Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-09-30 / 40. szám

4-ik oldal. mW*» I» «MM 1928. szeptember 30-án. nük az egyesület nagy pártfogókat nyerne, szószólóit a hazafias ügynek és közvetítőit az egyesület azon törekvésének, hogy szervesen bele­kapcsolódhasson a társadalmi élet vérkeringésébe. Semmi kétségem sincs aziránt, hogy a szervezés nehéz munkájának előkészítő részét tisztelt Szerkesztő Ur készséggel és odaadással magá­ra vállalja. Tudom, hogy az előzetes szerve­zés nagy munkával jár. — A programm kidolgozása, a Havasiatoknak az érte­kezlet által összehívandó alakuló közgyűlés elé való terjesztése sok feladatot fog róni az értekezle­ten résztvevőkre is. Nem szándé­kom, hogy e feladatokról tárgyalás­ba bocsátkozzam. Hosszabb meg­fontolás eredményeként azonban egyet szeretnék a tisztelt Szerkesztő Ur szives figyelmébe ajánlani. Úgy gondolom, hogy a megalakuló egye­sület lényeges feladatát kell, hogy képezze — az irodalom, valamint a közművelődés érdekeinek felka­rolásán kivül — a zenei kultúra fejlesztése is. Tehát úgy képzelem el az egyesület megalakulását, hogy nemcsak irodalmi, hanem külön ze­nei szakosztály is létesittetnék. így aztán a kulturestélyek megrendez- hetésének könnyebb lehetőségei vol­nának. Az irodalom minden tettre-kész barátja várja a munkára hivó szó­zatot s azt hiszem, mindenkinek az a kivánsága, hogy a Szerkesztő Ur előkészítő munkáját vezesse sikerre a jó Isten ! Dr. Smer Gyula. * Olvasóink közül sokan csodálko­zással fogadhatják ezt a hozzám intézett felhívást. A dolog úgy tű­nik fel, mintha most már csak raj­tam múlnék az irodalmi egyesület megalakulása. Ám, hogy félreértés ne essék, örülök is e felhívásnak, mert nyugtatóan hat rám afelől, hogy nem maradok magamra a munkában. Őszinte vagyok. Igaz vágyam és álmom, elszánt akaratom és kedves reménységem az irodalmi egyesület megalakulásának dolga. Úgy érzem, csoda-fényt vetíthetnénk vele csonka megyénk sötét firma- mentumára. De inkább csak marad­jon ez a dédelgetett gondolat „lidérces messze fény“, semhogy munkaképtelen és halvaszületett egyesület firmája csalókán elvezes­sen a közöny mocsarába. Annyi értéket és jószándékot látok azon­ban, hogy nem hiszek a sikertelen­ségben. Éppen ezéi 1 felvetettem azt a gondolaté' hogy előzetes értekez­let beszé’j'1 meg az alakulás dolgát. Smer barátom hangot adott e gon­dolatnak, én pedig még e héten szétküldöm a meghívókat az érte­kezleten való megjelenésre azokhoz, akiknek odaadó munkáját és lelkes buzgalmát várom. Dr. Fábián Sándor. Eladó házas belsőség. Máté­szalkán, a Gyár-utcában, özv. Czeha Istvánná tulajdonát képező házas­belsőség és a Gazdák szőlőjében levő fél holdas szőlő eladó. A bel­sőség, mely több lakásból áll, eset­leg bérbe is kiadó. Értekezni lehet Horthy Miklós-utca 14. szám alatt. (40—42) Esetem a rádióval. (Történt Milwood városában.) Mielőtt elbeszélésembe kez­denék, megjegyzem: történetem Milwood városában fog ját­szódni, mert bármennyire is hatásnak könyvelhető el az, ha szerény humoreszkjeimért sajtópört kapok, mégsem sze­retném ez eset ismétlődését, mert célom a nevetés elérése, nem pedig esetleges néhány hónapi váci üdülés. Mit sem sejtő humoristája voltam a „Niagara és Vidéke“ cimü hetilapnak, mikor az a megtiszteltetés ért, hogy rádió­ban olvassak fel. A rádió ak­kor már annyira népszerű volt ott, hogy a suszterinasok is detektort hordtak a zsebük­ben. Méltán örülhettem ennek a meghívásnak és a legjobb humoreszkjeimet magamhoz véve, megjelentem a stúdióban. A rendező végtelen udvariasan fogadott, (még nem tudtam akkor, hogy a túlzott udvarias­ság mindig gyanús) és büsz­kén mentem be az előadóte­rembe. Egy kis asztal, mel­lette szék, előtte egy olyan áll­vány, amilyenen a papagá- lyok szoktak hintázni, állt a terem közepén. Az állványon egy kődarab lógott. A rendező áhitatosan mutatott rá. Ez a kristály. Mély tisztelettel néztem és amikor a rendező kiment, be­mutatkoztam neki. Reccsent egyet. Leültem a székre és ol­vasni kezdtem. Egy ideig tűr­tem, majd égtelen fütyülésbe fogott. A rendező ijedten né­zett be és azt mondta, kezd­jem elölről. Megvallom, féltem és alig vártam a felolvasásom végét, máris siettem ki. A ren­dező gratulált és roppant elő­zékenyen azt mondta, idővel még honorálni is fogják a fel­olvasásaimat. Ez az „idővel“ kissé