Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-10-14 / 42. szám
2-ik oldal, smim/ék ti mmm 1928, október 14-én, UTAZÁSÁHOZ sl vall£i,|i magyar**roman lialarosi at BE! RELJEN AUT OT^ mely kedvező fuvardíjért Nagykárolyba és környékére teljes kényelemmel elviszi. Érdeklődés Vállafon 3. számú telefonon. ad magyar hangversenyt. Szilágyi élvezetes zenetörténeti előadása adja a keretet, melyben Fedák Sári korhű jelmezekben énekli a legszebb magyar dalokat Szilágyi Imre és zenekarának kíséretével. Bemutatják a XVI. század bibliai, történeti énekeit, a XVII. század virágénekeit, a kuruc idők dalsorozatát, a XVIII. század müzenére törekvő dalait s az idegen divatok, táncok kigúnyolására irt szatirikus dalokat, Lavotta, Bihari, Csermák, Ruzsitska, Rózsavölgyi pompás termését, a palotás, a verbunkos muzsikát, a szabadságharc dalait, Blaha Lujza virágkorának népszinmü- dalait és a legújabb idők dalköltészetének legszebb virágait. Valósággal a magyar dal reneszánszát jelenti Fedák Sári és dr. Szilágyi Imre országos körútja, amely egyúttal diadal- utja is lesz a pompázatos magyar muzsikának és a két világhíres művésznek. Értesülésünk szerint a Magyar Távirati Iroda Nyugdíj- egyesülete felkérésére ezt a ki-- válóan értékes hangversenyt Mátészalkán is megtartja Fedák Sári és Szilágyi Imre e hó 24-én vagy 25-én. A művészi esemény iránt ez esetben megyeszerte soha nem tapasztalt érdeklődés fog megnyilvánulni. Ä beregi Lelkészegyesület gyűlése. A beregi ref. egyházmegye lelkészegyesülete f. hó 4-én tartotta rendes évi összejövetelét Vásáros- naményban, — „Áldjátok az Ur nevét“ kezdetű zsoltár eléneklése után Palág István elnök imádkozott s tartotta meg elnöki megnyitóját, amelyben egyházi életünk területén mutatkozó elszomorító jelenségekre hívta fel a figyelmet. Megnyitója kapcsán az egyesület vissza utasította a pápa „Mortalium animos“ kezdetű bullájának célzatát, — kifejezve szeretetét és ragaszkodását Dr. Baltazár Dezső püspök iránt. Ugyancsak határozott tiltakozását fejezte ki azon törekvéssel szemben, hogy a kálvinista templomok jelvénye is a kereszt legyen. A gyűlés központi tárgyát a hozzászólás végett letett törvény-javaslatok képezték, — elsősorban a lelkészválasziásí törvény. Kelemen Gyula egyesületi jegyző ismertette a körök ezzel kapcsolatos javaslatait s élénk eszmecsere után — szavazat-többséggel — határozatba ment, hogy az írj törvényjavaslatnál jobb lesz a régi lelkész- választási törvény, ha azon korszerű változtatások történnek. Ilyennek tartja az értekezlet azt, hogy a pályázó felügyelet mellett megjelenhessen a gyülekezetben s ha bármelyik pályázóról megállapítható, hogy korteskedett, vagy vesztegetett, — 5—10 évre is fosztassék meg választhatósági jogától. E tekintetben elévülés ne legyen. lal, amely — amint meggyőződéssel hirdetik — befelé éltető erő, a faji öntudatnak, bízó hitnek szilárd támasztéka, kifelé pedig, idegenben disz és tisztesség, a megbecsültetés legbiztosabb eszköze. Szilágyi Imre dr. évtizedek éta lelkes müve lője a magyar zenének, búvára és gyűjtője szép dalköltészetünknek. Tanára volt az egyetlen magyar zenei tanszéknek a debreceni zeneiskolában, ahol az elméleti oktatás mellett hegedűjével plántálta a szivekbe a magyar muzsikát. Mint a Magyar Zene Barátai Országos Egyesületének ügyvezető elnöke nemcsak hegedűjével, hanem szóval és írásban is lankadatlan erővel száll síkra a magyar zenéért. Fedák Sárival együtt éveket töltött külföldön s Olaszországban, Bécsben, Prágában, Berlinben stb. hangversenydobogókon és rádió stúdiókon át apostolkodott a magyar muzsikáért. Senki se ind olyan közvetlenül, olyan szivfsezszólóan és magával ragadóan magyar dali tolmácsolni, mini Fedák Sári, aki nótáival nem csak a lelkesedő magyarságot, de a hűvös külföldet is meghódította. Fedák Sári és Szilágyi Imre az ország igen sok városában ság s megmozdult az élet. Bogarak ébredeztek, bimbók fakadtak, madarak daloltak. Az éjjeli pihenés után ismét megkezdődött a harc: harc az életért. Éhesen fogdosta áldozatát a fecske; a katicabogár zsákmány után kutatott a levelek közt; a békák is kiültek az árok partjára s talán egy kövér szúnyogot kellett elszalasztaniok a zaj miatt, amitől annyira megijedtek, hogy mind a vízbe ugráltak. 