Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-06 / 1. szám
2-ik oldal. lUlMll If BEKIG 1929. január 6-án. Piakáthirdetéseket bárhová, laphirdetéseket ^ mellett felvesz A MAGYAR HIRDETŐ IRODA FIÓKJA lapunk kiadóhivatalában. mát jelentse. Vissza a kaptafához, de minél több tudással, minél gazdagabb kultúrával és szakismerettel, mely hátat for- dit a rég-multak kietlen sivár elmaradottságának és analfabétizmusának. Tudást, életerőt kell vinni a műhelyek zajos forgatagába, az üllő és kalapács, valamint a malomszijak csattogó, muzsikáló zenéjébe, mely akkor büszkén fogja hirdetni a hazai ipar győzelmét és a tisztes ipar isteni áldását — az idegen felett. Mert a tudás világit, mint a reflektor lencséje, melynek fényénél biztos talajra talál majd a magyar kézmüiparos- ság és ez lesz újjászületésének temérdek erőforrása és haladásának megdönthetetlen fegyvere. teásKMim A „Teáskanna* védjegyű tea a közép- európai lakosok itala reggel, délután, este. Iparosok, kereskedők, az uj év elején szükséges bármilyen üzleti könyveiket kedvező árban beszerezhetik a „Szatmár és Bereg“ könyvesboltjában. 1 „Gsissdné drip" és a „Jesce pata“!... A multkorában többször volt kedvem hozzá, hogy 10—11 körül éjjel felvegyem a rádió hallgató kagylót. Fordítottam a szabályzót Budapestre. Hát már megint a „Csicsóné drága meg a három lánya egy szoknyába“ járja. NohátH... Fordítom a lengyel állomásokra és ott az esti hangverseny végeztével ismét a „Jesce pollscát“ vagyis egyik nemzeti dalukat játsza a zenekar. Ez igy ment többször. Buda: pesten a Csicsóné, Varsóban a Jesce pollscal... Elgondolkoztam: mennyivel jobban ránk férne miránk magyarokra, hogy a nemzeti érzést ápoljuk és a hazafiságot fennen lobogtassuk, illetve ezt mindenképen dokumentálni és kimutatni igyekezzünk ilyen formálisan is, mint a lengyelek teszik, mikor minden éjjel egyik leggyujtóbb és leglelkesitőbb hazafias dalukkal búcsúznak el a rádió közönségétől is a viszonthallásra. A világháború idején egy katonai kórházban lengyel, né- mét, olasz stb. nemzetiségű katona tisztekkel feküdtem együtt és ott sok egyéb közt a nótákról is volt szó. Azt mondták ezek nekem, hogy ti magyarok mindig csak azt fújjátok: rózsám, babám, angyalom, galambom, virágom, rubintom, gyémántom, legfeljebb néha- néha az idesanyám ha feljön Egerbe vagy efféléket, de a hazáról, nemzetről oly ritkán van szó a ti nótáitokban !... Természetesen ezeknek nem volt teljes igazságuk, amit én meg is mondtam nekiek, de azt mindnyájunknak be kell ismernünk, hogy sok igazságuk volt. Ezt bizonyítja a Csicsóné drága és a Jesce polsca esete is. Milyen nagyszerű volna, ha a „Szatmár és Bereg“-bői indulna el egy olyan irányú mozgalom, amely azt célozná, hogy a magyar rádióban minden este búcsúzára eljátszanák valamelyik szép, lelkes, buzdító, hazafias dalunkat vagy énekünket s akár a Szózatot, akár a nemzeti hiszekegyet, akár a Talpra magyart vagy a Kossuth nótát!... Ellenségeink úgyis irredentával vádolják a magyar rádiót méltatlanul, hát hadd lenne legalább már egyszer nekiek is igazuk, amikor rólunk mondanak valamit!... Szamoskér. Kosa Béla. „Michelin“ „Express“ „Lucifer“ „Griffon“ kerékpárok Minden jobb szaküzletben kapható. Mikép készül az uj háború ? Az egyik newyorki lapban egá magasrangu amerikai katona szenzációs cikket irt arról: Miképen készül az uj háború ? A cikk érdekesebb passzusaiból közlésre érdemesek az alábbiak: — A jövő háborúját — mondja a cikk — a megváltozott hadviselési modor fogja jellemezni. A technika egész seregtestek mechanizá- lását tette lehetővé és a haderőket a motoros gépek olyan tömegével látta el, hogy a támadások lökőerejét többé nem emberek, hanem gépek szolgáltatják és azok eredményét vegyi, elektromos és baktereologiai eszközök teszik majd teljessé. A jövő hadviselés legfélelmetesebb harceszközei: a tankok, a messzehordó ágyuk, a repülők és a gáz. A technika egyrészt még hatalmasabb páncélóriások szerkesztésén fáradozik, de