Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-07-22 / 30. szám

PO LI TI KAI, TÁRSADALMI E'S KÖZGAZDASÄGI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal s Mátészalka, Horthy Miklós-u. 8. Telefon 38. Postatakarékpénztári csekkszámla: 54003. ÍF3SÍS3 Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja: „Szatmár és Sereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 4 P 80 f. Negyedévre 2 P 40. ölhetett kézzel nézzük testvéreink Egy jajt hoztam Erdélyből. Egy sikongó jajt: a haldokló magyar iskolák halálhör- gését. Sorba zárják be az évszáza­dos magyar iskolákat s a kultúra nagyobb dicsőségére a magyar nyelv használatát még azokban is korlá­tozzák, amelyek még elkerülték az oláh kultur-bárd csapását. Sietni kell és tenni valamit az erdélyi ma­gyarság védelmére, mert különben a viszontlátás a temető fejfájánál lesz, ahol nincs magyar szó, magyar dal, magyar imádság. Sietni kell, mert az uj nemzedék már most sem tud magyarul Írni, olvasni és ha későn jön a segítség, a zengze- tes magyar szó helyett valami fur­csa balkáni zagyvabeszédtől lesz hangos Erdély, a Bethlenek, Bocs- kayak hazája. Sietni kell a segítség­gel, mert az erdélyi magyar isko­lákba betolakodó csendőr szurony­nak, félős, hogy rettentő romboló hatását nem lehet lesz visszacsinálni. Az erdélyi magyar iskolák hal­doklása sem lehet ránk közömbös, hiszen mi is sokan ott nevelkedtünk s nagyjaink közül sokan onnan hoz­tunk imádságos magyar szerelmet, onnan sarjadt az igazi hazaszeretet. Kell, hogy a lelkűnkbe vágjon a haldokló fájdalmas jaja; kell, hogy felrázzon, felkorbácsoljon és valami emberfeletti küzdelemmel harcot kell hirdetni és vívni, mert Erdély nemcsak álmaink, ifjú szerelmünk ragyogó tündérkertje, hanem tár­háza, kincses bányája, bástyája volt és kell, hogy legyen a jövőben is, az egész Magyarországnak. Hiszen ott van Kolozsvár, Segesvár, Brassó, Szatmár stb,, mindmegannyi góc­pontja kultúránknak, történelmünk­nek. Vára, erőssége a magyarság­nak, tanúi szent harcainknak, küz­delmeinknek. Óh hát ölhetett kézzel kell néz­nünk a magyar iskolák haldoklá­sát? Csak a szivünk dobog egy ki­csikét hevesebben, csak az emlé­keink lesznek égetőbbekké és ez­zel vége? Hát nincs senki, aki a hivatottak közül meglássa azt a magyar tragé­diát, ami most Erdélyben dúl és pusztítja a reménységeinket? A haldoklónak joga van minden eszközhöz hozzányúlni, amellyel az életét biztosíthatja. Óh ne beszél­jenek nekünk türelemről, mert az már nagyon is kifogyott! Ne be­széljenek nyugalomról, mert a hal­dokló édes anya haláltusáját nem lehet arca hideg verejtékének letör­lésével elintézni. Nem lehet nyuga­lomról beszélni, mikor az elnémuló ajkak jajt susognak, amikor az üve­gesedé szemekben a segítség kéré­sének utolsó tüzei lobbannak fel! Ha nincs népszövetség, ha nincs humanizmus, hát adjatok kardot a kezünkbe és ne engedjétek, hogy fojtogatását. Nagy jó Uraim! Segítség, segít­ség, amig nem késő, mert „a sirt, hol nemzet sülyed el“ a rabló szom­szédok gunyhahotával veszik körül. Pünkösd ünnepén reggel az isten- tiszteletre bivó harangszó után, ami­kor a hodászi református hívek a templom kertjén át istentiszteletre indultak, a kert bejáratánál, borzal­mas gyilkosság történt. Balog János hodászi cipész egy hatalmas, élesre köszörült csontnyelü késsel az előtte haladó Lakatos Bertalan hodászi gazda vállába döfött, majd amikor Lakatos hátra fordult, gyors egymásutánban 10 halá­los szúrást ejtett rajta. Már összeesett az áldozat, a bo- szutól lihegő cipész rátérdepelt és igy folytatta öldöklését, míg sógora, Szilágyi József le nem rántotta a halottról. Balog újra rátérdelt, majd amikor elvonszolták, még egyszer visszaugrott és botjával a halott el­lenfél fejére sújtott, aztán jelentke­zett a hodászi jegyzőnél: — Agyonszurtam Lakatos Bertalant, aki megron­totta családom boldog­ságát! A csendőrök bekísérték Balog Jánost Nyíregyházára, ahol a kir. törvényszék csütörtökön vonta fele­lősségre irtózatos vadsággal elköve­tett tettéért. Balog János a főtárgyaláson sem tagadott le semmit, csak azt han­goztatta, hogy esze