Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-05-13 / 20. szám
1928. május 13-án SlMfMÁE ÉSEEÜ® 3-ik oldal amint megpillantottuk a reánk várakozó lord Rothermere tekintélyes alakját mellén a trianoni jelvénnyel! íme a világ leghatalmasabb egyéniségének egyike, akit semmi kötelék nem fűz Magyarországhoz és mégis, vezettetve az igazság után való kiapadhatatlan vágyódástól és csakis ettől, csak a magyar kérdés iránt érdeklődik, csak ez vonzza és foglalkoztatja és ennek diadalmas megoldása végett a propaganda tudományának ez a királya még az Acheront is hajlandó megmozgatni! S ime, ez a nagy és kiváltságos férfiú öntudatos büszkeséggel hordja a magyar tragédia symbolumát, hogy már külső megjelenésében is kifezést adjon annak az eszmének, amely útmutatója, irányítója lett gondolkodásának és cselekvéseinek. Elérzékenyitőleg, de egyszersmind lelkesitőleg is hatott reánk ez a külsőség, amelyben nem formaságot, hanem lélekbe ható jelentőséget láttunk. Büszkévé tett bennünket, hogy lord Rothermere elárvult csonka hazánkkal való együttérzését még külsőségekben is önérzettel hirdeti. S szinte szégyenkeztünk, hogy rólunk, a mi ruházatunkról hányzott az a kereszt, melyet a mi bálványunk boldogan visel, mert érzi, tudja, hogy ő fog megváltani bennünket abból a kálváriából, melyet ez a kereszt jelez. Lord Rothermere nehány nap múlva közénk küldi egyetlen fiát. Két másik fiától s a hozzájuk fűzött édes reménységektől a gyilkos világháború fosztotta meg őt. Mister Harmsworth hazánk vezetőivel és a magyar társadalom minden rétegével közvetlen érintkezése lép, hozza nekünk a nagy Lord szeretetét és viszi hozzá a magyarság kiapadha- hatatlan hálájának és rajongásának sok-sok jelét és megnyilvánulását. Csonka-Magyarországnak, mint élő tiltakozásnak kell mutatkoznia lord Rothermere fia előtt s ennek az élő tiltakozásnak külsőségekben is meg kell nyilvánulnia. Érző és szenvedő magyarok tömegei fognak felvonulni Mister Harmsworth előtt nemcsak Budapesten, hanem Sopronban és Győrött, Szegeden, Debrecenben és mindenütt, ahol Rothermere fia egy heti magyarországi tartózkodása alatt megfordult. Azt a szomorú lelki vívódást, mely napjainkban minden magyar ember keserű osztályrésze, külsőleg is kifejezésre kell juttatnunk és ha nem akarunk is talpig gyászban lenni, legalább trianoni sötét gyászunk külső jelvényét kivétel nélkül mindannyiunknak viselnünk kell. A nagy magyar fájdalom, a magasabb kultúra megalázottsága és keresztre feszitettsége, a gyáva és alattomos leigázók vígyorgó gőgje és alacsony káröröme, mindez szimbolizálva van a trianoni gyászjel- vényben. De benne van ebben a gyász keresztben a feltámadás biztató reménysége is: ín hoc signo vinces. Viseljük tehát ezt a gyászkeresztet. Viseljük szomorúan, de önérzettel és bizakodva. De viseljük, mert— Ő is viseli! Az egész világ közvéleménye élénk érdeklődéssel várta a román nemzeti parasztpárt nagy propagandával előkészített gyuiafehé‘vári gyűlését, amelytől jelentős sorsior- dulást várt az európai közvélemény úgy a belső, mint külső román politikában. A tájékozottabb magyar közvélemény azonban már jó előre kétkedéssel fogadta azokat a feltevéseket, melyek arról szóltak, hogy az örökké tétova Maníunak és vezérkarának akárcsak a legcsekélyebb belpolitikai eredményeket is sikerül elérnie. A regát sokkal balkánibb terror hatalmában tartja Erdélyt, semhogy a magyar politikai iskolázottság metódusai szerint európaibb légkörben nevelődött Maniu tétova követeléseinek engedjen s átadja neki a kormányzás gyeplőit. A sikertelenség másik nagy oka pedig legfőbbképen az volt, hogy a bajok és az általádús, illatos habjával pompás felfrissülést, alapos tisztítást nyújt a szájüregnek és a fogaknak. nos elégedetlenség forrása sokkal mélyebben fekszik, semhogy tüntető belpolitikai hecee- lődésekkel levezethető legyén egész Erdély nyugtalansága. Gyulafehérvárrá az erdélyi parasztság tömegei radikálisabb államjogi változások hitével indultak el. Nem akarjuk ezzel azt mondani, mintha hitünk szerint ez a második