Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-08-19 / 34. szám

4-ik oldal.

sz/MrMáR is mm&

1928. augusztus 19-én.

1 darabka

kristálytiszta mű jég

üdítővé és hűsítővé tesz minden italt!!

Az Ecsedi láp Lecsapoló Társulat súlyos pénzügyi helyzete a ronn megszállás alatti részen.

— Egy valótlannak bizonyult feljelentés a Társulat ellen. —

Mint a „Szamos“ Írja: Az Ecsediláp Lecsapoló Társulat véleményező bizottsága dr. Dragos Teofil kormány- biztos elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a szomorú pénzügyi helyzetről jelentést tett a társulat igazgatója. A társulatnak hatmillióötszáz- hatvannégyezer lei ártéri hátraléka vár behajtásra, a köz- igazgatási szervek még sem tesznek megfelelő lépéseket a baj orvoslására. Jelenleg a tisztviselők fizetésére és a vízmüvek fenntartására be- foiyó igen csekély pénzösz- szeg is a Szamos, Kraszna és Homoród védtöltéseinek bérbeadásából jut a társulat pénztárába, mely azonban mindössze évenként 202.108 lei.

Elismeri az ottani társulat vezetősége, hogy társulatuknál a miénk kedvezőbb helyzetben van, Náluk még az is súlyosbítja a helyzetet, hogy kellő anyagi fedezet hiánya miatt a védmüvek rendben tartásánál nem tudnak kontaktusban maradni a magyarországi résszel, holott ezt megkövetelné az ártéri területek szoros összefüggése. Sikerült annyit elérni, hogy a szivattyútelep kazánjait, gépeit és a zsilipeket rendbe hozták. A csatorna mélyitési munkálatoknál 35.470 köbméter földet

emeltek ki. Tervbe van véve 115.000 lei költséggel egy hid építése a Csengerbagos felé eső részen. Tervezik a domahidai hid helyreállítását is, 55.000 lei költségvetési előirányzattal.

Az igazgatói jelentésben szó van nemrég a társulat ellen tett egy feljelentésről,

Ezelőtt 8 évvel vármegyénk teljes egészében oláh megszállás alatt volt. Majd megkötötték a gyászos trianoni békét országunkkal egyetemben megcsonkították megyénket is, Szat- már vármegyét.

Történetesen ez időben én is mint kis diák Szatmáron végeztem gimnáziumi tanulmányomat és az elszakadás következtében 80—100 társammal odaát rekedtünk.

Nagy bizakodással vártuk a fejleményeket. Ossze-össze ült egy kis tábor uj hírekkel. Reményteljes szavakkal tűzte ki azt a bizonyos elsejét vagy tizenötödikét, a magyarok bejövetelét. Eljött az elseje, eljött a tizenötödike sőt a húszadika is. Áldott véreink nem jöttek. így voltunk tanácstalanul, mindenkitől elhagyatottan, lerongyolódva. Gondos szüléink az összeköttetés megszakadása folytán hiányainkat pótolni nem tudták.

Elkopott cipőtalpnak, kikeshedt kabátnak s emellett szín tiszta magyar érzésnek voltunk birtokosai.

melyben többek közt az a vád is szerepel, hogy

a társulat földalatti telefon összeköttetést tart fenn Magyarországgal.

Az igazgató jelentése szerint a vizsgálat már kiderítette, hogy a feljelentésben tett és fentebb közölt vád, úgyszintén a többi még egyéb kisebb vádpontok alaptalanok.

Esténként összegyűlt a megszokott kis társaság a mezőre nyúló Jókai-ucca végén. A kis ucca villany-körtéi szórták a sötétségbe a világosságot. A fény körül éjjeli bogarak röpködtek neki-neki ütődve a fehér zománcozott korongnak. Barnára meszelt házak frontjait itt-ott villanypózna árnyéka tarkította. Le- heveredve a zöld pázsiton figyeltük a csillagok játékát, hallgattuk a prücskök cirpelését és elmerengtünk a drága otthon mindenségéről.

Egyszerre halk kopogás hallatt- ' szik. „Jönnek“ — szólt az egyik kis magyar. „ Tényleg“ felel rá a másik. — Mély csend következik. A lé- lekzetet visszaszorítjuk. A szivek egyre jobban kalapálnak. Megdermedve nézünk össze. A kopogás egyre erősbödik. Három feketés árny inog a messziségben. Elérik a villanyt, lelassítanak, jobbra-balra néznek. Egyenesen felénk tartanak. A fény alatt megvillant szuronyaik és két csúcsú csákóik még nagyobb rémületet keltenek. Tanácstalanul várjuk a fejleményeket. Majd amikor elérnek bennünket köszöntjük a nem várt vendégeket: „Jó estét — Jó estét — Sara báné — Nucse sara báné“ hangzik rá a válasz, azzal előrántják oldal-fegyvereiket s a legnagyobb brutalitással vernek el bennünket, 13—15 éves gyermekeket. Hogy minek azt még mai napig sem tudom biztosan.

Másnap bizonyítvány osztás volt, hol a fájó seb ellenszereként piros, fehér virág és zöld levélből kombinált gombjukba tűzött nemzeti szinü csokorral jelentünk meg. B. L.

