Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-02 / 22. szám

2-ik oldal. tlHMitl CS BERKS 1929. junius 2-án. Mert sikerrel végződött üzleteink 14 napos olcsó r % 1 & a 'it 'Ifi li 1 Női kabátok 22 pengőtől, kiárusitása és hogy raktárainkat tovább apasszuk Lit ISlSlét le§Z9.AÍlt©t&U.l£* térti öltönyök 25 pengőtől KEPETS TESTVEREK Mátészalka és Kisvárda. hullatták. Lehetséges lenne, vetette fel a kérdést a miniszterelnök, hogy az, ami negyven nemzedék életé­ben eszmény, ami ideál volt, egy­szerre hazugsággá vált volna? Lel­künk minden érzése, vallásos hi­tünk meggyőződése lázad fel ilyen gondolat ellen és a világ szine előtt soha el nem némitható ünnepélyes óvást emelünk. Annyi erényt nem lehet igazságtalan ügynek a szolgá­latába egy évezredig állítani. A hol­tak és egy élő nemzet nevében a majdan eljövendő igazságosabb biró lelkiismeretéhez appelláiunk. Amig egy magyar él, a meghozott ítéletre csak egy válaszunk lehet, az, hogy azt igazságosnak „Nem, Nem, Soha!“ sem fogadhatjuk el. Az igazság csak egy lehet, foly­tatta a miniszterelnök és ez igazság marad akkor is, ha milliók ellen csak egy is hirdeti. Ez az igazság él és diadalmaskodni fog, mert egy egész kulturnemzet soha el nem múló fájdalmából táplálkozik és mert hatszázezer halottjának ártat­lanul kiontott vére hívja tagadóit tetemre szüntelen a világ itélő- széke elé. Nem ünneplés volt, nem is sira- tás, hanem a magyar gondolat, a magyar igazság győzelmére való emlékeztetés, felelősségrevonás és fogadalom. M. Nagy Erzsébet harisnya- kötődé) ét Kazinczy-utca 2. sz. alá, az Iparosok Székháza (Vármegyei nagyvendéglő) kerti bejáratával szemben levő Nagy Pál tiszthelyet­tes házába helyezte át. Miikedvsloelőadás napban. Emlékezetes és szokatlanul mozgalmas nap volt Nagyarban folyó évi május 19. és 20-án. A község mintha újra született volna. A magyar élniakarás uj lángjai csaptak föl. Magyarruhás leányok, bőinges, árvalányhajas legények sétáltak a legújabb di­vatba bujtatott crep de chine ru­hás, selyemharisnyás leányok és idegen öltözékü legények között. Az itt-ott magyar viseletben sé­táló leányok és legények úgy váltak ki, mint valami kis nem- zetiszinü szigetek az idegen szél­től felkorbácsolt tengerben, ami el akarja nyelni azt, ami az övé, ami szép, csodás és csábitó... Magyar ruha! Magyar ünnep! De ritkán látni titeket!... És a pipázó, őszbajuszu bácsik vá- nyadt szeme felragyog... Ahogy közelgett az este, egyre gyor­sabb lett a mozgás, egyre izga- tottabb a hangulat. Már délceg sastollas leventéket is lehetett látni fapuskával... de csak fa­puskával! A nép egy irányban hullámzott. És egyszerre elcsen­desült a zaj, csengő szólalt meg s a magyarruhás lányok, legé­nyek, leventék erős világításban sok száz kiváncsi szempár előtt megjelentek a színpadon. A nagyari mükedvelő- gárda Nyári Andor „A levente“ cimü színmüvét mutatta be csodás felkészültséggel, viharzó tetszés­nyilvánítás között. Aki ott volt és látta ezt a kedves, hangula­tos, tanulságos iránydarabot, egyik csodálkozásból a másikba esett. Már maga a külső forma, a keret imponált. A színpadon kulisszák, a szereplők fényten­gerben fürödve, a kordina kecses­mozgása