Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-26 / 21. szám
Mátészalka, 1929. május 26. Ara 20 fillér. IX. évfolyam 21. szám. en K és Bckei i i \r\/-\\, imhdauauvii E'S KÖZGAZDASÄGI HETILAP ® A gk Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátészalka, Horthy Miklós-u. 8. Telefon 38. Postatakarékpénztári csekkszámla: 54.003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja: „Szatmár és Bereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 4 P 80 f. Negyedévre 2 P 40. Májusi napsugár. Mátészalka, 1929. május 25. A napok forognak, letűnnek, mintha csak a történelem postaszekerének kerekei volnának, amint dübörögve száguldanak az idők országutján ismeretlen állomások felé. Alig tiz nappal ezelőtt udvarias- sági látogatáson járt nálunk Mussolini követe, Grandi és most épen azon a napon, amelyen a kisantant államok külügyminiszterei, talán nem is valami szerencsés ötlet alapján a legválságosabb napjait élő Belgrádban újabb konferenciára ültek össze, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat, vagy talán megbizonyosodjanak arról, hogy állam- szövetségük még mindig életben van, — ezen a napon, előkelő külföldi vendég köszöntött be újra a magyar fővárosba. A poraiból feltámadt, testvér Lengyelország külügyminisztere, Za- leski Ágost találta legalkalmasabbnak ezt az időpontot, hogy udvariassági látogatást tegyen nálunk és ezzel viszonozza a magyar külügyminiszternek múlt télen tett varsói látogatását. A látogatás időpontja kétségtelenül igen jelentőséges, különösen, ha tekintetbe vesszük azokat az évekig tartó makacs erőfeszítéseket, amiket a körülöttünk levő úgynevezett utódállamok szakadatlanul kifejtettek a célból, hogy a csaknem harmincmilliós lakosságú, egy csapásra igen tekintélyes középeurópai hatalommá vált Lengyelországot a kisantant- ba való belépésre rábírják. Nagyon jól tudjuk, hogy egyszerű udvariassági látogatásról van szó, de nagyon jól tudjuk azt is, hogy ilyen udvariassági tények szokták megelőzni és követni a kezdeményező lépéseket is. Úgy látszik elérkezett az ideje annak, hogy a kisantant fojtogató gyűrűjét áttört és porrá alázott- ságából talpraállt Magyarország újra megjelenjen és egyenlő rangú félként elfoglalja helyét a népek tárgyaló asztalánál. Ha ezek az udvariassági látogatások csak ennyit, csak ezt az egyszerű tényt világítanák is meg, mint valami távolból jövő napnak felénk vetett sugarai, akkor is felejthetetlenek maradnak a magyarok szivében. Közvetlenül a lengyel külügyminiszter látogatása előtt markáns és lélekemelő ünnepet szentelt a magyar nemzet a 48-as függetlenségi harcokban küzdő olasz légió parancsnoka, báró Monti alezredes emlékének. Ez az ünnep megpecsételése volt a magyar-olasz fégyverbarátság- nak. Ünnepi megemlékezés volt arra, hogy a magyar szabadság- harcban száz és száz olasz szabadsághős ontotta vérét Magyar- ország függetlenségéért, ép úgy, mint a magyar szabadságharc befejezése után sok ezer magyar szabadságharcos vérzett és halt meg az egységes és szabad Olaszország megteremtéséért vívott dicsőséges harcokban. Az olasz kormány az ünnep alkalmából a magyar nemzetnek ajándékozta az ősrégi Forum Roma- num egyik oszlopát. A mondák homályába vesző ősi Capitoliumnak, a római polgárok tanácskozó helyének müiflmmu——— vészi faragásu oszlopa, mely alatt Róma fénykorában a világ sorsáról döntöttek, olyan ajándék, amilyennel az ősi kincseire féltékeny olasz kormány még soha egyetlen nemzetet sem tisztelt meg. Ez az oszlop, melyet a szabadságharc legemlékezetesebb helye mellé állítottak, oda, ahol 1848-ban Petőfi Sándor el- szavalta a Nemzeti Muzeum lépcsőjének párkányáról a „Talpra magyar“-t, jelképezi azt, hogy a magyar nemzet ügyét a világ sorsát intéző Forum Romanum gondjaiba vette. Az egymásra tóduló események megkoronázása pedig az a fényes ünnepség, amelyen