Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-07-29 / 31. szám
1928. julius 29-én. is berki; 3-ik oldal. dám zsivaja az elragadó természeti szépségek milieujébe beállítva olyan művészi ensemble-t adott, amelyet megirigyelhet akármelyik prospektusokkal dolgozó külföldi üdülőhely is. A társaság egy része dúló kártyacsatákban mérte össze erejét, másik része meg a strand homokjába s a Tisza ölelő habjai közé vetette magát, hogy Phoebus nyilai és Bacchus ajándéka nyomán támadt „hő eloszlódási zavart“ némi- képen kiegyensúlyozza. Az ebédhez ülve a kitűnő ételekben olyan pusztítást vittek véghez, amilyen pusztítás szemtanuk szerint a mohácsi vész óta nem dúlt berkeinkben. A sok őszülő fej nemes versenyre kelt a nagyratörö fiatalsággal annak a bizonyításában, hogy csak ép testben van ép lélek —■ és gyomor s teljesen fölösleges haszontalanságnak tartják Karlsba- dot és Hunyadi János keserűségét. A remek hátteres és egyéb gastro- nomiai remekek azonban nemcsak a gyomormirigyeket izgatták fokozottabb működésre, hanem nagy hatással voltak a beszélő szerveket ellátó központokra is, mert humorosnál - humorosabb felszólalásokban nem voli hiány. Az élet ezer — és ezer küzdelmein körösztül ment deres fejek, valamint a nagy reményekkel telt tarisznyáju fiatalság hangulatát valami vidám, nemes patina aranyozta be, röppentek a szójátékok, ropogtak a kinrimek, pukkantak az élcek és a szellemes mondások. A szóharcot kedves Főorvosunk kezdte, aki szerint a megye összes orvosai itt vannak s „most zavartalanul gyógyulhatnak a betegek“. Poharát a távollevő Kozma főszolgabíróra emelte, aki annyi megértéssel van az orvosok küzdelmes munkája iránt, annyira segítségére van tőle telhető minden segédeszköz megadásával az orvosoknak, különösen járványok idején, hogy még távollétében is illőnek és kötelességének tartja dicsérőleg emlékezni meg róla, mint a közegészség ügyét fölkaroló főszolgabíró mintaképéről. Ötletes és fordulatos fölköszöntővel lepte meg Bu- day gyógyszerész a jelen- voltakat, aki nemcsak, mint házigazda, hanem, mint vendég is és mint szónok is szép sikert aratott. Beszéltek még vitéz Szo- boszlay ds*,, a közigazgatást képviselő Horváth szolgabíró, Markovicsdr.is, aki a jelenlevő egyetlen hölgyvendéget : a bájos Fogarassy Istvánné dr.-nét köszöntötte, aki méltán meg is érdemelte ezt a kitüntető figyelmet, mert férje motorbiciklijén bátorkodott eljönni a gyűlésre. Igaz, hogy három oldalról volt biztos fedezékben minden baleset ellen, t. i. technikailag, családilag és közegész- ségileg is, mert egy személyben volt öszpontositva Fogarassy dr.-ban a chauffeur, a férj és az orvos is. Egy szójátékokban elszerencsétlenedett Collega meg is mondta a bájos doktoráénak : — Könnyű nagyságos Asszony■* nak motorbiciklin járni, mikor olyat] jó „sofférje“ van. — Majdnem de- fektet kaptunk a szójátéktól. Végül közóhajra Nestorunk Rosenberg dr. költői gondolatokban gazdag, haza- Siságtól átitatott íelköszön- tőjével frenetikus hatást ért el. Poharát kedves Főorvosunkra, mint mindnyájunk közös barátjára, emelte. Két fiatal Collega aztán a hegedűt vette az álla alá (Chamilla dr. és Major dr.) s megmutatták, hogy nemcsak a betegeket, hanem a vonót is jól „kezelik“. Ezt a fényesen rendezett és kedves hangulatban eltöltött vándorgyűlést csak az indulás szabott ideje szakította félbe. Mindnyájan sajnálkozva hagytuk ott a színhelyet, de lelkűnkben