Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám
1929. julíus 7-én. fZAIMÉR iS BEREC 3-ik oldal. Üzletátalakitás előtt 4Q° elsőrangú cipőim árából engedményt o adunk 27—31 Kuhll cípőáruház tett s kis asztalokkal megrakott terem közepén egy dgrüs pofája bohóc fogad. Egyik kezében egy szál rózsa (egészen bizonyos, hogy nem én tettem oda !), a másik kezében tábla : Isten hozott! Hanyag közönynyel ül a hencseren, szebbnél-szebb párnák között, mit sem törődve azzal, hogy alatta és körülötte mindenütt ártatlan gyermeki kezek munkái ejtik bámulatba a szemlélőt. Szép, bordó- szinü takaró, rajta, körülötte mindenütt kis párnák, a „szúrd be, húzd ki", a haraszt- munka és szál-öltés színes remekei. Min- deniken kis cédula, amiről megtudjuk, hogy II—ül. osztályosok munkája. Köztük az én kis leányomé is, ki a születésnapomra lepett meg vele — saját költségemre. Körül az asztalokon és állványokon mindenütt sálak, abroszok, szalvéták, kis és nagy térítők, tálca-kendők, alsó ruha- nemüek, csipkék stb. Van itt minden, ami szebbnél-szebb darab s figyelemmel végig kisérhetjük : miként fejlődik a gyermeki kézügyesség, hogyan jut *1 az egyszerű varrástól és foltozástól a laposhimzés, a madeira és angol-madeira készítéséig?! Szakszerűen összefoglalva, a következőket láthatjuk: alapvető gyakorlatok, varás, kötés, horgolás, foltozás, keresztöltés, madeira, angol-madeira, laposhimzés, szálöltés és megállapíthatjuk, hogy minden gyakorlati célt szolgál. Tanította Járosné Kaminszky Eta tanítónő. Köszönjük neki kis leányaink nevében. A közelebbi asztalokon apró, játékszerü dolgok ragadják meg figyelmünket. Gyakorlati célt szolgáló agyag és fa-munkák. A kisebb fiuk készítményei. Gereblye, villa, eke, kalapács, csattogtató, élesre fent sok-sok tör mind iából kiiaragva. Szinte csodálatos, hogy egy rossz fanyelű bicskával mi mindent lehet produkálni. Az érdem Vajda János tanítóé. Köszönjük neki kis fiaink nevében. No és most nézegessünk a falakon, ott van igazi látnivaló. A bejáratnál az igazi Magyarország két és fél méter átmérőjű körvonalai fogadnak, az ország területe telistele rakva apró, színes részlet-térképekkel, földrajzi vázlatokkal, amelyek minden részletében felölelik a IV—VI. osztály földrajzi tanítási anyagát. Mind gyermekek rajza s mind olyan, amilyeneket mi néha gimnazista korunkban cselekedtünk. A térkép felett címer, korona, amit színes magyar motívumokkal ékesített rajzok vesznek körül s bennük a „Hiszekegy". Jobbra és balra művészies magyar motívumokból összeállított két hatalmas csillag. Ha elindulunk jobbra, apró gyermekek bizonytalan rajzolgatásával találkozunk. Asztal, szék, ház, locsoló. De minden lépéssel komolyabb lesz a munka. Itt már színes ceruza működött, ott már árnyékolás is van. A terem közepén túl pedig már nem hisszük, hogy elemi iskolában vagyunk. Viz-festékkel kifestett, szemlélet és emlékezet utáni rajzok, magyar díszítések, cirádák stb. Végül hófehér papíron koromfekete tus-rajzok; a legnehezebb munka, ami a művészet határán mozog. Nem tudunk eleget csodálkozni, amikor meglátjuk a papirhajtogatás és szövés remek példányait. Zöld lombok között a templomot s felette a gomolygó fellegeket. Ki hinné, hogy mindezt színes papírból ragasztgatták össze elemi iskolás gyermkek ? Amerre nézünk mindenütt csupa szin, hangulat, összhang, művészet. Templomban vagyunk, a jövendő reménységének templomában. Mindenütt hitvallás: „Hiszekegy Istenben", mindenütt fogadkozás: „Nem, nem, soha!