaitól eltérően, felvonultak az angol Névtelen Hős sírja elé, némán tisztelegtek a volt ellenségnek és — hol is szerezhettek volna a város kőrengetegében virágot ? — a kalapjuk mellől letéptek egy-egy halványsárga fűszálat, azután csodálatos ügyességgel koszorút kötöttek nyolcszázötven — árvalányhaj szálból ... Es a halvérü angoloknak vér futott a s fi vükbe, amikor látták, hogy az a névtelen idegen virág odasimul az ő Névtelen Hősük sírjának hideg kövéhez. tűzvész anélkül, hogy a tűzoltói kötelességteljesitésnek hősi halottja, vagy súlyos sebesültje ne lenne. Kisebb helységekben pedig a tüz- veszedelemnek az épületek alacsony- sága és anyaga folytán könnyen széles méretűvé válása jelenthet úgy a lakosságra, mint a tűzoltók élet- biztonságára nézve fokozott veszedelmet, amelyet lokalizálni és teljesen megszüntetni csak jól szervezett jól fegyelmezett és jól kiképzett önkéntes tűzoltóság képes. Tűzoltók! Ma, amikor csonka hazánk nehez gazdasági helyzetében egy fillérnyi nemzeti vagyont sem szabad oktalanul veszni hagynunk, kétszeres éberséggel kell őrködnötök azon, nehogy nagyobb értékek váljanak a romboló elemnek martalékává. A kötelességét híven teljesítő önkéntes tűzoltó — bár nem számit reá — méltó a polgárság, a társadalom és a nemzet hálájára. Legyetek tehát kötelességtudók, legyen legszebb erényetek az önzetlenség és az önfeláldozás. Legyetek gyorsabbak a veszedelemnél, vakmerők és mégis körültekintők s a lélek ereje megfogja acélozni karjaitokat is! Végül, mint magyar önkéntes tűzoltók, véssétek szivetekbe ezt a jelmondatot: Ments életet és vagyont: hazát mentesz! Berényi Dániel-re!, segédlelfcéez beszéde a Mátészalkai Önkéntes Tiizoltó Testület jÉleiii ünnepélyén. Megemlékezve a nap jelentőségéről, a mátészalkai önkéntes tüzoltó- egyesület megalapításának körülményeire vetek történeti visszapillantást. 40 éve annak, hogy az egyesület Ilosvay Endre főszolgabíró parancsnoksága alatt 1889-ben megalakult és 1913-ban a Szatmárnémetiben megtartott kerületi tüz- oltóversenyen már diadalra vitte a ma már elnyűtt, de az idővel növekedő drágaság u zászlót; De nemcsak a békében állott ez az egyesület hivatása magaslatán, hanem a 4 és fél éves világháborúban is. Tagjai közül sokan megsebesültek, elestek, rokkantakká lettek a hazáért, vagy éveken keresztül ették könnyeikkel a hadifogság keserű kenyerét. Majd a román megszállás tépázta meg soraikat. A trianoni átkos szerződés bekövetkezésének idejére megcsonkult, elárvult, lerongyolódott a mátészalkai önkéntes tüzoltóegyesület is. A nemzeti éra építő uralmának beköszöntése az egyesület számára is meghozta a regenerálódás lehetőségeit, amit elősegített az a tény, hogy Mátészalka nagyközség érdemes elöljárósága sohasem szük- keblüsködött akkor, midőn a m. kír. belügyminiszternek a felszerelések megújítását, kiegészítését és a kor színvonalára emelését célzó rendelkezéseit végrehajtotta, sőt etekintetben mindig a legmesszebb menő áldozatkészséget tanúsította, Mátészalka férfi közönsége pedig osztály és foglalkozási külömbség nélkül ontja magából a bátor, lelkes, mindig tettrekész és a tűzoltó- fegyelemnek magukat készséggel alávető önkéntes tűzoltókat és ma nemes büszkeséggel mondhatjuk, hogy Csonkamagyarország Csonka- szatmármegyéjében, Mátészalka nagyközségnek, Hajdú Sándor fő- parancsnok szakképzett, fegyelmet- tartó vezetése alatt 56 tagból álló egész önkéntes tüzoltó-egyesülete van, amely 1928-ban ismét első dijat nyert a Mátészalkán megtartott vármegyei tüzoltóversenyen. Egész, mert egyesíti magában a legszebb tűzoltó-erények összességét. Még a világháborút jóval megelőző időből származik az a lekicsinylő gúnyos modor, amellyel annak előtte általában a tűzoltóságot kezelték. Megmosolyogták gyakorlatait, kigunyolták a katonásdit játszó tüzoltófegyelmet. Volt idő, amikor helyén való is lehetett ez, amikor egy-egy község egész tűzoltó felszerelése nem állott egyébből, mintegy a vizet legfeljebb félméter- nyíre fecskendező rozoga vizipuská- ból, maga a tűzoltóság pedig néhány tűzveszély esetén szájtátó, ordítozó, üres vödrökkel hadonászó,
