Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-08-26 / 35. szám
2-ik oldal. Emberebb embert! Magprabb magyart! Kinek ne volna ez hő vágya, akarata, imádsága ?... ebben a megveszekedett és felfordult világban, amikor Trianon szörnyű igazságtalanságát, tudatlanságát és gonoszságát meg kellett érnünk, amikor nagyon sokan hajlandók azt mondani, hogy az elhibázott, kényszer béke rosszabb a háborúnál!. .. Emberebb embert akar és keres ez a világ, amely úgy látszik, nemcsak hogy nincs megelégedve önmagával, hanem a sajnálaton túl már utálja és szégyenli is magát. Emberebb embert: külöm- bet, jobbat, tisztábbat, igazságosabbat, irgalmasabbat, alázatosabbat, hittel és szeretettel teljesebbet, a krisztusi ideálokért gondolatokért égőbbet, lel- kesedőbbet szeretne az ember — világ látni ést kitermelni magából... Éhez pedig csalódásokon, szenvedéseken, önmegtagadásokon keresztül vezet az ut, mig végre hősies tűrések, meg nem restülő könyörgések és szakadatlan munka után megjelenik az uj ember-típus az Istenben és Isten által hős és jobb: emberebb ember!... Ez az ember-tipus „magya- rabb magyar“ is lesz; kell, hogy az legyen!... Azt látjuk a történelemből, hogy amelyik nép megértette rendeltetését, vagyis Istennek azt a gondolatát, amelyet általa ki akart fejezni és meg akart valósítani, — amely nép érezte a hivatását a földön és meg volt győződve a felől, hogy Az Ecsedi-ííp szabályozás altja és jelene. Irta: Péchy László m. kir. kormány- főtanácsos, az Ecsedi-láp Lecsapoló Társulat igazgató főmérnöke. IV. Ugyancsak egyidejűleg kellett, a tervezett vashidaknál fúrásokat is késziteni, melyek az altalaj milyenségét fedték fel, mert ezzel, egyrészről a hidalapok építési módját és mélységét, másrészről a csatorna ásásí lehetőségét kellett elbírálni. Kisajátítást megelőzőleg Gróf Károlyi uradalmi területeken kaptunk építési engedélyt s igy május elején megindított társulati működés után, már 1895. év julius hó 4-én, a csatorna ásásában, az első kapavágást Gróf Károlyi Tibor saját kezűleg ejtette meg. A munkába vehetett szakaszokon a kubikosok és kordés munkások ezreit toboroztattuk össze, legtöbb- nyire az Alföldről, mert gyakorlott helvi munkásaink nem voltak,, Érdemes felemlíteni, hogy a könnyű ásásu Szamos töltés építéséhez a helyi munkások is jelentkeztek, de csakis napszámbérért voltak hajlandók dolgozni, mert ők a köbméteÄZAZMÄE ÉS BEREIi az ő helyét más nem töltheti be, amely nép nem akart más népbe bele olvadni, hanem a maga sajátos életét igyekezett élni és fejleszteni, amelyik nép nem világpolgár (internacio- nalis, kozmopolita) akart elsősorban lenni, hanem az aminek Isten teremtette, az a nép boldogult!... A nemzeti érzésnek fel-fel- lobbanása (a nacionalizmus) megújította életerőit és életkedvét s viszont ez uj kilátásait és lehetőségeit nyitotta meg a nemzeti és egyéni boldogulásnak ! A magyar cserkészet emberebb embert és magyarabb magyart akar és tud is nevelni, adni a világnak, akik a szebb és boldogabb magyar jövőért is el tudják végezni a „jó munkát“. Szamoskér. Kosa Béla. Utaztam a fogaskerakü- vasuton... Potom egy pengő hetven fillért fizettem azért a pokoli élvezetért, hogy felülhessek a Pápua-hegyre menő fogaskerekü-vasutra. A vonat állt egy mozdonyra hasonlító járműből, mely alighanem utjavitó henger lehetett ez előtt, olyan lassan