éreztük, hogy örökre elszakíthatatlan szálakkal fűződtünk egymáshoz s a meleg elismerés és hála szálaival a naményiakhoz, akik ezt lehetővé tették s akiknek köszönhetjük, hogy egy egész életre szóló szép emlékével a barátságosan eltöltött napnak távoztunk vendégszerető körükből. Dr. Géberjéná Balázs. Tét színek hilpink divatjában. — Panaszos levél a szerkesztőhöz. — Kedves Szerkesztő Ur! Egy kis észrevételem volna, ami már egy darab idő óta bánt és folyton arra késztet, hogy közöljem Önnel. Gyakran látom mostanában előkelő hölgyek kalapján virítani a tót nemzeti színeket — piroskék, sőt már a ruhák is ezekkel a színekkel vannak dekorálva. Nem akarok divaílevelet Írni, mert ehhez nem értek, csak Ízlés szempontjából sem igen találó pl. az ecrühöz dísznek a tót piros-kék — és pedig egészen szabályszerűen összeállítva! — Nem is vádolom a viselőket, mert hiszen — talán — ez divat, de egészen biztos, hogy a „Csehszlovák“ textil gyárak vagy divatcégek — ezt a dekórumot tendenciózusan csinálják és markukba nevetnek hozzá, hogy milyen ravasz módon sikerül mindenütt — nálunk is — terjeszteni a szlovák színeket! Na hiszen, próbálná csak meg egy hölgy az elrablóit Felvidéken a piros-fehér-zöldet — bármilyen formában — viselni!? Mikor, egy március 15-én, Kassán becsuktak pár magyar leányt, mert — piros szoknya, fehér blúz és zöld szalagai keblükön — merészeltek a templomba menni! Hát miért hordanák e megcsonkított hazában a magyar nők a — szabályszerűen összeállított tót színeket ? Mikor nem is szép! — Hiszen igaz, hogy mostanába sok rokon- szenvel találkoznak nálunk az — elszakított tótok — de, ha eszembe jut, hogy milyen boszorkány- konyhán főztek őkegyelmeik Tu- rócszentmártonban és Rózsahegyen a háború utolsó éveiben hogy piros-kék színekkel díszítették föl házaikat 1918 télelején, mikor a cseh bratyik bevonultak a Felvidékre és ugyanezen szinü szalagokkal fölsallangozott csokrokkal fogadták őket — hát el- facsarodik a szivem! Ugye kedves Szerkesztő Ur, ezek után szebb színekkel fogják a magyar hölgyek saját kis megcsonkitott hazájok- ban — kicserélni a csúnya piros-kéket?! A múltkor hallottam, hogy fővárosunk színeit meg fogják változtatni, mert piros-sárga-kék. Hát ezeket a színeket nem is merné viselni nálunk senki sem! No, nem ravasz a „csehszlovák“, hogy a divat által csinál propagandát? I Nálunk pedig nem jutna eszébe semilyen gyárosnak vagy „exportőrnek“, hogy a magyar nemzeti színekkel díszítve áruját — fejtsen ki propagandát!? Vagy talán az ellenséges országok — az ilyen árut nem fogadnák el?! Miért fogadjuk el akkor mi az ők propaganda áruját!? Szivélyes üdvözlettel: J-né. Kicsinyek védelme. Irta : Dr. Sirály Béla (Nyircsaholy.) — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — A Taygetosz hegy tövében lakó spártaiaknak az volt a szokása, hogy idétlen, vagy gyenge testalaku újszülötteiket ledobták a sziklahasadékokba, hol megették azokat a vadállatok és széthordták a gyenge gyermekhullákat a keselyük. E nyiltszini gyermekgyilkolás megszűnt. Felváltotta a kulisszákmögötti emberirtó mesterkedés. Gyilkosság ez is. Eme gyermekháborunak csak a hadműveletei mások. A spártaiak legalább kiváncsiak voltak gyermekük ártatlanul csillogó kis szemére. A modern szülők nem engedik gyermeküket napvilágra, mert inkább gyönyörködnek két ragyogó gyémántban, mint két brilliáns gyermekszemben. A spártaiak csak a gyenge testalkatuakat Ítélték