Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-30 / 26. szám
Ara 20 Siller. IX. évfolyam 26. szám Mátészalka, 1929. junius 29. ÄUALMI E'S KÖZGÁZDASÄGI HETILAP. és kiadóhivatal Szerkesztőség Mátészalka, Horthy Miklós-u. 8. Telefon 38. Postatakarékpénztári csekkszámla : 54.003. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési díj : Félévre 4 P SO S. Negyedévre 2 P 40, Felelős szerkesztő : Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja; „Szatmár és Bereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Egységes szabályozási elvek szem! kapcsolják be a cseh és román szakaszon a magyar részen épülő Turcsaforaát. Nemzetközi bizottság tárgyalt Szatmár on a Tur-£olyó szabályozásáról. Az az óriási arányú csatornázó nunka, amelyet a Tisza—Szamos- íözi Ármentesitő Társulat végez a Tur-folyó szabályozásával, eredményeiben maradandóan sikeres igazában csak úgy lehet, ha a magyar munkálatokhoz egységes elvek szerint kapcsolódik az elszakitott területek árvédelmi tevékenysége is. A békeszerződés* különben kötelességévé teszi a szomszédos országoknak, hogy a folyók szabályozása és a vizlecsapoló munkák elvégzésénél megnyerjék a szomszédos országok kormányainak hozzájárulását is. Három ország kormányának megbízottai jöttek össze ezért Szatmáron, hogy a Túr folyó szabályozási elveit megbeszéljék. A román, magyar és csehszlovák hármas határ mentén elterülő földek belvizeinek levezetésénél érdekelt ez a három ország, amelyek mindegyikében ahhoz kell igazodni a belvizek levezetése tekintetében, ahogy a Túr folyó folyik. A szatmári kerületi folyammérnökség hivatalában folynak ezek a tárgyalások, amelyeken az egyes kormányok képviseletében a következők vettek részt: Magyarország részéről Becker Ádám műszaki tanácsos, Kövessy Győző min, tanácsos, Schick Jenő, a magyarországi Tisza-Szamos Társulat igazgatója. Románia részéről Opreanu Rudolf vezérigazgató, a közmunkaügyi minisztérium vízügyi osztályának főnöke, Brutsí Ladislau, az erdélyi vízügyi osztály főnöke, Barbul Illés Károly dr. elnök és Bodnár Károly igazgató a Tisza-Szamos Társulat részéről, Katona Sándor főmérnök a szatmári kerületi folyammérnökség főnöke. Csehszlovákia részéről Andrus Jo- das, mint tanácsos Prágából és Ber- mann Jozef kér. felügyelő az ungvári kormányzóság részéről. A nemzetközi tárgyalások azoknak az elveknek az előterjesztésével kezdődtek, amelyek szerint a Túr folyót mindhárom ország érdekében szabályozni kell. Az előterjesztett elvekkel valameny- nyi delegátus egyetértett, mert azok keresztülvitelének szükségét mindegyik delegátus átlátta. Éppen ezért a tárgyalások simán és a legnagyobb harmóniában folytak és teljes egyértelműséggel hozott megállapodásokkal értek véget, A konferencia tulajdonképpeni anyaga a Túr folyó rendezésének egyöntetű lefolytatása és a magyarországi folyószakaszon történt szabályozási munkálatokba való bekapcsolódás megvitatása volt. Az volt tehát elintézendő a kérdésben érintett országok között, hogy azok a maguk Túr-szakaszával hogyan kapcsolódnak be ’a magyarországi munkálatokba, hogy azok sikerét, eredményességét ne veszélyeztessék. Arról van szó ugyanis, hogy a Túr felső folyásánál, amely részint román, részint csehszlovák területen van, milyen intézkedésekre van szükség, mivel ezeken a részeken késnek a szabályozási munkálatok, viszont ez a késedelem avval a veszedelemmel fenyegeti Magyarországot, hogy a Túr folyónak Romániában és Csehszlovákiában való kiáradása esetén a kiöntött víztömegek a magyarországi területekre zúdulnak és megsemmisítik a most végzett munkálatokat is. Megállapodtak a nemzetközi konferencia tagjai a maguk kormányai nevében arra nézve, hogy úgy a csehszlovák, mint a román szakaszon bekapcsolják a magyar részen létesített csatornát, A csehszlovák szakaszon a jobbparti töltés egyelőre ideiglenes jellegű lesz, amely azonban a csatorna biztonságát teljesen fedi addig is, amíg a későbbi erősebb töltés elkészül, A balparti folyórészen a román területen folytatni fogják a töltés kiépítését, még pedig a lehető leggyorsabban úgy, hogy ez a töltésépítés még ebben az évben befejezést nyerjen. Szárazberek és Garbóié határánál kezdődik és a mikolai határig fog húzódni az ujtöltés, amelyet a Tisza- Szamos Társulat építtet. Az előmunkálatokat már a legközelebbi napokban megkezdik úgy, hogy szeptemberben már hozzá is kezdhessenek a munkához, amelynek befejezése még a tél beállta előtt megtörténik. A könyvpiac szenzációja a leghatalmasabb magyar regény, Szabó Dezső műve, az Elsodort falu 3 KÖTETBE N PENGŐÉRT LAPUNK KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN. Móricz Zsipond emlékezése családjáról és szülőfalujáról. — (Az iró egyik leveléből.