Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-09 / 23. szám
1929. junius 9-én. SZiHMAR is BEREC 3-ik oldal. Az országos lovasünnepségen Szatmárira egye lovasai szerepeltek nagy sikerrel. Általánosan mély hatást váltott ki Jékey László nagybirtokos feketeruhLs lovascsanata. Múlt heti számunkban részletesen foglalkoztunk azzal a nagyszerű teljesítménnyel, amelyet a vármegyénkből Budapestre lovagolt géberjéni, kocsordi és győr- teleki lovascsapat vitt véghez az egész ország őszinte csodálatára és őszinte elismerése mellett. A szombati és vasárnapi lovasmérkőzésekre négyszázötven lovas érkezett a fővárosba az ország minden tájáról, csupa melegvérű magyar tenyésztésű lovakon. A versenyeknek óriási közönsége volt s megjelent azokon a német és hollandus lovasegyesületek számos vezetőegyénisége a magyar közélet kitűnőségeivel együtt. A vasárnapi programm keretében a legnagyobb feltűnést és tetszést a festői felvonulás aratta. Különösen megható volt az a tizenkét szatmármegyei lovas, amely fekete egyenruhába öltözötten képviselte a trianoni békével szétdarabolt határszél Sakosságát. Az első feketeruhás lovas hosz- szu rúd végén megnagyobbított trianoni keresztet tartott a közönség felé, ami nem egy szembe csalt könnyeket. A csapat élén két fiával Jékey László lovagolt. Jékey László vezette egyébként a szombati felvonuláson a Tiszántúl lovasait, vasárnap pedig az összes résztvevő megyei csapatokat. A versenyben a csapat Bor- sodmegye után a második helyezett lett. Vitán felül első lett volna, de a versenyszabályok szerint a csapat létszáma osztályozandó volt s az egyébként s festői borsodiaknak 120 főn/i csapatuk vonult fel. Jékey László csapata 31 dijat nyert, köztük minden tag megkapta ez oldenburgi nagyhercegtől a schleswig-holsteini lovasegyesii- let „Für besondere Leistunger“ felirásu érmet. Kondícióban első volt a szat- mármegyei csapat, amely nagyszerű szereplésével Jékey Lász ó páratlanul lelkes buzgóságáb5l országos elismerést szerzett csonka megyénknek. Nyíregyháza városa az ország egyik leghíresebb üdülőhelyévé teszí a Sóstógyógyfürdőt. Vármegyénk közönsége is szívesen, keresi Se! Szabolcsnak ezi a páratlan szépségű fÜTdőkelyéf. — Mátészalka község a Nyíregyházára szóló hétvégi menettérti jegyek rendszeresítését kéri az ÁMamvasniaktő!. Természeti kincsekben és szépségekben szerfelett gazdag ősi Szai- már és Sereg vármegyénk a trianc ni országcsonkitással elvesztette azokat a látogatott fürdő- és üdülőhelyeit, amelyek Nagymagyar ország számtalan ilyen értéke és büszkesége mellett is méltóan állták a versenyt. Nagy szegénységünkben semmink se maradt s ha a Tisza, meg a Szamos-partja nem adna alkalmat némi üdülésre, nem volna ennek a vármegyének a legegyszerűbb nyári pihenő helye sem. Éppen ezért csak örvendhetünk, hogy talán akkor három nap volt egy esztendő ? — Elküldött az apám a kovács- műhelybe a baltát kikalapáltatní. Elmentem. Mikor oda beléptem rámkiáltott a mester: „No csakhogy itt vagy! Innen nem mégy többet haza. inasom leszel“. Suhancésszel elfogadhatónak találtam ezt. A mester rögvest hozzáfogott tanitani. Nekem pedig eszembe sem jutott a nagy gyönyörűségtől, hogy várnak, otthon a baltával. Sok mindent megtanultam az első nap. Eljött az este. Bementünk és megvacsoráztunk. Vacsora után beszélgettünk egy kicsit. A mester lánya mellettem ült, csak most vettem észre, milyen helyes fruska lett belőle, mióta kinőttük az iskolát ; amikor rám kacagott, megbizsergetí a szívem. Alvásra külön szobát kaptam a műhely mellett. Elalvás előtt azon gondolkoztam, hogy milyen szép volt ez a mai nap. A második nap úgy telt el, mint az első és én értem hazulról nem jött senki. De este eszembe jutott édesanyám. Hátha nem is tudja, hogy hova tűntem! Úgy éreztem, hogy elszorul a torkom. A harmadik nap egy cséplőt javítottunk, azóta konyitok hozzá. Ekkor sem jöttek hazulról értem, nem is üzentek. Kezdtem nyugtalankodni. Jó volna hazaszaladni a baltával — gondoltam — és tudtul adni, hogy kovács lettem. Negyednap reggel mintha éreztem volna, hogy ma lesz valami. Alig figyeltem a mesterre, szemem folyton a kapu fele volt. Egyszer- csak látom, hogy jön édesapám. Köszönt a mesternek, aztán rám nézeti csodálkozást tettetve: — Hát te itt vagy? — Itt, — rebegtem, szerettem volna a földbe bújni. — Kész a balta? — Kész! — felelt a mester. Apám kezembe nyomta a baltát és a