mind egy városi kis színház emlékeit ébreszgette. És ebben a fényben a szereplők úgy sürögtek-forogtak, olyan ott­honosan érezték magukat, mintha a színjátszás volna kenyerük, pedig a 30 szereplő kétharmad­része még soha sem volt műkedvelő. Nagy Ignác, aki a főhadnagy szerepét játszotta, hanghordo­zásával, mepjelenésével igazán kivált. Mátkája Szarka Ilonka kedves volt és jól játszotta a szerelmes kisleányt. Bihari Irénke, Nagy Edit és Tóth Vilma idő­sebb nők szerepét játszották átérzéssel, hü alakítással, ami bizony tizennyolc éves leányok­nak elég nehéz. Nagyon jó volt Tóth Albert, akire két szerep is jutott, bár a nézők közül nem sokan sejtették. Ő volt a része­ges Kocsis Márton, aki később, irni-olvasni is megtanult, de a dzsesz-bendes karmester szere­pében még jobban kitűnt. Hü volt Balog Pista a regős is. A magyar ruhás lányok közül Fe­kete Irénke hangja tűnt ki. Igen hálás szerep jutott Varjú Kál­mánnak, aki a kisbiró szerepét játszotta nagy kedvvel. Jók vol­tak: Bihari László, Varjú Guszti. Nagy Gyula, Szarka Károly, Tóth Etelka, Károly László, Nagy Bertalan, Nagy Kálmán, Nagy Béla, Tóth Elek, Molnár Zsig- mond. Az előadás fényét emelte gróf Haller Fe- rencné, aki a főpróbán és az előadáson is megjelent. A színpad pompás előkészíté­sén Bakó Jakab körjegyző buz- gólkodott fáradhatatlanul. A sze­replők betanítását Páll Sándor ref. tanító, lev. főoktató végezte öt héten keresztül minden este buzgó odaadással. Az előadás után reggelig tartó táncmulatság következett, melyen a fehérgyar­mati zenekar játszott. Az elő­adás tiszta haszna szép összeg­gel gyarapította a nagyari leven­ték pénztárát. 165 magyar hold föld 1200 négyzetölenként, ki­tűnő beltelekkel s jól fel­szerelt gazdasági épületek­kel együtt bérbe vagy örökáron eladó. Érdeklődni lehet a helyszí­nen Rápolthy Józsefnél Gacsályban. 22—23 Jégszekrények háztartások, mészárosok és hentesek részére kü­lönböző kivitelben, a legolcsóbb árban beszerezhetők Feldman M. Fia cégnél Mátészalkán (Városháza mellett). 20—Jg Az ellenforradalom vértanúinak emléke. — A törvényhatósági közgyűlésen elmon­dotta : Kölcsey István bizottsági tag. — Nekünk, szegény, elnyomott ma­gyaroknak, ha ünnepelünk, ha össze­jövünk a mai nehéz időkben : vagy emlékeznünk kell a múltra, vagy ábrándoznunk a jövőről. Ma — az emlékezés napja van ! Emlékezzünk a múltra, a múltúnk hős vértanúira, kik halálukkal meginditották hazánk feltámadását, „mert csak a vértanú, a mártyr véréből származik uj erő s uj hit, melynek nyomán kizsen- dül a nemzeti jövő dús termése“. Alig dördült el a nagy háború utolsó fegyvere, melynek gyilkos golyója a vezér életét kioltva a hazát porba sújtotta, egy tudatlan, szűk látókörű társaság, magához ragadva az állam-hatalmat, a dicső­séges zászlót, mit szeny-folt soha nem ért, letette, szétzüllesztve had­seregünket, az ellenség szabad pré­dájának engedte az országot. De ezzel még nem telt meg a keserű pohár, a lejtőn mind lejjebb, mind mélyebbre csúszva elérkeztünk Ma­gyarország legszomorubb korszaká­hoz a 133 napos kommunista rém uralomhoz. Senonnai gonosztevők gúzsba kötve a nemzetet, polgárok életét közprédának dobva, kigu- nyolták