*) — Szülőfalumhoz engemet csak szeretet, csak hála s boldog és szép emlékek zavartalan sorozata fűz. Nekünk Csécse falujában, már nekem csak Csécse marad s nem Tiszacsécse, bármilyen büszke is vagyok a „Magyar folyóra“, ahogy Nagymagyarországban a Tiszát becéztük, tehát nekünk Csécsén három házunk volt. A szüleim háza a falu kóródí végén van. Az a ház, amelyet édesapám adott el a községnek iskola céljaira. Ezt a házat egyfelől az or*) Születésének ötvenedik évfordulóján’ országos ünnepségeknek egyik legkedvesebb momentumaként, díszpolgárrá választja nagynevű szülöttét Tiszacsécse község. Az iró mindig nagy szeretettel gondolt szülőfalujára s erről az őszinte szeretetéről meleghangú levélben tett kedves vallomást Orosz Kálmán lelkipásztorhoz irt egyik levelében. A levél a jubileumi évnek bizonyára legszebb emléke marad s igy külö- lönös örömmel adjuk nyilvánosságra belőle az itt közölt, irodalomtörténeti jelentőségű részleteket. szágut, jobbról egy sikátor övezi. Ebbe a házba jártam én öt éves koromban iskolába „szoktatóba“. Ma is emlékszem az udvaron egy nagy fára s a szilvásra, a kertre, mint szép háttérre, A másik házat édesapám saját- kezüleg építette édesanyja, mostoha apja s kis mostoha, illetve féltestvére, Farkas Károly bátyám számára, aki azt még talán ma is bírja, ha még él Amerikában, mert a háború óta nem tudok róla. Szüleim az első évben a régi házban laktak, amely Lengyel-ház volt. Anyai nagyanyám Lengyel Zsuzsánna volt, akinek „Lengyel Pál volt nemzőapja“, amint azt apám egyetlen nővére néhai Móricz Borbála, Papp György magosligeti gazdaember felesége ejtette. Ebbe a házba jött nagyapám Móricz Mihály házasodni, Kóródról. De az édesapám már az első évben átvette anyai nagyanyámnak, Pallagi Józsefnénak birtokát s beköltözött a falu túlsó végén levő Pallagi házba s itt születtem én. Ez a ház a falu milotai végén van. Ezt is két ut övezi. Az országút s másfelől a mezőre vivő utca. Ezt a házat anyám nagybátyja Nyila István gazda segítségével vásárolta meg nagyanyám, Nyila Katalin, özv, Pallagi Józsefné, Nyila József csécsi pap leánya, mikor özvegyen maradt, a beregujíalusi birtokuknak eladási árából, körülbelül öt hold földdel együtt. Nagyanyám korán özvegyen maradva oda vágyott vissza, ahol gyermekkorát élte s ahol olyan nagyon szeretett és tekintélyes testvér báty ja élt. Ez a ház tehát az, amelyet én szülőházamnak kaptam a végzettől. Ezt a házat vette meg a község később községházának s igy én mindig büszkéiéi gondoltam arra, hogy úgy apai, mint anyai ősi hajlékunk a közönség céljára szolgál. 1879. junius 29-én, Péter és Pál napján születtem. Az anyakönyvbe helytelenül van bejegyezve julius 6-ika születési dátumnak. Valószínűleg a keresztelési nap volt az. Szüleim s én is egész életünkben Péter-Pál napját tartották meg születési évfordulónak. Elmondták, hogy édesanyám nem akart se Petit, se Palkót, mert erre a névre akartak keresztelni s nagy öröm volt, amikor édesapám Illyés tiszteletes urnák nagy fennhangon azt diktálta be, hogy az uj szülött neve: Zsig- mond. Én magam bizony kevés ideig éltem Csécsén. Édesapám, aki egész életében vállalkozó és bátor ember volt, ott, fiatal házasképen is, a kis falu életéhez képest nagy vállalatokba fogott. Megvette a tiszai vízimalmot s megvett sok földet s több házat is a faluban, úgy hogy apai örökségét, amely igen csekély volt, alig pár holdacska, meglehetős jelentékenyre gyarapította. Megtartani azonban nem bírta s mikor én a hatodik életévemben voltam, tönkrement, elköltözött a faluból. De énnekem Csécse maradt a tündérsziget, ahova mindig visszavágytam, ahol engem mindenki szeretett, ahol már igen pici gyermekkoromban feltűntem s ahova mindig úgy tér vissza az emlékezet szárnyán a lelkem, mint a boldogság és a béke kedves szigetére. Kívánom is, hogy e kis községnek minden lakosa maradjon boldog s éljen boldogul a kedves Tisza partján s őrizzenek meg szeretetük- ben s vegyék tudomásul, hogy én, 4 üBoasjojm