kapura mutatott. Mikor pedig haboztam, jól tarkón csapott. — Takarodj haza! Mennem kellett . . . Vége szakadt a kovácsságnak s a boldogságomnak is. Még ma is úgy érzem, mintha egy nagy szálkát szuriak volna akkor a szivembe. A kovácsmester a lányát nem adta hozzam, azt mondta, hogy csak kovácsnak adja . . . Milyen szép lett volna!... Dorogi bácsi egyideig szó nélkül, komoran nézett maga elé bozontos szemöldöke alól. Édesapám megszólalt: — Ma már mások vagyunk, mint a régi öregek. Az én fiam lehet kovácsinas is, ha kedve tartja. — Úgy látom nagyon szeren a gépeket, — nézett rám Dorogi. — Nagyon szeretem, — mo adtam, — de én nem leszek gépész, hanem színész vagy versköltő! — Miket beszélsz? — kiáltott apám elszörnyülködve. Olyan szemeket meresztett reím, hogy jónak láttam eloldalogni onnan. a EzosaasizécI Szabalesmegye, amelyhez bennünket annyi szoros kötelék fűz, páratlan szépségű gyógyfürdővel ékeskedhetek. Szabolcsvármegyének ez a pompás kincse és Nyíregyháza városának külön is nagyszerű büszkesége, a város közelében fekvő Sóstó gyógyfürdő. A szédületes tempóban fejlődő nyirségi nagyváros határában, ózondus levegőjű, sürü erdőség mélyén, gondosan parkírozott kies helyen fekszik a sziksós gyógyvízben gazdag fürdő. És a fürdő előtt ott büszkélkedik egy modern, tiszta és remekberendezésü szálloda 30 tágas szobával, fényes étteremmel, társalgóval, terrasszal. A régi és nem régen bővített fürdőház mellett egy másik kényelmes szálló is arra szolgál, hogy kellemes otthont adjon a fürdő-vendégeknek. Sokszor forduló kisvonat és villamosjárat teszi könnyen megközelíthetővé az országnak ezt a legszebb alföldi üdülőhelyét, amely mindenképpen méltó arra, hogy a legkedveltebb és leglátogatottabb magyar fürdővé váljék. Nyíregyhása városa nagy szeretettel igyekszik fej! leszieni ezi a páratlan szépségű helyet, ahol most már tervbe vették strand és uszoda létesítését is, majd mély- furrásu melegforrás felfakasztását. A dicséretes törekvés jó utón halad, különösen mióta olyan kézbe adta a fürdő vezetését, amely arra országos viszonylatban is a leghi- vatottabb. A nyíregyházi Koronaszálló európai látókörű, ízig-vérig magyar lelkű régi bérlője, Papp Lajos vette kezelésbe a Sóstót is, hogy kiváló szakismeretével erőteljes lendületet adjon a fürdő fejlődésének. Ez az értékes úri magyar vendéglős a „Nyírvidék“ felelősszerkesztőjével, Vertse K. Andorral egyetértésben Űrnapjára meginvitálta a Sóstóra a tiszántúli sajtóorgánumok kötelékébe tartozó hírlapírókat, hogy megismerjék a gyógyfürdő csodás szépségeit. Az újságírók ismerkedésén a nyíregyházai városi tanács tagjai is megjelentek Szohor Pál főjegyző vezetésével s részt vettek azon a debreceni, nyíregyházai, kisvárdai lapok újságírói. Ott volt lapunk szerkesztője is. A megjelentek megtekintették a Sóstó szépségeit Bokross Géza üzletvezető figyelmes kalauzolása mellett s valamennyien el voltak ragadtatva a látottaktól. Papp Lajos magyaros vendégszeretete teljessé tette azt a kellemes hatást, amelyet a fürdő a sajtó képviselőire gyakorolt. Az urnapi ismerkedés óta a Tiszántúl valamennyi lapja a legőszintébb elismeréssel méltatja a Sóstó nagyrahívatottságát. Vármegyénk közönsége régóta kedveli ezt az üdülőhelyet, újabban pedig Mátészalkán már széleskörű mozgalom is indult, hogy a vasár- és ünnepnapi menettérti jegyek kiadását a Mátészalka—nyíregyházai viszonylatban is rendszeresítsék az államvasutak. Ezzel lehetővé válik, hogy könnyen felkeressük a Sóstót, ezt a kedves, szép és olcsó szórakozóhelyet. 1929. évi junius hó 15-én délelőtt 8 órakor a mátészalkai községi elemi iskolában választmányi s ez után rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgya: A szat- márvármegyei Általános Tanító Egyesület feloszlásának kimondása. A tárgy fontosságára való tekintettel kérjük az egyesület tagjait, hogy a lehetőség szerint mindnyájan jelenjenek meg. Kiss Árpád elnök, Papp Ignác titkár. * A társas ebéden résztvenni óhajtók a kifogástalan kiszolgálás szempontjából azonnal jelentsék be igényüket Maksa Ferenc ig. tanítóhoz (Mátészalka, kir. tanfelügyelőség). Ebéd ára: 2 P. A társas ebéd a Vármegyei Nagyvendéglőben lesz. * Ugyancsak a fenti napra hivta össze Dr. Fejes Kálmán kir. tan- felügyelő a Szatmár-, Ugocsa- és Bereg megyei tanítókat, hogy a feloszlás után nyomban, mint „Szatmár-, Ugocsa- és Bereg közigazgatásilag egyelőre egye-