halálra. A mai szülők már bimbójában törik le a virágszálakat. Azok a gyermek jövőjén aggódtak, mig ezek az önmaguk szépségét féltik. A spártai gyermek élvezte ideig-óráíg az anyai ölelés melegét s ajkán a szülők csókjával tűnt el a mélységben .., A mai gyermekhullák nem ismerhetik meg az anyai szivet, a szülői csókot, csak a gyermekgyilkoló szereket. Sokan emlékszünk a cudar őszirózsás forradalomra. Egy penészes- lelkű alak elkiáltotta magát: „nem akarok katonát látni" ! S egy napon belül e jelszótól visszhangzott az egész ország. Eltűnt a katonaság, megszűnt a biztonság... Ma újabb jelszó járja már. Suttogva száll tovább. S ez a jelszó: „nem akarok gyermeket látni". Épugy ismerik falusi földes lakásokban, mint úri szalonokban. S csakugyan tűnik a gyermekvilág, de tovatűnik egyben vele a boldogság... Siratjuk nemzeti szegénységünket Fáj, hogy nincsen annyi fánk, hogy minden magyarnak koporsóra jutna. Kezünket tördeljük, mert nincsen annyi vasunk, hogy elegendő számú koporsószeget gyártsunk. Testvérem, ne ez fájjon. Aggódj inkább a ma- gyar gyermekszegénységen, mert — megnyugtatlak — lesz fád koporsóra s lesz vas koporsószegnek, de nem lesznek magyar gyermekek, kik eltartsák a koporsóig a magyar öregeket! Ma a gyermekeket elütötte az automobil. A kapukon nem pirospozsgás gyermekek szaladgálnak ki és be, hanem tülkölő autók és száguldó motorbicíklík. Emlékszünk gyermekkorunk tanulmányai közül Isten és Abrahám alkujára. Öt igaz emberért kegyelmet kapott volna Sodorna és Gomorha. Ha valaha az Ég és Föld mégegyszer ilyen egyezkedési tárgyalásba ereszkednék, az alku tárgyát — azt hiszem — a gyermekek tennék. Szinte elképzelem, miként tárgyal az Ur Jézus a községi Elöljárósággal: „Ha legalább 50 gyermeket tudtok felmutatni, akkor elkerülitek haragomat..." S bizony sok község jutna Sodorna és Gomorha sorsára. Az Ur Jézusé az érdem, hogy a gyermekek a közbecsülés megfelelő polcára jutottak, A kafarnaumi játéktéren mondotta el ügyvédi védőbeszédjét a gyermeksereg felett: „ha nem lesztek olyanok, mint ez ártatlan cseppségek, nem látjátok meg belülről az eget" és ettől fogva köszöntés jár a gyermeknek, mert a gyermek Isten gondolata, Jézus pártfogolja, az angyalok -testvére, az Ég ajándéka, a föld legnagyobb értéke. A gyermekek földre hullott kis angyalok. Az Égből jönnek s vissza is találna oda mind, ha nem rontaná őket felnőtté' az élet. Tudjátok-e miért van az alsó és felső ajkunk közepén a kis gödröcske ? Világra jövetelünk előtt összeszoritotta Isten két ujjával a szánkat, nehogy elmondjuk itt a földön az égi titkokat. Ezért nem tudnak kicsinykorban beszélni a gyermekek. S azért mosolyognak néha a kis gyermekek a párnában, mert visszagondolnak a szép mennyországra. Hát ez csak mese, de van valami igazság benne. A gyermek Isten öléből jön. Isten a Teremtője és igazi Atyja, nekünk csak eltartásra adja, S higyjük el, hogy amelyik házba Isten gyermeket küld be az ajtón, ott dob be megfelelő mennyiségű kenyeret is az ablakon, S mennél több angyalkáját fogadják be a szülők fészkükbe, annál több a biztosíték, hogy őket is hajlékába fogadja az isten. Azt mondják, Amerikában nincsen virág. Ez még mindig kisebb baj, mint ha azt mondanák, nincsen gyermek. Mert amelyik nemzetnek nincsenek gyermekei, annak nincsen Istennek kedves „gyermek-áldozata". Minden családi fészek egy templom, abban az oltár a bölcső s benne a gyermek az áldozat.
