Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-11-25 / 48. szám
1928. november 25-én SXATMáK is BHREfli 3-ik oldal. ahol az oláh katona felugrott szekerünkre, — nagy és nehéz hátizsákkal, fegyeresen ott állt egy magyar csendőr. Arra kért bennünket, hogy pénzért vigyük el őt egy darabig, mert a Debrecentől jó távolra kitolt uj demarkációs vonal magyar oldalán kell itt és itt, ekkor és ekkor jelentkezni, de fors- pont nem jár neki. Ekkor az én kocsisom hatalmas káromkodások kíséretében közé vágott a lovaknak és ott akarta hagyni faképnél, mint előtte mások is tették !... De én megállítottam és magam mellé ültettem a magyar csendőrt és elmondtam neki azt, mit fentebb leírtam és lelkére kötöttem, hogy máskor ne a pénzét, hanem az öklét mutassa meg az ilyen fuvarosoknak ! * * * Ma már jobban megértem azt a magyar csendőrt és a4 akkori helyzetet, de azt a magyar fuvarost most sem értem!... Ha csak az meg nem magyarázza, hogy: „Tempora mutantur et nos mutamur in illis.“ Szamoskér. Kosa Béla. Kétezer ember tüntetett Mátészalkán a trianoni békeszerződés reviziój a mellett. A múlt vasárnapi népgyülés( lelkes egységben nyilatkoztatta meg a megyeszékhely lakosságát. Az elmúlt vasárnap szerte a csonka hazában tiltakozó gyűléseket rendezett a magyar nemzeti társadalom, hogy hazafias elkeseredéssel hallassa szavát a trianoni rettenetes békeszerződéssel szemben s egységes lelkesedéssel demonstrálja reviziót követelő akaratát. Az országos állásfoglalás csonka vármegyénk közönségét is megmozdította, Mátészalka megyeszékhely társadalmi egyesületeit pedig arra birta rá, hogy hatalmas tiltakozó népgyülést hívjanak össze a szabadba, a régi vármegyeház előtti Kölcsey-térre. Az egyesületek, testületek s különféle szervezetek egyakaratu mozgalmának impozáns sikere lett, mert ezrek vonultak fel a nép- gyíilésre, az iskolák növendékeikkel, a leventék, cserkészek, kürtszó hangjai mellett s a testületek között az önkéntes tűzoltó csapat zászló alatt" Ott voltak a község valamennyi társadalmi osztályának vezető egyéniségei, a főispánnal az élén a közélet kiválóságai s a hivatalok vezetői olyan nagy számban, hogy lehetetlen felsorolni őket. De ott vylt a lakosság valamennyi rétege, gazdák, iparosok, kereskedők, hivatalnokok, nők és férfiak egyaránt. A népgyülés kezdetén a róm, kath. dalárda, Bertók Béla karnagy vezetésével megragadóan elénekelte a Nemzeti Hiszekegyet, majd Orlutay Gyula banki vezérigazgató mondott elnöki megnyitó beszédet a helyi társadalmi egyesületek nevében. Megkapó erejű szavaival szemléltető képben elevenedtek meg a magyar történelem pusztulást okozott eseményei s ezek között is leggyötrel- mesebben a trianoni tragédia. Nagy tetszéssel fogadott szavai után Berényi Dániel ref, segédlelkész mondott közvetlen hatású alkalmi beszédet a gyűlés jelentőségéről. Erőteljes szavaiban fellobogott a magyar bánat minden panasza s egyben kifejezésre jutott az az elszánt akarat, amely a magyar nemzetet Trianonnal szemben egy táborban egyesíti. Nagyhatású beszéde után a róm. kath. dalárda adott elő tüzesen egy hazafíás dalt, majd Dr. Fábián Sándor szerkesztő mutatott rá azokra az okokra, amelyek a kisantant-álla- mok örömünnepeivel szemben szükségessé teszik a halálra ítélt magyarság Trianon-ellenes akaratának megnyilatkozását az egész világ előtt. Javaslatára elhatározta a népgyülés, hogy hálával üdvözli Rothermere lordot s kitartást kíván munkájához, ugyanakkor megkeresi a genfi nép- szövetségi tanácsot, hogy tűzze napirendre a magyar békerevizió ügyét s egyben a magyar kormányt is felkéri a legjobb megítélése szerint szükségesnek mutatkozó lépések megtételére. Az egyhangú lelkesedéssel fogadott határozati javaslathoz való csatlakozásukat jelentették be ezután a helyi testületek vezetőn Csizmadia Ferenc községi főbíró Mátészalka egész lakossága nevében, Balássy Miklósné a Róm. Kath. Nőegylet, Klein Andorné az Izr. Nőegylet nevében. A Ref. Nőegylet évéiben jelentette be csatlakozását. A kereskedők hozzájárulását Schreiber Menyhért, az iparosokét Lengyel Péter, a gazdákét Néma Mihály, a csoportosan felvonult vasutasokét Gombos Pál állomásfőnök jelentette be. KERJE AE U5ZERKERESKEDESBEN A MOST MEGJELENT, , 148 RECEPTET TARTALMAZÓ. SZÍNES KÉPEKKEL ILLUSZTRÁLT db OETKER-féle RECEPTKÖNYVET ÁRA 30 TILLER HA A FŰSZERESNÉL' NINCS.FORDUUON KÖZVETLEN HOZZÁNK DíOETKERAg BUDAPEST, Vili, CONTI-U.2.5 A 127 receptet tartalmazó, „Hogyan készül a jó sütemény ?“ cimü könyvecskét kívánatra továbbra is ingyen és bérmentve küldöm. 