1 Valóban az erdőszéli gyaloguton határozott léptekkel közeledett Kovács Dénes, az erdész. Bálban volt. Még előtte lebegett a hajnali ködben Erzsiké alakja, szivének másik fele. Most is úgy incselkedett vele, mint mindig! Vájjon szereti-e ? Gondol-e reá? Ezt szerette volna tudni. Ezt nem tudta soha megálla- piíani. Ezen annyira elgondolkozott, hogy észre sem vette, amint az ősz remete elébe toppant. — Adjon Isten fiam! Mi újság a városban ? — Fogadj1 Isten, öreg apám! De régen nem láttam. Talán eltévesztette az utat a Hargitában? — Dehogy fiam! Ismerem én azt úgy, mint a tenyeremet. Látom ünneplőbe vagy ... — tudakozódott. — Igen. Bálban voltam. — Talán lakodalom is lesz? — faggatta tovább. Az erdész felsóhajtott. — Lenne, de nem szeret a leány... — Nem-e? — hökkent meg az öreg. — Nem! Minden nap arról győződöm meg! — Kiöntötted a szivedet előtte? — Megvallottam mindent. De csak nevet rajta. Azt mondja: nem hisz nekem . , . — Úgy ? csodálkozott, — és jársz más leányhoz is? — nyomozott a remete tovább. — Jártam. De mióta megösmer- tem Erzsikét, csak ő az egyedüli, akit érzem, örökre szeretni fogok ... — Rossz hired volt. Azt beszélték, sok lányhoz jársz . . . — Beszéd az csak. — Hátha máshoz menne Erzsiké, — tudakolta a remete, — mit tennél ? Szép leány és a szép leány kapós . . . — Azt hiszem egy golyó elég lenne . . , — Na, na Dénes. Hátha minden jóra fordul. Azzal otthagyta az álmélkodó erdészt. II. , Erzsiké, a főerdész szép leánya éppen káposztalevelet szedett nyulacskáinak a kertben, amikor a remete betoppant az udvarra. Egyenesen a kert felé tartott. Ott szokta mindig megtalálni, ha kereste. Most is ott volt. A többséggel szemben Kallós Tivadar márokpapii lelkész az előadó javaslatát támogatja s jegyzőkönyvbe véteti a kisebbség külön véleményét, mely szerint, ahol nem egyhangú meghívással s a leikészi állás méltóságának megfelelő komolysággal történnék az állás betöltése: fokozott lehetőség adandó a felsőbb hatóság irányitó és döntő szerepének. Szó volt még a belmisszíói és fegyelmi törvénytervezetekről, melyeket a lelkészértekezlet kevés módosítással elfogadott, — ugyancsak elfogadta azokat a közérdekű javaslatokat, melyeket Lánczy József, Rehó Gyula, Oroszlán Sándor és Kelemen Gyula lelkészek a körök utján terjesztettek elő. A gyűlésnek két kedves vendége is volt: Rácz Géza, elszakított területen élő lelkipásztor és Egerházy Lajos a jóléti társaság igazgatója, ki tárgysorozat előtt részletes és nagy érdeklődéssel hallgatott előadást tartott a lelkészek különböző segélyezéséi célzó törekvésekről. Lelkészegyesület kijelentette, hogy teljes mértékű szolidaritást vállal a társaság vezetőségével, különös tekintettel azokra a tárgyalásokra, melyeket a lelkészek és leikészi intézmények segélyezése ügyében az 0. K. H.-val és Hangya szövetkezetekkel folytat. A késő déli órákban elköltött s toasztokkal fűszerezett barátságos ebéddel ért véget a beregi lelkészek értekezlete. Kelemen Gyula. — Erzsiké, — szólította meg a leányt. A leány fel se nézett, megösmerte hangjáról az öreg remetét. — Megyek, — mondotta — csak a nyulaimnak enni adok, A remete leült a nagy cserfa alatt lévő lócára s elégedetten simogatta szép, hosszú, fehér sza- kállát. Erzsiké máris ott volt a puha kenyérrel és előkerült csakhamar a tormalevél közé csomagolt friss vaj is. A remete elé tette az asztalra, aztán várta a beszámolót. Máskor a remete olyan bőbeszédű volt. Most hallgatott. Várta, hogy kérdezzék. Erzsiké rosszat sejtett. Türelmetlenül megkockáztatta a kérdést: — Beszélt Dénessel? — és elpirult. — Igen, — volt a rövid válasz. — Mit mondott? — érdeklődött Erzsiké tovább. A remete hallgatott. Nagy nyugalommal megevett egy darab vajaskenyeret azután megszólalt: — Szeret ő is Erzsiké ,., — Dénes ? — Más leányhoz se jár,.. — Tréfál ugy-e ? — Dehogy leányom. Ő maga mondta: úgy szeret, hogyha máshoz mennél meghalna. Erre már Erzsiké se birt uralkodni magán. Örömében össze-vissza Az élet. Irta : vitéz Dr. Szoibcszlay István. Tündöklő fényárban: szép, csillogó gyémánt; Bus fekete éjben : otromba kődarab. Vig muzsika szónál: csupa kéj és gyönyör; A sok jaj-szó között: csak egy csendes bánat. A gazdagnak : mosoly; A' szegénynek: teher ; A boldognak: könnyű ; Szenvedőnek: nehéz. Itt, mint egy ujjongó fenséges káprázat; Ott mint letört remény, meghiúsult álom. Örök rejtély, titok : Kérdőjel az élet. Itt a fagyban ered, ott a tüzes nyárban. Most csábitó kacaj ; Holnap jaj a gyászban. Ma szerelmes nóta, Máskor koldus-ének. Óh hiába kérded, felelni nem tudok: Mi is hát az élet ? . . . A pókháló. Irta: Páli Sándor (Nagyar). — A „Szatmár és Bereg" eredeti tárcája. — L Az Éjszaka hunyászkodva az égbolt közepéig hátrált, már csak a nyugati ég volt teljes sötétben. Lenn az ég peremén, a Csiki-havasok felett a Hajnal próbálgatta szárnyait. Az erdőkben még sötét volt, de a síkságon már végigsuhant a világos