“, mindenütt magyar motívum. Művészet, amely a hazaszeretetnek, a magyar jövendőnek a szolgálatában áll. KöAz elmúlt vasárnap országosan emlegetett, gyönyörű ünnepség színhelye volt a Tisza-zug határszéli falucskája, Tiszacsécse község. Szat- mármegye északi csücskének egyszerű kis faluja Tiszacsécse, alig pár kilométerre a trianoni határtól, kertjei alján a kanyargó Tiszával. Egyszerű kis falu, de különösképpen nevezetes jelentőségre jutott. Itt született 1879 junius 29-én, Péter-Pál ünnepén, Móricz Zsig- mond, a kiváló iró. Az iró elérte ötvenedik esztendejét, erre a nevezetes dátumra díszbeöltöztették a kis falut a hetedik határból utrakeltek az emberek, órákig gyalogoltak, órákig szaladtak a kis paraszt kocsik a szatmári dülőutakon, kivonultak a leventék, magyar ruhába öltöztek a lányok, hogy méltóképen fogadhassák az irót, aki túlnőtt a kis falun, a vármégye határain, ma már féltett kincse az egész országnak. Tiszacsécse község képviselőtestülete junius 11-én tartott ülésén a község díszpolgárává választotta Móricz Zsigmondot. Junius 30-ára hívták meg az irót és barátait, nagy ünnepségek keretében adták át Móricz Zsigmondnak a díszpolgári oklevelet, utána nagy áldomást ültek, Móricz Zsigmond feleségével, kél leányával és barátaival szombaton délután érkezett meg Tisza- becsre, Gaál Endre dr. nyug. államtitkár, a kerület képviselőjének tiszaparti kastélyába. A vendégszerető házigazda vacsorát adott az iró tiszteletére, ezen a vacsorán ő mondotta az első pohárköszöntőt az 50 esztendős Móricz Zsigmondra, a magyar irodalom büszkeségére. Vacsora után a kastély gyönyörű parkjába vonult ki a vendégsereg, végignézte a pazar, szép tűzijátékot, amely eseménye volt a Tisza túlsó partján levő Tiszaujlak község magyarjainak és — cseh határőrségének is. A magyarok kivonultak a Tisza partjára, nézték a piros-fehér- zöld színjátékot, a cseh határőrséget pedig — fegyverbe állították... Vasárnap délelőtt féltizenegykor Móricz Zsigmond családjával, a házigazdával, az időközben megérkezett Nánássy képviselővel, Nagy Endrével, Kárpáti Auréllal, Ady Lajossal, öccsével, Móricz Miklóssal, Móricz Miklós- néval s több barátjával ment át Tiszacsécsére. A határban lovasszönjük Poócs Sándor igazgatónak, ennek a szegény, szomorú hazának a nevében! Szerettem volna még valamit mondani azoknak, akik nem voltak itt. Jó lenne, ha egy hét múlva ismét találkoznánk. Kérem, várjanak reám. Jönni fogok . . . Kelemen Gvula. bandérium várta az irót és az elöljáróság élén Kiss Gyula biró üdvözölte. A faluban diadalkapu állt, a diadalkapu előtt díszbe öltözött leventék, iskolásgyerekek, fehérbe és nemzeti viseletbe öltözött lányok éljenzéssel fogadták az irót. Istentisztelet nyitotta meg az ünnepséget. Az istentiszteleten Orosz Kálmán lelkész mondott áldást az ünnepeltre, azután Görömbey Péter nagykállói református esperes mondott nagy beszédet. Móricz Zsigmondban a krisztusi igazságok harcosát ünnepelte. Istentisztelet után a többezer főnyi ünneplő közönség áfkisérte az irót szülőházának udvarára Itt az öreg eperfa alatt, ahol Móricz Zsigmond gyermekkorában élt, adta át az írónak Szanitter Róbert főjegyző Tiszacsécse díszpolgári oklevelét. Ezután Gaál Endre képviselő, majd Orosz Kálmán, Fekete Lajos és Papp Géza református lelkészek üdvözölték az irót. Most Bakos Ákos lépett Móricz Zsigmond elé, tolmácsolta