Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-12 / 19. szám
1929. május 12-én. ÉS mm® A vármegyei háztartás súlyos helyzete a közigazgatási bizottság előtt. A főispán tájékoztatta a bizottságot a bajok orvoslása érdekében tett intézkedéseiről. 3-ik oldal. TARTÓS KÉNYELMES KÖNNYŰ KELLEM ES OLCSÓ TARTÓS KÉNYELMES KÖNNYŰ KELLEMES OLCSÓ TARTÓS KÉNYELMES KÖNNYŰ KELLEMES OLCSÓ TARTÓS KÉNYELMES KÖNNYŰ KELLEMES OLCSÓ TARTÓS KÉNYELMES K ÖNNYŰ KELLEMES OLCSÓ TARTÓS KÉNYELMES KÖNNYŰ KELLEMEIS fi I 41 'S“ cipő je.Szerkeze> —--------------------------<0 l eUaríűmát és árát tekintve a világf legolcsóbb tét és anyagát teÖ la (D «sr © 3 fi Cl & & ________.. __________ « és kevésbe kerül ÍO. Dorco cipő. kint ve a legideálisabb nyári vise- m? let. bokáig tartfi-oi a TARTÓS KÉNYELMES KÖNNYŰ KELLEMES O LCSÓ TARTÓS KÉNYELMES KÖN NYŰ KELLEMES OLCSÓ TARTÓ S KELLEMES KÖNNYŰ KÉNYELMES OLCSÓ TA OTÓ S KÉNYELMES KÖNNYŰ KELLEMES O LCSÓ TA RTÓS KÉNYELMES KÖNNYŰ KELLEMES OLCSÓ T A RTÓS KÉNYELMES KÖNNYŰ KELLEMES Ji Törvényhatóságunk közigazgatási bizottsága pénteken délelőtt tartotta havi rendes ülését. A választott tagok közül csak Tomcsányi V. Pál, Péchy Manó és Madarassy Dezső jelent meg, mások kimentették magukat. Az elnöklő főispán üdvözlő szavai után Dr, Boér Endre főjegyző ismertette az alispánt jelentést, amely nagy részben azt a súlyos helyzetet tárta fel, amelybe a vármegye háztartása jutott. A községi adófizetések gyenge eredményei s ezzel a vármegyéi illető községi hozzájárulások befizetésének csaknem teljes elmaradása a vármegyei háztartásban a legsúlyosabb fennakadást okozta. A vármegye már hosszabb idő óta arra kényszerült, hogy kölcsönöket vegyen fel háztartásának valahogyan való rendben-tartására s legalább nyugdíjasainak ellátására. Újabban azonban már a jegyzői fizetési alapba sem tudták a községek befizetéseiket teljesíteni s igy a községi alkalmazottak, községi jegyzők egyáltalán nem is kaptak fizetést több hónapon át. Az a hitelkeret, amelynek igénybevételére a törvény- hatósági bizottság felhatalmazást adott, teljesen kimerült, de meg nem is volna célirányos, hogy a vármegye vegyen fel újabb kölcsönöket, amikor tartozásai tulajdonképpen a községek tartozásai megyei hozzájárulások cimén. A tarthatatlan helyzet orvoslása érdekében Péchy László főispán a kormányhoz már több ízben élt előterjesztéssel. Újabban pedig e héten jegyzői értekezletet tartott, hogy átmenetileg, legalább egy időre községi kölcsönök felvételével jusson hozzá a vármegye a községekkel szemben fennálló követeléséhez, mely immár 430.000 pengőre emelkedett. Az adófizetési nehézségek ellenére is megértik a községek, hogy ezeket a megyei tartozásokat rendezniük kell, mert a törvényhatóság továbbra már nem gondoskodhat ezek fedezéséről. A kormányhoz is újabb felterjesztéssel éli a főispán s ebben a felterjesztésben a legteljesebb alapossággal és részletességgel rámutat a bajok orvoslásának sürgős szükségére és az orvoslás módjára is. Kéri a főispán, hogy a pénzügyi kormány legalább egy éves, nagyobb összegű és olcsó kamatozású kölcsönt adjon, folyósítson segélyt a községek megsegítésére létesített