és olyan nagy zajjal járt és egy kocsíszerü tüneményből. Erről már nem tudtam kideríteni mi lehetett, de mert a jegyem megváltottam, hát beleültem. A kocsi már tele volt, csak az ablakok mellett voltak üresek a helyek. Csodálkozva néztem az utasokat, vájjon miért nem ülnek az ablakhoz. Biztosan sokat jártak már ezen a vonalon, gondoltam magamban unják a kilátást. De én főleg ezért jöttem ide, hát átmásztam néhány rés egységár melletti munkát nem ismerték. Mivel mi ilyen munkálatokat napszámba nem csináltattunk, hozattunk alföldi talyicskákat s megfelelő rugós ásókat és lapátokat s ezen szerszámokat részlettörlesztésre megbízható alföldi kubikosoknak adtuk ki — egynek-egynek 4—5 darabot s ezek felfogadták a helybelieket napszámba s ők elől dolgozva betanították a gyakorlatlan embereket a kubikolásba, még egy napszámbért keresve minden emberükön. így folyt a munka 3—4 hétig, amikor látták a helybeli munkások, hogy mennyivel többet tudnak ők is keresni, ha napszám helyeti egységáras munkát ők vállalnak s a helyzet megváltozott s az itteni munkások is jó kubikosokká lettek. A talajfurások alapján megállapítottuk, hogy Nagyecsedtől kezdve a csatorna vonala, a csaholyi, mátészalkai, kocsordi, ópályíi és nagydobosi határon végig, egészen a szamosszegi hídig, oly vastag homok altalajon vezet keresztül, ahol kézi erővel a csatornát kiemelni nem lehet, tehát kiadtuk a munkát vállalkozónak kötelezve őt, hogy négy nagy száraz kotrót tartozik a kocsordi kövesut mellett rövid időn felszerelni, munkába állítani s a emberen és leültem az ablakhoz. A szomszédaim mosolyogva néztek rám. Úgy látszik nem normálisak ezek az emberek. Talán elmegyógyintézet van fenn a hegyen és annak a kijáró betegei utaznak itt velem együtt, gondoltam és óvatosan figyelni kezdtem őket hátha rám ugrik valamék. Biztonság kedvéért végig néztem magam, esetleg ekkor én is elmosolyodom, de nem találtam semmi nevetni valót magamon. Hirtelen egy olyan taszítást kapok, hogy átrepülök a másik oldalra. Feltápászkodom valahogy, látom, mindenki erősen fogódzik az ülésében és nevet rajtam. Már éppen ki akartam ugrani az ablakon ijedtemben, mikor a szomszédom megszólal: — Csak a mozdonyt kapcsolták ránk mondta nyugodtan. Ezután egy fél óráig csendesen álltunk. Az utasok egy része aludt, a másik része evett. Végre eltrombitálta magát a kalauz, de mintha jerichoi kürtbe fújt volna bele, minden inogni kezdett. Neki feszítettem a lábam a szemközti ülésnek és vártam. Öt percig indultunk. A kocsi nyikorgóit, recsegett, a mozdony sem hagyta magát, prüszkölt, köhögött, rángatott. Végre is a fejem felett levő reklámtábla, amivel már régóta gyanakodva szemeztem, rám esett. Mintha csak ezt vártuk volna, elindultunk. Mintha a világ összes ócska vasait itt csörgetnék, olyan zajt csapva hagytuk el az állomást. A bólintga- tás továbbra sem szűnt meg, mert másodpercenkint egy-egy lökést kaptunk hátulról. Talán valamelyik haragosa utazik velünk a mozdony vezetőnek, gondoltam magamban és azért lökdös igy bennünket. A szomszédom világosított fel megint, hogy ne izguljak, igy megy ez itt mindig. Ő a fenti szálloda szaneki átadott csatorna szakaszt 1897 év végéig készen átadni. A csatorna felső végpontjától Nagyecsedig s Szamosszegtől a Tiszába torkolásíg, a csatorna építést kézi erővel régiebben végeztettük. Rendkívül sok