Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-09-30 / 40. szám
4-ik oldal. mW*» I» «MM 1928. szeptember 30-án. nük az egyesület nagy pártfogókat nyerne, szószólóit a hazafias ügynek és közvetítőit az egyesület azon törekvésének, hogy szervesen belekapcsolódhasson a társadalmi élet vérkeringésébe. Semmi kétségem sincs aziránt, hogy a szervezés nehéz munkájának előkészítő részét tisztelt Szerkesztő Ur készséggel és odaadással magára vállalja. Tudom, hogy az előzetes szervezés nagy munkával jár. — A programm kidolgozása, a Havasiatoknak az értekezlet által összehívandó alakuló közgyűlés elé való terjesztése sok feladatot fog róni az értekezleten résztvevőkre is. Nem szándékom, hogy e feladatokról tárgyalásba bocsátkozzam. Hosszabb megfontolás eredményeként azonban egyet szeretnék a tisztelt Szerkesztő Ur szives figyelmébe ajánlani. Úgy gondolom, hogy a megalakuló egyesület lényeges feladatát kell, hogy képezze — az irodalom, valamint a közművelődés érdekeinek felkarolásán kivül — a zenei kultúra fejlesztése is. Tehát úgy képzelem el az egyesület megalakulását, hogy nemcsak irodalmi, hanem külön zenei szakosztály is létesittetnék. így aztán a kulturestélyek megrendez- hetésének könnyebb lehetőségei volnának. Az irodalom minden tettre-kész barátja várja a munkára hivó szózatot s azt hiszem, mindenkinek az a kivánsága, hogy a Szerkesztő Ur előkészítő munkáját vezesse sikerre a jó Isten ! Dr. Smer Gyula. * Olvasóink közül sokan csodálkozással fogadhatják ezt a hozzám intézett felhívást. A dolog úgy tűnik fel, mintha most már csak rajtam múlnék az irodalmi egyesület megalakulása. Ám, hogy félreértés ne essék, örülök is e felhívásnak, mert nyugtatóan hat rám afelől, hogy nem maradok magamra a munkában. Őszinte vagyok. Igaz vágyam és álmom, elszánt akaratom és kedves reménységem az irodalmi egyesület megalakulásának dolga. Úgy érzem, csoda-fényt vetíthetnénk vele csonka megyénk sötét firma- mentumára. De inkább csak maradjon ez a dédelgetett gondolat „lidérces messze fény“, semhogy munkaképtelen és halvaszületett egyesület firmája csalókán elvezessen a közöny mocsarába. Annyi értéket és jószándékot látok azonban, hogy nem hiszek a sikertelenségben. Éppen ezéi 1 felvetettem azt a gondolaté' hogy előzetes értekezlet beszé’j'1 meg az alakulás dolgát. Smer barátom hangot adott e gondolatnak, én pedig még e héten szétküldöm a meghívókat az értekezleten való megjelenésre azokhoz, akiknek odaadó munkáját és lelkes buzgalmát várom. Dr. Fábián Sándor. Eladó házas belsőség. Mátészalkán, a Gyár-utcában, özv. Czeha Istvánná tulajdonát képező házasbelsőség és a Gazdák szőlőjében levő fél holdas szőlő eladó. A belsőség, mely több lakásból áll, esetleg bérbe is kiadó. Értekezni lehet Horthy Miklós-utca 14. szám alatt. (40—42) Esetem a rádióval. (Történt Milwood városában.) Mielőtt elbeszélésembe kezdenék, megjegyzem: történetem Milwood városában fog játszódni, mert bármennyire is hatásnak könyvelhető el az, ha szerény humoreszkjeimért sajtópört kapok, mégsem szeretném ez eset ismétlődését, mert célom a nevetés elérése, nem pedig esetleges néhány hónapi váci üdülés. Mit sem sejtő humoristája voltam a „Niagara és Vidéke“ cimü hetilapnak, mikor az a megtiszteltetés ért, hogy rádióban olvassak fel. A rádió akkor már annyira népszerű volt ott, hogy a suszterinasok is detektort hordtak a zsebükben. Méltán örülhettem ennek a meghívásnak és a legjobb humoreszkjeimet magamhoz véve, megjelentem a stúdióban. A rendező végtelen udvariasan fogadott, (még nem tudtam akkor, hogy a túlzott udvariasság mindig gyanús) és büszkén mentem be az előadóterembe. Egy kis asztal, mellette szék, előtte egy olyan állvány, amilyenen a papagá- lyok szoktak hintázni, állt a terem közepén. Az állványon egy kődarab lógott. A rendező áhitatosan mutatott rá. Ez a kristály. Mély tisztelettel néztem és amikor a rendező kiment, bemutatkoztam neki. Reccsent egyet. Leültem a székre és olvasni kezdtem. Egy ideig tűrtem, majd égtelen fütyülésbe fogott. A rendező ijedten nézett be és azt mondta, kezdjem elölről. Megvallom, féltem és alig vártam a felolvasásom végét, máris siettem ki. A rendező gratulált és roppant előzékenyen azt mondta, idővel még honorálni is fogják a felolvasásaimat. Ez az „idővel“ kissé elvette a kedvem, de azért boldogan Mátészalkán, Bethlen-utca 14. számú háza m, mely áll két szoba, konyha, speiz és melléképületekből, továbbá egy jó menetelü fíiszeriizlet áruval együtt azonnal bérbeadó* Értekezni ugyanott. mentem hazafelé. Útközben találkoztam az összes hitelezőimmel, akik siettek gratulálni. Szégyeltem bevallani nekik, hogy egy centet sem kaptam és igy kénytelen voltam a szerkesztőmtől nehezen kivasalt fizetésem nagy részét húsz dollárt, szétosztani közöttük. Haza érve, lakásomban a házmester és felfordulás fogadott. A előbbi szó nélkül kezembe nyomott egy cédulát. Kék szinti bírói végzés volt. Udvariasan értesítettek benne, mivel Az erdélyi magyar iskolák kál- váriás történetének újabb fájdalmas szenzációja van. A román közoktatásügyi minisztérium ugyanis 3 osztályos algimnáziummá degradálta az ősi, neves szatmári főgimnáziumot. Egész Erdélyben, de különösképpen Szatmáron rettentő megütközést keltett a közoktatásügyi miniszternek ez a rendelkezése. Növelte a meglepetést Gócán nagyváradi tanügyi inspektornak a Szamosban közölt nyilatkozata, amely mulasztással vádolja az iskola igazgatóságát és olyképpen állítja be a dolgokat, mintha a degradálás azért következett volna be, mert a református gimnázium vezetősége nem is kérte a felsőbb osztályok megnyitására az engedélyt. Hantz Jenő dr. igazgató válaszolt most Gócán inspektor nyilatkozatára a következőkben: E beállítás ellen egyenesen tiltakozom. Tény, hogy a múlt iskolai év végén, mikor öt tanárunkat korhatáruk miatt a további működéstől eltiltották s iskolánk következetes néptelene- dése miatt is aggódtunk, fölvetődött az inspektor előtt intézetünk sorsa, aki mint kivezető lehetőséget fölemlítette, hogy az intézet líceumi jellegét úgy is megőrizhetjük, ha pár osztályt ideiglenesen szüneteltetünk. Tény, hogy egyes osztályoknak nagyon megapadt létszáma miatt magunk is átmenetileg, mig a nyilvánossági jogot visszakapjuk, egy pár osztály szüneteltetésére gondoltunk, mert hiszen ennek a hiánya riasztotta szét évről-évre tanulóinkat. Ezért azt hirdettem meg, hogy az 1. 2. 3. 4. és 7. osztályok fognak megnyílni. De mi történt? A beiratások ideje előtt 4 nappal, augusztus 27-én az inspektorátus utján miniszteri rendeletet kaptunk, hogy már négy hónapi rádió hallgatási dijammal hátralékban vagyok és többszöri felszólításuk ellenére sem fizettem ezt be (a mellékelt csekklapon), a végrehajtó közbejöttével, lefoglalták a bútoraimat, lepecsételték az egylámpás készülékem és az antennámat. Leültem a le nem foglalt székemre és hosszan elgondolkoztam lepecsételt antennámról. intézetünk csak mint 3 osztályú gimnázium működhetik. — E rendelettel azonnal folyamodtunk a minisztériumhoz, hogy engedélyezze legalább a IV-ik osztályt is, hogy főgimnáziumi jellegünket megtarthassuk. Az engedély, bár állítólag a folyamodás kedvező véleménnyel volt felterjesztve, máig sincs elintézve. A beiratásról, melynek ideje már sürgető volt, szept. 1. 2. 3., a szülőktől csak előjegyzéseket fogadhattunk el, tényleges beiratkozást már nem. A szülők aztán, attól tartva, hogy a késedelem miatt máshová sem írathatják be fiaikat, — beíratták oda, ahova lehetett. Az inspektor is elismeri, hogy „itt bizonyos félreértés történt a minisztérium részéről, mert hiszen mint liceumnak magasabb osztályokat is lehetett volna engedélyezni.“ De tény az, hogy e föltételezett félreértés eredménye reánk nézve a degradálás volt s kérdem: nem épen az inspektornak lett volna joga ahhoz, hogy e félreértést idejében sürgősen megkorrígálják ? Vájjon nem ilyen kis félreértéseknek köszönhetjük-e azt is, hogy a szeptemberre beígért nyilvánossági jogunk feletti döntés még mindig késedelmeskedík ? HIRDESSEN A SldTMáR ÉS BERSG =bcn Botosispánt vagy intelligens gazdát keresek január elsejei belépésre. Keresztény, családos 40—41 egyének írásban adják be pályázataikat címemre Újhelyi Kornél Vitka. Furulyusz. Három osztályos algimnáziummá degradálták a szatmári református főgimnáziumot. Dr. Hantz Jenő igazgató nyilatkozata az intézet küzdelmes sorsáról. UTAZÁSÁHOZ a vállaji magyar - román határon át BÉRELJEN AUTÓT, mely kedvező fuvardíjért Nagykárolyba és környékére teljes kényelemmel elviszi. Érdeklődés Vállajon 3. számú telefonon.
