Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-07-15 / 29. szám
4-ik oldal. IMIMll ÉS igltgC hMíjsziki fütárgyalásoa sem derült világosság arra a kérdőre, miért eile meg tizenöt éves fi Mtfattnr Józseféé vállaji asszony. A „Szatmár és Bereg“ eredeti tudósitása. Megírtuk annak idején, hogy a szatmárvármegyei Vállaj községben egy tavaszi vasárnapon virradóra Altíatter Józseí kőműves felesége egyik fiát, a tizenöt éves Altíatter Jánost annak beleegyezésével a pincében megölte, majd saját magán is több sebet ejtett és eszméletlenül esett össze. Altfatter- né döbbenetes módon végzett fiával, aki engedelmesen ment vele a halálos utolsó útra. Az anya ismeretlen okból ölte meg a fiát úgy, hogy borotvával elvágta a nyakát. Altfatternét a csendőrök bevitték Nyíregyházára, ahol szerdán reggel kezdődött meg a borzalmas gyermekölés főíárgyalása a Brenner- fanács-előct. A főtárgyaláson Alífatterné a súlyos idegbeteg asz- szony benyomását keltette, A falubeli ismerősök, különösen a férje és életben maradt fia láttára görcsös zokogásban tört ki lelkének rettenetes vívódása és fájdalma. A főtárgyaláson kihallgatták az asz- szonyt, férjét és fiát. A véres vasárnap rejtett előzményemé nem áradt világosság. Altfatterné nem tagadott le a gyilkosság részleteiből semmit, de hogy miért ölte meg a fiút, akit úgy szeretett, arra vonatkozóan nem tud semmi pozitívumot mondani, úgy hogy az ügy a tényállás teljes tisztázása mellett is homályos, mert kideritheietlenraek Játszanak a megrázó dráma lelki motívumai. A tanúvallomások után kiderült, hogy az asszony szerette megölt fiát, szerette másik fiát is, urát is, aki jó, szelíd munkás ember volt. Igen jelentős mozzanata volt a főtárgyalásnak az életben maradt fiú kihallgatása. Ha életben maradsz, száműznek az egész világból. A tizennégy éves Józsi gyerek áll megtörtén a bíróság elé. Szinte döbbenetesen hangzik vallomása, amikor elmondja, hogy a gyilkosságot megelőzően négy nappal, egy hétfői napon már azt mondta az édesanyjuk, hogy Janinak, az anyjuknak s talán a tatának is meg kell halniuk. Hogy miért kell meghalni, azt nem tudja a gyerek megmondani, A gyerek azt is tudja, hogy az anyjuk azt mondta a szerencsétlen véget ért gyereknek, hogy válasszon, vagy élni akar, vagy meghalni. Ha meg akar halni, akkor meg fog halni, de ha élni akar, akkor száműzik az egész világból. A bűncselekmény napján reggel titokzatos eseményeket lát a Józsi gyerek. Az anyjuk bezárkózik Janival egy szobába s mikor kijönnek belőle, Jani szomorú s kérdéseire nem felel, csak sírni kezd. Őt elküldik tojással a szomszédba s ekkor elbúcsúzik testvérétől, megcsókolja őt, de hogy miért teszi ezt, arra nem tud feleletet adni. Mikor visszatér, mindent lezárva talál, a pince nyalása be vara tömve zsákdarabokkal s lejátszódik a rettenetes tragédia Józsi gyerek pedig áll s nem mer sikoltozni, noha sejti, hogy mi történik a pincében. Mikor azután félénken elmondja a szomszédban, hogy Janinak és az anyjának meg kell halniok, nem akarják hinni a gyermekbeszédet s döbbenetes erővel hat azután, amikor napvilágra kerül a rettenetes eset. A gyerek különben azt vallja, hogy az anyjuk mindkettőjüket egyformán szerette. A tanút nem esketik meg. Sorra vonulnak fel a többi tanuk is, akik csupán azt erősítik meg, hogy az asszony családját szerető, jó anya és feleség volt. Nagyobb érdeklődés előzi meg Láng Gyula római kaik. lelkész vallomását, aki a bűntény előtt 3 nappal egy négy oldalra terjedő vallomást kapott az asszonytól, amely vallomás azonban a lelkész vallomása szerint nem áll összefüggésben az esettel. Egyébként az asszonyt az esetig derék jó anyának és feleségnek tartotta s nem vett észre rajta soha olyan elváltozást, amelyből még csak következtetni is lehetett volna tettére. A tanúkihallgatások után a bíróság meghallgatja a törvényszéki orvosszakértőket. Dr. Koníhy Gyula főorvosnak az a határozott felfogása Altfatternéről, hogy kényszerképzetek legyőzhetetlen sorozatának parancsára követte e! a bűncselekményi, amely kényszerképzetek annál inkább az asszony minden akarati megnyilvánulását irányíthatták, mert Altfatterné gyönge idegzetű asszony. Dr, Demjén József véleménye eltérő bizonyos tekintetben. Ő is erősíti, hogy Altfatterné kényszerképzetek rabja, de szerinte