ágában sem volt pünkösd reggelén az emberölés, de amikor a templom ajtóban Lakatos Bertalan visszafordult és gúnyosan rámosolygott, olyan vad szenvedély fogta el, hogy nem tudta mit csinál. A reggel kiköszörült kést, a mely- lyel a maga szerencsétlen életét akar­ta kioltani, igy emelte Lakatos ellen, kit élete megrontójának tartott. Kilenc évvel ezelőtt vette feleségül Veress Irmát, akivel boldogan éltek, Egy sikongó jajt hoztam Erdély­ből. Óh hallja meg minden magyar ember és ne menjen el közömbö­sen e jaj elől, mert Erdélyé a lel­künk nagyobb fele. mígnem a faluban arról kezdtek suttogni, hogy Balognénak Lakatos Ber­talan teszi a szépet. A pletykát terjesztőknek gondjuk volt rá, hogy a hir Balog fülébe is eljusson és ezek a híresztelések fel­dúlták nyugalmát. Azt is hallotta, hogy felesége állandóan levelez La­katossal és a levelet a pajtában rejti el. Ő maga is látta karácsonykor, hogy Lakatos megcsókolja feleségét. El is váltak, de ő annyira szerette az asszonyt, hogy kérlelte, térjen vissza hozzá. Felesége, akit bántott a róla terjesztett hir, nem akart visszamenni hozzá. így annyira elke­seredett, hogy pünkösd ünnepén meg akarta magát ölni. Ehelyett La­katost pusztította el. A súlyos gyilkosság ügyében egész sor tanú tett vallomást a kir. tör­vényszék Brenner-tanácsa előtt. Ezek után a vallomások nem erősítették meg Balognak azt a gyanúját, mint­ha felesége és Lakatos között belső viszony szövődött volna. A kir. ügyész vádbeszédében előre meg­fontoltolt szándékos gyilkosság bűn­tettével vádolta Balog János cipészt, aki alacsony, szikár barna ember és amint szú­rós szemét az ügyészre szegzi, a haragos, könnyen felíngerlő em­ber benyomását teszi. Porkoláb Zoltán dr. nagyszabású védőbeszédében azt vitatja, —hogy magával ragadó szenvedelem hatá­sára, legyőzhetetlenül erős felindu­lás alatt elkövetett emberölésről van szó. Balog János tudta, hogy Laka­tosnak viszonya van az ő feleségé­vel és amikor a templom ajtajában a gyűlölt vetélytársa még gúnyosan nevetett a szeme közé, . fellobbant haragja és el­keseredése, igy ölte meg Lakatos Bertalant. A kir. törvényszék a bizonyítás befejezése után tanácskozásra vo­nult vissza, majd Brenner Mihály tanácselnök kihirdette az Ítéletet, amely szerint a kir. törvényszék bűnösnek mondja ki szándékos em­berölés bűntettében és ezért tizenkét évi fegyházbün­tetésre, politikai jogainak tiz évre való felfüggeszté­sére, a költségek megté­rítésének kötelezettségé­re ítélte. Az ítélet indoklása beható okfej­téssel mutat rá, hogy a kir. tör­vényszék miért nem adott helyt sem a kir. ügyész, sem pedig a vé­dő ügyvéd felfogásának. Előre megfontoltságot nem lát a kir. törvényszék Balog tettében, mert ehhez a teljes szenvedelem nélküliség, a hideg ész számítása kellett volna és ekkor nem követte volna el a gyilkosságot Balog éppen pünkösd ünnepén, a tem­plom kertjében, a legna­gyobb nyilvánosság előtt. De erős felindulásban elkövetett- nek sem látja a törvényszék a vé­res bűncselekményt, mert a tem­plomkert ajtajában történt gúnyos mosoly nincs tényként megállapítva, de ha meg is történt volna, nem elegendő a felindulás ily fokú fel­keltésére. A kir. törvényszék enyhítő kö­rülményül csupán a büntetetlen elő­életet vette, beismerést nem, mert a nagy nyil­vánosság előtt elkövetett gyilkossá­got be kellett ismernie, valamint az önként való jelentkezést sem, mert szökésre nem is gondolhatott volna. Súlyosbító körülménynek vette a kir. törvényszék azt a vadállati ke­gyetlenséget, a mellyel Balog János áldozatát megölte. Az ítélet ellen mindkét fél felebbezett. Levélpapír külön legfess égek nagy választékban a „Szatmár és Be- reg“ könyvkereskedésben. E g é s z s é g é t ó v j a, kristálytiszta műjéggel hütenek. ha elelmiszeret ott vásárolja, ahol Vitéz Dr. Szoboszlay István. A nyíregyházi bír. törvényszék tizenhétéin fegyházra Ítélte Balog János cipészt, aki pünkösd ünnepén a hodászi református templom kertjében tiz késszorással megölte Lakatos Bertalan gazdát. — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tudósítása. —

Next

/
Thumbnails
Contents