elvette a kedvem, de azért boldogan Mátészalkán, Bethlen-utca 14. számú háza m, mely áll két szoba, konyha, speiz és melléképületekből, továbbá egy jó menetelü fíiszeriizlet áruval együtt azonnal bérbeadó* Értekezni ugyanott. mentem hazafelé. Útközben találkoztam az összes hitele­zőimmel, akik siettek gratulál­ni. Szégyeltem bevallani nekik, hogy egy centet sem kaptam és igy kénytelen voltam a szerkesztőmtől nehezen kiva­salt fizetésem nagy részét húsz dollárt, szétosztani közöttük. Haza érve, lakásomban a ház­mester és felfordulás fogadott. A előbbi szó nélkül kezembe nyomott egy cédulát. Kék szi­nti bírói végzés volt. Udvaria­san értesítettek benne, mivel Az erdélyi magyar iskolák kál- váriás történetének újabb fájdalmas szenzációja van. A román közok­tatásügyi minisztérium ugyanis 3 osztályos algimnáziummá degradálta az ősi, neves szatmári főgimnáziumot. Egész Erdélyben, de különöskép­pen Szatmáron rettentő megütkö­zést keltett a közoktatásügyi minisz­ternek ez a rendelkezése. Növelte a meglepetést Gócán nagyváradi tanügyi inspektornak a Szamosban közölt nyilatkozata, amely mulasz­tással vádolja az iskola igazgatósá­gát és olyképpen állítja be a dol­gokat, mintha a degradálás azért következett volna be, mert a refor­mátus gimnázium vezetősége nem is kérte a felsőbb osztályok meg­nyitására az engedélyt. Hantz Jenő dr. igazgató válaszolt most Gócán inspektor nyilatkozatá­ra a következőkben: E beállítás ellen egyenesen tilta­kozom. Tény, hogy a múlt iskolai év végén, mikor öt tanárunkat kor­határuk miatt a további működéstől eltiltották s iskolánk következetes néptelene- dése miatt is aggódtunk, fölvetődött az inspektor előtt intézetünk sorsa, aki mint kivezető lehetőséget föl­említette, hogy az intézet líceumi jellegét úgy is megőrizhetjük, ha pár osztályt ideiglenesen szüneteltetünk. Tény, hogy egyes osztályoknak nagyon megapadt létszáma miatt magunk is átmenetileg, mig a nyil­vánossági jogot visszakapjuk, egy pár osztály szüneteltetésére gondol­tunk, mert hiszen ennek a hiánya riasztotta szét évről-évre tanulóinkat. Ezért azt hirdettem meg, hogy az 1. 2. 3. 4. és 7. osztályok fognak meg­nyílni. De mi történt? A beiratások ide­je előtt 4 nappal, augusztus 27-én az inspektorátus utján miniszteri rendeletet kaptunk, hogy már négy hónapi rádió hallga­tási dijammal hátralékban va­gyok és többszöri felszólításuk ellenére sem fizettem ezt be (a mellékelt csekklapon), a vég­rehajtó közbejöttével, lefoglal­ták a bútoraimat, lepecsétel­ték az egylámpás készülékem és az antennámat. Leültem a le nem foglalt székemre és hosszan elgon­dolkoztam lepecsételt anten­námról. intézetünk csak mint 3 osztályú gimnázium mű­ködhetik. — E rendelettel azonnal folya­modtunk a minisztériumhoz, hogy engedélyezze legalább a IV-ik osz­tályt is, hogy főgimnáziumi jellegün­ket megtarthassuk. Az engedély, bár állítólag a folyamodás kedvező vé­leménnyel volt felterjeszt­ve, máig sincs elintézve. A beiratásról, melynek ideje már sürgető volt, szept. 1. 2. 3., a szü­lőktől csak előjegyzéseket fogadhat­tunk el, tényleges beiratkozást már nem. A szülők aztán, attól tartva, hogy a késedelem miatt máshová sem írathatják be fiaikat, — beírat­ták oda, ahova lehetett. Az inspektor is elismeri, hogy „itt bizonyos félreértés történt a minisztérium részéről, mert hiszen mint liceumnak magasabb osztályo­kat is lehetett volna engedélyezni.“ De tény az, hogy e föltételezett félreértés eredménye reánk nézve a degradálás volt s kérdem: nem épen az inspektornak lett volna jo­ga ahhoz, hogy e félreértést idejé­ben sürgősen megkorrígálják ? Vájjon nem ilyen kis félreérté­seknek köszönhetjük-e azt is, hogy a szeptemberre beígért nyilvános­sági jogunk feletti döntés még min­dig késedelmeskedík ? HIRDESSEN A SldTMáR ÉS BERSG =bcn Botosispánt vagy intelligens gazdát keresek január elsejei belépésre. Keresztény, családos 40—41 egyének írásban adják be pályázataikat címemre Újhelyi Kornél Vitka. Furulyusz. Három osztályos algimnáziummá degradálták a szatmári református főgimnáziumot. Dr. Hantz Jenő igazgató nyilatkozata az intézet küzdelmes sorsáról. UTAZÁSÁHOZ a vállaji magyar - román határon át BÉRELJEN AUTÓT, mely kedvező fuvardíjért Nagykárolyba és környékére teljes kényelemmel elviszi. Érdeklődés Vállajon 3. számú telefonon.

Next

/
Thumbnails
Contents