nehézséget okozott a munkakörben a 4—5—6 méterig menő leásásoknál, a munka-tér víztelenítése, mert úgy a láp felől, mint a nyíri dombok felől magas talajvíz öntötte el, a csatorna ásási munkálatokat. Tizennyolc ponton állítottunk fel locomobilok által hajtott körszivattyukat s csak ezek állandó működésbe tartásával tudtuk az ásásokat folytatni. így emeltük ki a csatornát teljes fenékig a felső végponttól a mérki hídig s Szamosszegtől a betorkolásig, de a Mérk- Ecsedi szakaszon az alsó 1—2 méter kifenekelést, a homok rétegben szárazon nem tudtuk teljesíteni s gyors elhatározással Győrben egy vizikot- rógépet vettünk, azt szétszedve vasúton Nagykárolyba s innen tengelyen szállítottuk, darabonként az ecsedi határig, ahol egy részére vájt teknöben felszereltettük s ezen szakaszt egy évi kotrással kifenekel- tük s kellő időre elkészültünk vele. A 40 q. súlyú kazánt, süppedő ho1928, augusztus 26-án. kácsa és a vajat állandóan itt csinálja. A tejfelt megveszi lent és mire felérnek a rázástól kész a kitűnő vaj. A kilátásból még semmit sem élveztem, de ellenben a téli szén szükségletem jelentős részét már beszereztem. Egyik részét lenyeltem az ózondus levegővel, a másik része pedig a ruhámon van. Ugyanis a mozdony füstje sürü gomolyogban száll az ablakon. Mire felérünk nyugodtan felléphetek valami néger revüben stárnak. Mulatnak, már is elmehetnék! Most már értem miért nem ült senki sem az ablakhoz. Felhúzni pedig két ok miatt nem lehet. Először nincsen, másodszor megtiltja ezt egy kis táblácska, hivatkozva a jó levegőre és a kilátásra. Minden tagom fájt már a rázástól, mire felérünk. Mégis zerge- fürgeséggel szálltam ki és hálaadó szivvel csókoltam meg az édes anyaföldet, hogy ismét a saját lábamon állhatok. Aztán körülnéztem, hogy honnan szebb a kilátás. De mindegy lett volna akárhova állok, mert még Leonardo Da Vinci sem festhetett különb bárányfelhőket, mint amilyeneket én láttam a völgyekben. Busan megindultam a vendéglő felé. Egy fél lábú koldus ült az ajtóban. Nekem pedig még a zsebembenjvolt a retur jegyem. Mivel megfogadtam, mégha a két kezemen is kellene lemennem a hegyről, akkor sem ülök mégegyszer bele a fogaskerekü-vasutba, jó szi- vüen oda adtam neki a jegyem. 0 hosszan rám nézett, aztán látva, hogy idegen vagyok, csak ennyit mondott: — Köszönöm uram, de és is inkább gyalog megyek le... Furulyusz. HIRDESSEN A S*M¥MÁR ÉS BiRICHben mokos Vállaj-mérki utón 48 ló vontatta s minden 20 lépésre annyira lesülyedt a kazán kocsi kereke, hogy ki kellett azt ásni, de mégis elszállítottuk azt helyére. A 1898 év tavaszán a társulati regiben csatorna szakaszok elkészültek s csak az excavatorokkal kiépített munkálatok nem tudtak elkészülni, mert az 1896-iki vizes tavaszon teljes 6 hónapon kellett a kotróknak állniok, a munkatér lápos talaj os vizzel lévén borítva. Az alsó szakaszán az excavator munkának felét, a csatornának saját regiben szárazon emeltük ki s abban egy egyméteres vezérárkot huzattunk teljes fenék mélységig. Már csak 200 méter hosszban hiányzott a vezérárok, a felül alól kész szakaszok összekötésére, amikor jelentik, hogy az uj Kraszna csatorna felső zárgátja átszakadt s a jeges Kraszna viz betört a csatornába. A kész szakaszon szépen a mederben elfért a Kraszna, de aggodalmaskodtunk, hogy mi fog történni, az alsó nem kész rövid szakaszon.