alapból, emelje fel a jegyzői fizetési alap államsegélyét, engedje meg, hogy a községek kölcsönt vehessenek fel s mielőbb szálljon ki tárcaközi miniszteri bizottság a helyzet szanálására. A főispán tájékoztató előadásához Tomcsányi V. Pál szólott hozzá s kifejezte azt a reményét, hogy a főispán gondos intézkedései sikerhez juttatják a kérdés megoldását. A községi kölcsönök felvétele dolgában a kamatterheknek a hátralékos adózókra történő áthárítására, mint egyedül igazságos megoldásra hívja fel a figyelmet. E körül a kérdés körül hosszabb vita fejlődött ki, majd végül is a bizottság meg- nyugvással vette tudomásul a főispán tájékoztató bejelentéseit. Az alíspáni jelentéssel kapcsolatban Péchy Manó a községi szülésznői intézmény fontosságára mutatott rá s ezzel kapcsolatban arra a nagy nemzeti veszedelemre, amely a gyermekhalandóság és a fertőzéses szülések ijesztő számában mutatkozik. A szülésznők államosításának szükségességét látja. Di*. Streicher Andor alispán adott ' felvilágosítást a felszólalásra és előadta, hogy a szülésznők ellenőrzése rendszeresen folyik, a javadalmazás kérdése pedig miniszteri rendeletén alapul. Ezután az előadói jelentések következtek, melyeket a bizottság tudomásul vett. Az áilamépitészeti hivatal jelentése szerint a debrecen—beregszászi állami közúton hengerléshez és fenntartáshoz szükséges anyagszállítás történt, továbbá megkezdődött az ugyanezen utón levő két nagyobb fahíd átépítése. Az államosítandó utak köziül a vásárosnamény—ilki ut építése kezdődött meg, továbbá a máté- szalka — tiszabecsi államosítandó utón 3 hid építését kezdték meg. A zajta—vámosoroszi utón földmunka van folyamatban, ezen és a többi nedvesebb talajú utakon az építkezés csak május hó közepén lesz megkezdhető. A törvényhatósági közúti alap költségvetését terhelő munkáknál a fenntartási anyag terméskő alakjászól: Halló rádió . . . Budapest 7 óra. 7 óra ... 7 óra 10 másodperc, 20 másodperc, 30 másodperc... 7 óra 1 perc. Közöljük a híreket. A kereskedelemügyi miniszter ur N. József x—i vasúti forgalmi tisztet a rádió és postaigazgatóság felkérésére büntetésből áthelyezte Hajdúszoboszlóra pályamunkásnak és 50 pengő pénzbírsággal, mint mellékbüntetéssel sújtotta, mert a környékbeli parasztokkal ingyen hallgattatta a rádiót! Kentek meg takarodjanak ki abból a váróteremből, ebadta potyázó szemtelen parasztok! Azokért, akik zsellérek nem szólunk, de van ott kettő is, akik a kályha mellett ülnek, maguk tehetősek, van tanyájuk, pénzük, akár két-három rádiót is vehetnének, de fösvények, mint a kutya! Akár csak, aki az asztalon pipázik a fehér bundába ! ... Megmozdul az egyik suba, meg a másik, sorjáznak kifelé. A há- tulsó, aki lekászolódott az asztalról jól bevágta az ajtót. Kint, a hideg csípős levegőn megered a szó, kitör a sértett önérzet! Hijnye! a zidesanyjábul a betűt! Ez ugyan megmondta! Ügyi, hogy lát! mondtam én maga meg nem hitte! . . . Kaffene gondolta vóna! Asztán szegény pénztárnok ur! Elhejjeztik! El. Aszongya a rádió, hogy mi mijattunk, Még a tetejíbe 50 pengő ! ... Aszongya, hogy szemtelen paraszt ! Meghogy potya! — Engem meg fösvény kutyának hijt! Na megájj pesti