a vallást, a magántulajdon szentségébe vetett hitünket megin­gatva sárba tiportak mindent, mi szent volt előttünk. S a társadalom elfásulva a háború erkölcsi szenve­déseitől s anyagi veszteségeitől ölbe tett kezekkel tűrte a megaláztatást. Már-már azt hittük, hogy elpusztu­lunk. De voltak hőseink, rózsás arcú, mosolygó gyermekek, kiknek arcu­kon még ott égett az édes anya forró csókja, mivel őket az iskola padjaira küldte, harcban edzett fér­fiúk, kik a gigászi küzdelem fára­dalmait még ki sem pihenték, bé­kés polgárok, kik minden igyeke­zetükkel azon voltak, hogy a sze­rencsétlen nemzetet ebből a rette­netes helyzetből kimentsék. Itt e teremben különösen meg kell emlékeznem vármegyénk há­rom vértanújáról, a szatmárcsekei hősökről. Az 1919. évi virágzó hus- vét ájtatos ünnepi hangulatának csendjét örökké emlékezetessé, örökké szomorúvá tették nekünk az orgyilkosok, midőn a kötelességü­ket teljesitő bátor csendőreinket, Körmendy Elek és Borbély Károly tiszthelyettest legyilkolták, midőn a népet fanatikusan szerető ősz pol­gárt, a nemes férfiút Papp József gátbiztost elhurcolták majd felakasz­tották. Kérdem Uraim! mi volt ne­kik a bűnök, mi volt a vétke an­nak a 600 hősnek, kik életüket föl­áldozták érettünk? — Az, hogy kemény, dacos, hazájukért rajongó magyarok voltak. Lépten, nyomon vannak ellenfor­radalmi megmozdulások, hős részt­vevőik talán biztatást sem kapva az elalélt nemzettől, a haza sorsába bele nyugodni nem tudva, bátran oda kiáltják a bitangoknak, hogy ne tovább! Hősök, oroszlánok mód­jára küzdenek, de a hitvány áru­lással s a túlerővel megbirkózni nem tudnak, leveretnek, elesnek, de mégis győznek! Mert az eszme, melyért drága életüket feláldozták, mint égő fáklya a sötét éjszakában mutatta az utat, melyen a nemzet elindult. S most 10 év múltán, midőn vármegyénk kegyelet zászlaját meg­hajtja emlékük előtt, úgy érzem, tek. Törvényhatóság, hogy az a nagy mü, melynek fundamentumát vérük hullásával rakták le, még nem kész. Romokban hever a régi Magyarország, de emlékjelek gya­nánt szilárdan állanak hősiességük­nek oszlopai. Zord éjszaka borult a magyar égre, de más talán a fény, mely áttöri a sötétséget, de ez a fény, melynek mécsét hős vértanúink gyújtották, mely csak úgy fog vilá­gítani, ha össze fogunk, félreteszünk minden széthúzást, egymás hibáit elnézve egymást támogatjuk. A krí­zisen még nem vagyunk túl, még fölfelé megyünk a kálvárián, pedig majd csak ott a hegytetőn vár re­ánk jutalmunk. Ha mégis kérlelhe­tetlen lenne a sors s el kellene pusztulnunk, úgy adjon a jó Isten erőt nekünk, hogy hozzájuk, hős vértanúinkhoz hasonlóbbak le­hessünk. Vértanuk ! Bizottsági tag társaim! Kiknek szelleme a nagy vezérével együtt itt őrködik felettünk, hitet teszünk Nektek, hogy ez a várme­gye, mely a tradíciók tiszteletében mindenkor az elsők között volt, emléketeket soha el nem múló ke­gyelettel őrzi! Ezektől a gondolatoktól és érzé­kektől áthatva az állandó választ­mány javaslatát elfogadom. A világhírű WAFFENRAD és különféle más gyártmányú kerékpárok részletre is beszerezhetők. FÖLDES! F. VILMOS gépkereskedőnél Mátészalkán, gr. Tisza istván-u.

Next

/
Thumbnails
Contents