Lővészegyesííletek lövőversenye Debrecenben. Egyesitett vármegyénk, továbbá Szabolcs, Bihar és Hajdú vármegye és Debrecen város lövészegyesületei Debrecenben folyó hó 15-én lövőversenyt tartottak, melyen vármegyénkből részt vettek : Dr. Streicher Andor alispán, Almer Elemér, Gaál Béla, Juhász Jenő, Neubauer Sándor, Tóth Endre és Zombory Árpád. Vármegyénkből: a pisztoly versenyen Dr. Streicher Andor alispán I-ső dijat nyert és pedig egy értékes ezüst cigaretta tárcát. Miniatűr puskával Almer Elemér nyert I. dijat. Ez szintén egy ezüst cigaretta tárca, melyet a honvédelmi miniszter adományozott. Neubauer Sándor és Juhász Jenő 1—1 érmet nyertek. Lőfegyverrel Zombory Árpád érte el a legjobb eredményt, melynek jutalmazásául 1 dohánytárcát és 2 érmet kapott. Tóth Endre versenyen kivül ért el nagyon szép helyezést, sajnos az ő igyekezete díjazással nem járt, mert a versenyre, mint tartalék lett benevezve.

HIRDESSEN A

$1/1 IMI.ÄR iS BYRYC =ben

Visszaemlékezés a múltra.

Nagyar, 1928. aug.

Zászlókultusz.

Lázas mohósággal vártuk a lapokat, mikor hoz hirt arról, hogy az amszterdami stadion árbocán ismét magyar zászlót lenget a szél. Valahányszor a trikolór felkerült az árbocra, lelkünk sugárzott az örömtől.., Az élni akarást jelképezi a három szinü zászló. Maroknyi voltunk mellett is álljuk helyünket a nemzetek versenyében. Nekünk a zászló megjelenése öröm, az idegeneknek pedig intő ujj, hogy élünk, élni akarunk és igazságot várunk. Most feltesszük a kérdést: Mi magyarok, hogy viselkedünk szent jelvényünkkel szemben, amikor az idegenek is felállással üdvözlik a magyar zászlót a stadion árbocán? Szomorú konzekvenciát vonhatok le magyar népünk rovására. Erről szeretnék egyet-mást elmondani. ,..

Egy épülő uriház előtt haladtam el Vásárosnaményban. A tetőszerkezeten egy ledöntött zászlót láttam. Mély ellentéte volt ez a kép a zászló dicsőségének.

Visszamegyek gondolatban a Trient fölötti Villazaro állomásra, hol 7 órán keresztül állott vonatunk. Senki sem tudta még, hogy mi fog történni. A mély völgyi utón a visszavonuló csapatok sok százezernyi tömege hullámzott. Magyar szó, magyar nóta mindenfelé. A hazafelé vonuló csapatok, az édes haza védelmére kész vitézek végnélküli sora. Baka, tüzér, utász, vegyesen. Valamennyit egy érzés egy öröm lelkesített. Hazamenni, szabadulni az égbenyuló alpesi csúcsoktól s megvédeni a Bánát rónaságát, Erdély kincses bányáit és a Felvidék hegyeit... Végre vonatunk elindult. Egy merész kanyarulattal sötét alagútba fordultunk s amint onnan kiértünk kibontakozott előttünk Trentó város képe. Vonatunk kettőzött gyorsasággal siklott az állomás felé. A házakon piros, fehér, zöld trikolórt láttunk lengeni a szélben. Majd a házakhoz értünk. Örömünk kezdett aggodalommá válni. A zászló nem magyar, hanem olasz volt. A színek fordítva voltak: Zöld, fehér,

piros. Az utón olasz lovasság ügetett Trentó felé. Autók sokasága alpiniket és belsaglerieket szállított. A remény szerte foszlott. Nem mehettünk védeni az édes magyar földet. Le kellett rakni a fegyvert, melytől rettegett az egész világ. Fogságba estünk.

De micsoda üdvrivalgás ? Az indó- ház előtti téren olaszok... nők, férfiak, gyermekek és felnőttek üdvrivalgása volt a győzelem örömére. Nagy trikolórt vittek a menet élén s szinte extázisba esve kiabálták: „Eviva Italia“. Levett kalappal üdvözölték a zászlót. Úgy tekintettek rá, mint a szentségre.

És nálunk ?... Visszaidézem emlékemben a régmúlt időket. Boldog emlékű Luby Géza képviselőnk kortesutját jártuk, kivel szemben Mérő János kormánypárti jelölt- küzdött a mandátumért. Császló községben kortesünk annyira lelkesedett Luby mellett, hogy a Mérő féle zászlóra tele torokkal ezt kiáltotta : „Be ne hozzátok Gyarmatra, mert bokatekerőt csinálunk belőle“.

Én mint pöttöm kis emberke nem értettem még akkor, hogy szentségsértés azt a szép zászlót korteskedésre használni fel.

Kortesünk Ígérete majdnem valóra vált. A választás napján a Tömös- vári-utcában parázs verekedés támadt, melynek hevében a zászló- rudról a zászlót leszaggatták és — talán nem akarva — porba taposták. így festett a magyar zászlókultusz. Az akkori kormánynak nem jutott eszébe, hogy a zászlónak kortescélokra való felhasználását eltiltsa. Hála az uj választási törvénynek nincs többé kortes zászló, de szeretném üdvözölni azt a kormányrendeletet, amely a zászlót hatályosan védelmébe veszi és eltiltja a leghatározottabban, hogy az hozzá nem illő helyen és célra használtassák fel, Rá kell mutatnom arra, hogy nemrégen a Beketov cirkuszban látnom kellett, amint dresszirozott lovakat ugrattak a zászlón át. De még tovább megyek. El kellene rendelni azt is, hogy a nemzeti ünnepeken házaikra mindenki köteles