rádiós nyavalya ! Hogy mink potyán? Egye ki a fene, mit tudja ő mi van az ember szándékába ?! Nem engeggyük a pofánkon száradni ! Hogy_ engednék! Nem engedjük! ... Összesúgnak. Elmennek. Ki erre, ki arra ... Kevés idő múlva a sötétség ködéből itt is, ott is kibontakozik egy- egy suba. Nyitja az ajtaját az irodának a viselője. Egyik alól szál kolbász, másik alól sonka, paprikás szalonna, egy fonott korsó bor, egy üveg szilvó- rium kerül az asztalra, amely előtt Jóska ül hosszú orral, mint akinek dinnyeföld nem jutott. Tessék szeretni! — Csak úgy szívességből! ... így akarjuk a pesti pofájához visszatürülni! Köszönöm jó emberek, de mit csináljak ennyi holmival ? Nekem már reggel mennem kell. Elviszi! — Szívességet szívességgel ! — No Isten áldja meg az urat, sohase felejtjük el. Jóska behívja a szabadnapos forgalmistát, eljött a tanyai tanító, megvetették a bor ágyát s bizony jól csúszott az. Egyik pohár a másik után. Beszélgetnek, nevetnek, isznak. A szabadnapos forgalmista már nem bír hazamenni, végigfekszik a díványon, egy perc múlva már horkol. A tanító is veszi a puskáját a sarokból, elköszön s bizonytalan léptekkel nekivág az éjszakában a lakásának, csakúgy toronyiránt. Jóska magában poharazgat. Nagy szél van. Csontig ható a hideg, csakúgy fütyül a szél a telefondrótok között. Bent a kályha oldala piros a kőszéntől. Jelez az éjjeli gyors. Jóskának melege van! Nem veszek kabátot, hisz mig itt átszalad, egy pillanatig tart, legalább lehűlök. Felsrófolja lámpáját, karszallagját felcsattolja, felcsapja sapkáját, ki, a gyors fogadásához! . . . összevacog Jóska foga! Jó lett volna a kabát! ... Már mindegy! Késő bemenni, a váltónál csattog, dübörög s közelebb, közelebb . . . Csak úgy repül a nagy buffaló gép után az öt kocsi, a gép nyög, szuszog, hörög az örült iramtól. Abban a pillanatban, hogy a gép Jóska elé ért, a szél lekapja a sapkáját fejéről, de ő áll nyugodtan. Elment. Hol a sapka ? Keresi, keresi. Bizonyosan a kubikgödörben lesz. Lemászik óvatosan a jégre. Nincs itt se. Egyszer csak beszakad, jobban mondva rálépett arra a vékonyabb jégkéregre, ahol a bakterné sulykolt délelőtt. Eltörik, kialszik a lámpás, ő hónaljig esik a jeges vízbe. Nagynehezen kimászik. Mig futva visszamegy az irodába, csonttá fagy rajta a ruha. Alig bir szólni, úgy reszket. Kovács ! Komám ! Kelj fel. az Isten áldjon meg, vedd át a szolgálatot, nézd, hogy jártam?! Fel- cibálja alvó társát, az álmos szemmel lehúz róla mindent, lefekteti s betakarja bundával. Teát készít. Megitatja vele a teát, de Jóska még fázik. Egyszerre hirtelen nagy melege lesz. Lázas, feje majd szétpattan!... Másnap kijön a pályaorvos. Tüdőgyulladás — állapítja meg a bajt. Magasan, csaknem ülve feküdjék. Óránként priznic, a barna orvosságból egyik órában, a fehérből a másikban egy evőkanállal. Táplálék : tej, kávé, bor, üres leves, szóval folyadék. Estére a láza 40'5. Kovács, koma! megvan már a sapkám ? Neked hagyom — meg az adósságaimat! — ha a sapka nem kerül elő, legyen a Szemán bakteré! Koma! A rádió, a lámpás ! ... én ,.. nem ! , a lámpa, a gyors! ... áthelyezés! — Meghalt. Porcsalma. Barta Ferenc ref. ig. tanító.