az újságírók üdvözletét — mesterüknek, a sajtó aranytollas munkatársának. Utolsónak Nyilas Gusztáv, Móricz Zsigmond itt élő nagybátyja Junius hó 30-án vasárnap tartotta meg szokásos évi versenyét a vármegyei céllövő egyesület, a mátészalkai lövöldében. A verseny iránt vármegyeszerte általános érdeklődés nyilvánult meg, annak bizonyságául, hogy a nemzeti társadalom teljesen átérti azokat a fontos nemzeti érdekeket, amelyeket a céllövő sport felölel. A lövészversenyen résztvevőkön kívül megjelent az érdeklődők között vitéz Szentgyörgyi Lajos ny. altábornagy, Péchy László főispán, dr. Streicher Andor alispán és még számos társadalmi s közéleti előkelőség. A versenyen, mely oly fontos nemzeti érdekeket is szolgált a szép sporton kívül, a vármegye 3 járásából körülbelül egyenlő arányban vettek rész a céllövő egyesületek 5—5 taggal összeüdvözölte az irót a rokonok nevében. Ezután Móricz Zsigmond, a meghatottságtól elcsukló hangon köszönte az ünneplést. Beszélt emlékeiről, beszélt arról a fájdalomról, amely megragadta, amikor visszatért gyermekkora boldog játékainak színhelyére s itt egy szörnyű vérzivatar nyomait látta. A kedves Tisza most lángfolyó : választófal az egyik part magyar népe és a másik part magyarjai között. Hiszi, hogy ennek a magyar földnek Európa szellemi, politikai, gazdasági központjának kell lenni akkor, amikor lehullanak a mondva csinált, politikai, gazdasági korlátok. A magyar népnek ezekre az időkre kell készülnie. Ezt a felkészülést szolgálta minden eddigi munkájában és fogja szolgálni ezután is. A diszebéden Streicher Andor alispán mondta az első köszöntőt Horthy Miklós kormányzóra. Gaál Endre, Nagy Endre, Görömbey Péter, Berecz Sándor, Fekete Lajos, Ady Lajos, Kárpáti Aurél és Szalay Pál mondott még pohárköszöntőt. Gaál Endre olvasta fel az író címére érkezett üdvözlő táviratokat és leveleket. Mayer és Hermann miniszterek, Dréhr államtitkár táviratot, Klebelsberg Kunó gróf, kultuszminiszter és Baltazár püspök, valamint igen sok testület, szövetség üdvözlő iratot küldött. Délután négy óráig tartott az ebéd, ezután levente-ünnepélyre mentek a vendégek. Este tárogató-szóló volt a Tiszaparton, majd műkedvelő-előadást tartottak amelynek programmján Móricz Zsigmond egyfelvonásosa szerepelt. Az ünnepelt iró felolvasása fejezte be a gyönyörű ünnepséget. sen mintegy kilencvenen. Egyedül a vásárosnaményi járás nem képviseltette magát e versenyen sem, de bizonyára igen nyomós okok tarthatták csak távol ezt a járást. A verseny példásan és mintaszerűen volt levezetve s a rendezés rászolgált az őszinte elismerésre. A zsűriben Mikes László elnöklete alatt Keul János és vitéz Bállá József buzgólkodtak. A verseny-eredmények a következők: Parancsnoki verseny: I. Bottka Imre Nábrád 790, II. Szuhányí László Csenger 557, ÍÍI. Madarassy Géza Mátészalka 421 ponttal. Szeniorok versenye: I. Neubauer Sándor Mátészalka 746, II. Tóth Endre Nagyecsed 682, III. Juhász Jenő Porcsalma 592, IV. Zombory Árpád Csenger 550 ponttal. Országos visszhangja volt annak a gyönyörű ünnepségnek, amelyen Móricz Zsigmondnak átadták szülőfaluja díszpolgári oklevelét. — A tiszacsécsei nagy áldomás. — Nagyarányú érdeklődés mellett, gyönyörű eredménnyel rendezte meg ez idei versenyét a vármegyei céllövi egyesület. ^Iáshirü WAFFENRAD gyártmányú "laS kerékpárok részletre is beszerezhetők. FÖLDESI F. VILMOS gépkereskedőnél Mátészalkán, gr, Tisza István-u.