ezek a képzetek nem akadályozták meg teljes szabad elhatározását, csak minimumra redukálták. Minthogy igy az orvosi vélemény sem tisztázta teljesen, mi okozta a rejtelmes elhatározást és cselekvést, a bíróság helyt adott az ügyész indítványának s elrendelte a bizonyítás kiegészítését és Altfatternénak az igazságügyi orvosi tanács elé utalását. Zajtánil a román talár szálán I — A Szatmár és Bereg tudósitása. — A mátészalka—fehérgyarmati vasútvonalnak Zajta az utolsó állomása. Itt a trianoni határ metszi át a vasúti pályát. Nagypeleske—Lázári állomások már román megszálltterületre esnek. A csinos kis pályaház előtt színes virágok nyílnak. A pályaudvar kijáratától délre Nagypeleske templom-tornya, míg keletre Kispeleske apró, fehér házai látszanak. A délelőtti vonat nem sokáig időzik, csak addig, , míg a szuszogó mozdony vizet vesz és megfordítják. Tovább már nem mehet. Számára a 121-es határkőtől már román terület. — Zajta elég élénk kis falucska' Tiszta udvarokat, fehérre meszelt házakat, virágos ablakokkal lehet látni. A faluból Méhtelek felé vezető ut a Sárpatak hidján vág át a végtelennek tetsző buza-táblák közé. Millió és millió virág nő a jobbról és balról elterülő búza táblák között, amelyek a trianoni határig érnek . . . Az útról a 121. kataszteri kőtől keskeny gyalogút tér le. A határig vezet. A fehérre meszelt határkövet derékig érő fü veszi körül. A határkőtől 20 lépésre a répa, kukorica, burgonya földeken — már román megszállt területen — nagypeleske! magyarok kapálnak. Egy tölgyfa tövében mintha aludnék valaki. 1928. julius 15-én. — Mi az újság odaát ? Semmi felelet. Mégis a gyűjtésre váró illatos széna, mintha megrezzenne. Várok. Kis idő múlva egy öreg, fehér hajú bácsi emelkedett fel és illemtudóan köszönt. — Mit dolgozik itt bátyám ? — Répát kapálok uram; ebéd után egy kicsit lepihentem, mert 1 bizony öcsém én már lő éves ember vagyok. Beszéd közben fejét gyorsan forgatja jobbra-balra, hályogos szemével kutatva néz Peleske felé. Alig váltottam egy pár szót az öreggel, már is ott hagyott; visszahúzódott a répaföldek közé. Szemével kelet felé intett. A búza táblák között román határőrök — granicsárok — közeledtek, igyekeztek felénk. Öten voltak. Lehetett közöttük egy altiszt is. Ennek válláról valami sárga szallag fityegett le. Csukaszürke, foltos nadrág volt rajtuk. Az egyiken kék, a másikon khaki zubbony. Lábuk bocskorba volt bujtatva. Töltény táskájuk nadrágszij- jal derekukra csatolva. Karabélyukon csillogó hosszú szurony. Besszarábiai oláh fiuk lehelnek, sápadt arccal, ijedt szemekkel. Szótlanul haladnak egymásután a kemény agyagostalaju gyaloguton. Kezük görcsösen szorongatja a vállukon lógó karabély agyát. Ijedten kapkodják lábukat; szemük kutatva mered a magyar oldalon levő búza táblák közé. Nyugat felől két vámőr szakaszvezető közeledik. A granicsárok messze elkerülik őket. Az azúrkék égen, könnyű szárnyon szállnak a felhők. Lent délen Szatmár felett sötét felhők tornyosulnak. Szomorú a Csarnakő, Égeralja, Bodó-erdő tája. A Sárpatak medrében zöld víz ülepedik. A békák ezrei kurutyolnak benne. Benn román megszállt területen földre hasal a gabona. Jég pusztított itt, informál kísérőm, A kaszálókon frissen kaszált rendek feküsznek. A fűszálak már sárgulnak. A búza is lefelé hajtja kalászát. A szántó földeken bocskor nyomok látszanak. Az egyik széna boglya tövében üres üvegek. Granicsárok tanyáztak itt. Szivar, cigaretta-végek feküsznek a fűben . . . A gyaloguton északfelől az előbbi öreg bácsi jön felém. Sűrűén áll meg, kutatva néz maga körül. Hajlott a háta, térde roskadozó. Csontos arcú, kemény koponyáju magyar. Illendően köszöntőm, majd hirtelen felkapja fejét és beszélni kezd: Tisztelettel értesítjük Mátészalka és vidéke földbirtokosait és uradalmait, hogy MÁTÉSZALKÁN, Rákóczi-uica 3 szám alatt (a róm. kath. templom mellett) a mai modern kornak megfelelően víllanyerőre berendezett létesítettünk, ahol bármilyen kényes igé- 0 0 0 & & nyéknek megfelelően és pontosan vállaljuk I Hl j§> mindenféle gépek és alkatrészek, úgymint malmok, szeszgyárak, szivattyútelepek, mo- // 1 | - « iJL torok és cséplők újonnan való készítését és SU, U 1 (Et iS ÜÜ t O S * ISI HE Sí 6 1 Y t javítását. Szives támogatást és pártfogást kér BALÁZS ÉS BARÁTH.25-34