egyúttal a távolból elektromos utón irányított hadigépek létesítésére is törekszik. Ezen a téAtiíla lelke! Dörömböl kinn a szélvész szertelen ; . . vad hahotája szégyentelt időknek . . Nagy, fényes árnyak beszélnek velem : sóvár szememben végtelenné nőnek. Az Istenségnek égő lángjait látom lobogni! — Tündöklik a múltból nagy Etelének szilaj lelke, — int, s mint riadt orkán, egetverőn igy szól: „Csatára szálljatok ! — Én megverém a nagy világ hadát; űztem keményen egész földön át! Apáim kardja lángolva haladt kezembe tartván Isten ostorát. Reszketett minden lent az ég alatt, — mint ti reszkettek gyáva unokák I . . . Csatára szálljatok!" Halljátok őt a messzemult ködéből ti porbancsuszó nemzedéksalak ? 1 reménysugárt az elborult nagy éjből . . . Feleljetek, hogy végre halljalak! Végre ébredjen lelkünk tavasza ujongó dallal bimbós hajnalon, hogy ne érezze az árva Haza gyalázatát, mit pulya népe von szégyentől vérző nemes homlokára . . . Eszméljetek hát fel már valahára ! Dörömböl kinn a szélvész vészesen ; zakatol úgy, hogy álmod se legyen . . . Riadva száll a szent turul-madár; egyik tanyáról a másikra jár . . . s mégis alusztok ? ! . . — Recsegj te villám! tépd az éjszakát! sziklát gurits a néma völgyön át, pusztító tűzzel égesd a világot, mely cselszövőn bus nemzetünkre hágott!! Lobogj te tűz vértenger mocsarából, s embert csinálj már Attila fiából, hogy fájjon néki az arculcsapás ! . . . És, ha nem segít rajtunk semmi más; — akkor Hadúr I küldd „Isten-ostorát“ ! hogy pusztuljon el az egész világ ! . . . Vérhullám árja csapjon fel az égre ! — de szent Hazánkat szabadítsd meg végre !., Mátészalka. László Béla. A nő uj lélektana. — A „Szatmár és Bereg" eredeti tárcája. — Jung, svájci pszichoanalitikus rendkívül érdekes felfogásban világit rá a női léleknek bizonyos, dualisztikus élettanára. Könyvében azt írja, hogy a nőben az a fogalom, amit latinul „anima“-nak hívunk, tehát a lélek, ismeretlen, mert az csak a férfiban található. A nőben csak férfilélek „animus" van, ami a pszichoanalízis egyik alapvető törvényének, az úgynevezett kompenzáció elvének felel meg. Eszerint a férfi tudatalatti világában mennél több nőies tulajdonságot halmoz fel, úgyhogy szinte azt lehetne mondani, hogy mennél férfiasabb a férfi, tudatalatti élete annál inkább tele van nőies tulajdonságokkal. Tudatos lelkiéletünket tehát egy tudatalatti élet egészíti ki, mivel csak igy tartható egyensúlyban mindennemű életfunkciónk. Ugyanezen elv alapján Jung professzor azt a már merészebb következtetést vonja le, hogy egy becsületes ember szükségképpen gonosz ösztönöket hord tudatalatti énjében és hogy a szélsőségig hajtva a dolgot, mennél becsületesebb, annál gonoszabbakat. A nő egyéniségének kialakulásában lélektani szempontból ugyanaz történik, mint a férfinál, de megfordítva. Nőiességé és a nőiességet kívánó társadalmi presszió folytán minden férfi-vonást visszaszorít magába a tudatalatti területre, ahol kialakul második, teljesen férfias énje, melynek hajlandóságait a rendes körülmények között elutasítja magától. De rendkívüli viszonyok között néha előtör ez a második én és a megszokottól eltérő viselkedésre készteti a nőt Ez a tudatalatti felszabadulás a férfiban — Jung professzor szerint — a nő egyéniségéhez illő dolgokban nyilatkozik meg: élelmességben, szeszélyben, önuralommal össze nem férő excentricitásokban. Mikor a nőben szabadul fel az animus, akkor az elsősorban is a logikus okoskodás próbálgatásában nyilvánul meg. Az ilyen nő folyton vitatkozik és mindig az övé az utolsó szó. A férfi — mondja Jung — mindig tisztába* van azzal, hogy mi az ő animájának tartalma, mig a nő nem mindig érti meg az ő animu- sát. A belátás e hiányát abban a körülményben kell keresni, hogy a férfilélek, az anima, egy szintétikus egység, amig a női animus egy széteső karakterű, inkább kollektiv arc. A férfi tudatos lénye erősen hajlik például a többnejüségre, tudatalatti világában tehát szigorúan