május utolsó verőfényes vasárnapján felavatjuk Magyarország ezeréves fennállásának emlékművét. Amikor az 1896-os milleniumi ünnepek emlékére elrendelték az emlékmű felállítását, sejtelme sem lehetett arról senkinek, hogy milyen tragikus nagy jelentősége lesz még ennek a gyönyörű műalkotásnak, melyet az ezeréves dicsőséges múlt szimbólumának szántak. Most 33 év után, mikor elkészült, a világháború hőseinek monumentális emlékkövét fektetik elébe és az ezeréves és az után következő borzalmas évtizedek és megcsonkitottságunk fájdalmának emlékszobrává vált egyelőre. Mégis erősen bízunk abban, hogy nemsokára az eze r- éves szenvedés emlékszobra újra a sudárba szökő nemzeti reménység emlékművévé válik. Junius hetedikén lesz a választás a tarpai kerületben« Konkoly-Thege Kálmán, az egységespárt hivatalos jelöltje egy nap alatt 1400 ajánlást gyűjtött. Ma nagy népgyülés lesz Tarpán s ezen Rubínek István vezetésével több kormánypárti képviselő vesz részt. Az országos közvéleményt is élénken foglalkoztatja, vármegyénkben pedig állandó napirenden tartott kérdés a tarpai mandátum ügye. Mint ismeretes, a megüresedett tarpai kerületben megindultak a választási előkészületek s ezek során számos jelölt próbálkozása forgott szóban. Kezdettől fogva kétségtelen volt azonban, hogy a számos önjelölt komoly küzdelemig nem jut el. Az egységespárt a helyzet gondos mérlegelése után Konkoly-Thege Kálmánt jelölte hivatalosan, aki azóta a kerületben a legszivesebb fogadtatás mellett tart állandó összeköttetést a választóközönséggel. Konkoly-Thege egy nap alatt 1400 ajánlást szerzett. Támogatására a kerületbe érkezett Gálffy Dénes és Gáspárdy Elemér képviselő, ma vasárnap pedig nagy politikai népgyülés lesz Tarpán s ezen Péchy László főispán és az egységespárt alelnöke, Rubinek István vezetésével nagyobb képviselői csoport jelenik meg Konkoly-Thege támogatására. Szerdán Héjj Imre képviselő érkezik a kerületbe, hogy Konkoly-Thege Kálmánnak segítségére legyen. Az egységespárt hivatalos jelöltje mellett Dr. Linner Jenő és Dr, Zsilinszky Endre próbálkozik, továbbá egy humoros ízű röpirata szerint testestől-lelkestől beregmegyeinek mondott szatmármegyei ismeretlen kiválóság. Egy ideig szó volt helyi jelöltekről is, de ezek általános politikai és közérdekből visszaléptek. A választás junius 7-én, pénteken lesz. Választási elnök Horváth István hetei földbirtokos, választási biztos Dr. Baróthy Zoltán táblabiró, helyettes Dr. Visky Sándor táblabiró Emlékezzünk hősi halottasukról! Mátészalka község közönsége és egész vármegyénk kegyelettel ünnepli ma a hősök emléknapját. A világháború magyar hősi halottainak emlékezetét minden év május havának utolsó Vasárnapján kegyeletes érzéssel ünnepli meg a csonka haza népe. Az idén különösképpen országos nagy ünnepséggel hódol az ország legendás hőseink emlékének. Ma leplezik le a fővárosban a Hősök Emlékkövét impozáns ünnepség keretében. Ugyanekkor avatják fel a Magyarország ezeréves fennállásának emlékére az 1986, évi VIII. törvénycikk értelmében emelt Ezredéves Emlékművet is. Az avatóünnepen résztvevő honvédcsapatokat a Hősök Emlékköve előtt a kormányzó személyesen vezeti el. Az emlékbeszédet Bethlen István gróf, miniszterelnök mondja. A hősök mai emléknapját az ország minden részében s igy vármegyénkben is méltóan megünneplik. Mátészalkán délelőtt a szokott időben ünnepi istentiszteletek lesznek, fél 12 órakor pedig emlékünnepély a Hősök-terén. Az ünnepség Programm ja : 1. Énekel a Dalárda. 2. Szaval: Képes Emma. 3. Beszédet mond: Szudey Géza polgári iskolai tanár. 4. Énekel a Dalárda. 5. Szaval egy polgári iskolai növendék. 6. Himnusz. Énekli a közönség. Ünnepély után, melyen felvonulnak az iskolák növendékei, a leventék, cserkészek és tűzoltók, a leventék megkoszorúzzák a temetőben levő hősi halottak sírját.