Gyulafehérvár a regáttól való elszakadást kellett volna, hogy kimondja, de való tény, hogy a tömegek csalódásának és kiábrándulásának Maniu tétovasága mellett a birodalom egységének a gyűlésen történt tulon-tul kiélezett hangsúlyozása legfőbb okozója. Erre nézve érdekes értesüléseink vannak az elszakított Szatmárból. Hiteles dolog; a szatmári főispán hivatalos jelentéséből való : amikor a legnagyobb előkészületek folytak a gyulafehérvári gyűlésre, Erdély minden megyéjében kiszállt a líbevisszaadja a fogak természetes szépségét és megbízhatóan eltávolít i^^^^^inde^telmaradéko^^^^^ minden falu apraja- nagyja megmozdult s készül a naggyülésre, ahol hitük szerint Ma- niuék a Rothermerével való szövetséget fogják proklamálni. Ilyen hangulatban lévén Erdély, a száműzött Károly herceg alighanem népszerűbb lett ott, mint valaha. Maniuék pedig aligha tudják még egyszer Gyulafehérvárra csalni a román paraszt-tömegeket. Láppzdasáiji kísérletek az «di vidéken. — A Szatmár és Bereg tudósítása. — A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara az Ecsedi-lápvidéken a gazdálkodás fejlesztési lehetőségeinek tanulmányozására és kutatására több évi tartamra kiterjedőleg kisérleti tervezetet állított össze, melyet lápgazdaságí szakosztálya folyó évi január hóban tartott elnöki tanácsülése teljes egészében magáévá tett. A lápgazdaságí kísérletek Károlyi Gyula gróf lápgazdaságí szakosztályi elnök ti- borszállási uradalmában, «lékey László lápgazdaságí szakosztályi alelnök lápi gazdaságában és Diner Pál fyukodí gazdaságában hajtatnak végre fokozatosan, mely uradalomban és gazdaságokban e kísérletek egyré- sze már folyó év tavaszán be- állittatott. A lápvídéki mezőgazdaság tanulmányozására a Villax Ödön kisérletügyí adjunktus (Magyaróvár) és Varga László kamarai s. titkár fenti uradalomban és gazdaságokban tanulmányi szemleutat végeztek, amelyet a nyáron, majd őszszel meg fognak ismételni, A lápgazdasági kísérletek eredményeit és a szakemberek tapasztalatait és adatfelvételeit az évente tartandó lápgazdasági szakosztályi ülés, egyben lápgazdaságí szakértekezlet fogja a nyilvánosság elé tárni s az érdekelt gazdaközönség előtt ismertetni. A hősök emlékünnepét Mátészalka község közönsége ez idén is méltó módon fogja megtartani. A jövő vasárnap, 20-án délelőtt istentiszteletek lesznek a rendes időben, délután fél 4 órakor pedig a róm. kath. s utána a református temetőben lesz gyászünnepség. KALSdont EST* a fogak egészségének előmozdítója, a fogkó eltávolítója. rális párt egy-eg'y bukaresti bizottsága, hogy a parasztokat a gyűlésen való megjelenésről lebeszélje. A tisztviselőket és minden más függőhelyzetben lévő embert egyszerűen megfenyegettek, hogy állásukat, bérletüket, engedélyüket stb. vesztik, ha elmennek. A parasztsággal azonban tárgyalni kell. Szat- márban nem akadt erdélyi oláh ur, aki a bizottsággal tolmácsnak elment volna. Magukkal vittek tehát egy nagykárolyi zsidó ügyvédet, aki már megtanult jól oláhul. Tolmácsra tudvalévőleg azért van a bukarestieknek szükségük Szatmármegyé- ben, mert ez a nép a franciából, görögből összelopkodott modern román nyelvet nem érti. Az ügyvéd az avasí járás községeit végíg- szőnokoíta, mindenütt a Rothermere-féle térképet mutogatván a falusiaknak. Ezen a határkiigazitásba beleesik az avasi járás is. Az ügyvéd nagy páthosszal elszavalta, hogy a nemzeti parasztpárt szövetkezett Rother- merével, Rothermere pedig olyan ellensége a szatmármegyei románságnak, hogy íme, — mint térképen is láthatják — vissza akarja őket juttatni a magyar rabság alá, A parasztok hümmögtek, bólint- gattak, de nem szóltak semmit, ellenben a főispán pár nap múlva kétségbeesetten jelentette a belügyminiszternek, hogy a bukaresti bizottság mindent elrontott. Erről a vidékről alig akart valaki eredetileg Gyulafehérvárra elmenni, most pedig Hogyan küzdenek a románok a béke- revíziós propaganda ellen az elszakított Szatmármegye oláhsága között? Miért mentek az avasí parasztok a gyulafehérvári-gyűlésre ? — „Szatmár és Bereg" eredeti tudósítása. —