38— Dr. Píkó Zsígmond ügyvédjelölt szavalta ezután Szath- máry István : „Mi nem felejthetünk“ cimü versét nagy átérzéssel és hatásosan, majd Ortutay Gyula elnök zárószavainak végeztével a közönség elénekelte a Himnuszt. A revíziós gyűlést Szamoskéren is megtartották, amikor is az összegyűlt közönsége^ Soós János a község legidősebb embere üdvözölte. Kosa Béla református lelkész pedig a trianoni kényszer-béke szörnyű igazságtalanságait és borzasztó következményeit ismertette és felhívta a figyelmet arra, hogy bár az emberek is sokat tehetnek érettünk, patája szakított az ország testén. Úgy mutattunk reájuk, hogy: lám ezt mind kibírta az ország és nem pusztult bele. Térképeket is rajzoltunk a jóindulatú klüállamok részvételének felkeltése és ébrentartása céljából: lássátok, ekkorára növekedett meg Magyarország a tatárjárást követő században Nagy Lajos alatt, ilyen kicsire zsugorodott össze a tényleges Magyarország Mohács után a török rabiga idején, majd újból vissza nyerte a felszabadulás után I. István király korabeli nagy ságát, — de ma Trianon óta újból ott tartunk, hogy területünk kétharmadrészének lakossága 3,500.000 rab magyar, cselákok, oláhok, bunyevácok és osztrákok vazallusa lett. És kérdem, meddig fog még tartani ez a térképrajzolás és mutogatás ? Meddig fogjuk, mint szemérmes leányzó boldogan pirulva fogadni a különféle helyekről jövő megállapításokat, hogy Magyarországnak nem fog életébe kerülni a megcsonkítása. Hiszen kibírtuk a tatárjárást, kibírtuk a török hódoltságot, sőt a Habsburgi reakciót is kihevertük, tehát Trianon se keserítsen bennünket a végletekig, bármennyire jogosaknak látszanak is panaszaink és követeléseink! Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a térképrajzolás, mint a külföldi propaganda egyik hathatós eszköze fölösleges, sőt állítom, hogy igenis szükséges és hasznos volt. De a közrészvét felkeltésének ideje elmúlt, a részvét elpárolog és ha némák marádunk, akkor a világ közvéleménye lassan-lassan napirendre fog térni a bennünket ért és megtorlatlanul vagy legalább is jóvátétlenül nem maradható véres gazság fölöft, Mi égünk a vágytól, hogy keblünkre ölelhessük a trianoni, általunk mindenkor ideiglenesnek tartott határokon túl sínylődő testvéreinket, lihegünk a bosz- szuvágytól, hogy végre megtorolhassuk az ő rajtuk, mi rajtunk, az egyeseken és a magyar nemzet egész egyetemén röhögve elkövetett nemzeti, vallási és kulturális sérelmeket: mig eközben a népszövetséghez címezett sóhivatal csöndesen kérődzve gyártja a békeszerződések szentségét unalomig hangoztató és a legégetőbben aktuális kérdések elintézésének határidejét minduntalan el- siboló akták özönét. Ez a nagyképü testület, amely csupán abból a célból alakult, hogy a békeszerződések által teremtett helyzetet biztosítsa és azoknak érvényén rést ütni ne engedjen, abban a pózban tetszeleg önmaga előtt, hogy történelmet csinált. Igen, magyar testvérek, történelmet — hamisított! Kérdem tehát, várjunk-e addig, mig a megszállott területek magyar harangjainak utolsó kondulása is elnémul? Verjük inkább félre a magunk összes harangjait, hogy azoknak kongása vigye hírül: megyünk, megyünk, eine némuljatoki Várjunk-e addig, mig bezárják vagy eloláhositják, elszerbesitik és elcsehesitik az összes magyar iskolákat, hogy minél több kisebbségi sérelemre és kulturbotrányra mutathassunk reá a genfi zöld asztal előtt. ? Adjunk inkább harsány hangot a lelkűnkben vészt jóslóan dübörgő egyetemes tiltakozásnak, melynek zugó vihara szétröpiti az eddig is fölöslegesen telefirkált aktákat. Mert elég volt! Elég volt a tűrésből, elég volt a szenvedésből, a néma sóvárgásból, elég volt a bitorlásból, nekünk nép kell, élet lehetőség kell, hegyek és völgyek, folyók és földek kellenek, nekünk igazság kell, revízió és jóvátétel kell, mert különben nem vállalunk felelősséget egy uj világégés lángralob- banása esetén, amihez már túlontúl sok feszültség gyűlt össze a magyar keblekben, a magyar szivekben. Csak egy szikra kell és ezt a szikrát eldobhatja a legkisebb iskolás gyermek is. Magyarok! Ezen a napon többé ne pillantsunk vissza a múltba, ezen a napon ne fecséreljük el szellemi és lelki energiánkat meddő történelmi reminiszcenciákra, hanem mindnyájan, nép és nemzet, társadalom és felekezetek, politikusok és kormányférfiak osztálykülönbség nélkül legyünk egyek Radomér lorddal abban a követelésben, hogy a trianoni szerződést revideálni kell. És ennek a követelésnek a teljesítése nem tűrhet halasztást. Legyen vége a különféle jelszavak korszakának, most minden magyar embernek egy zugó orkán száguldjon végig a lelkében: a tiltakozás eget, földet és sziveket megremegtető orkánja ; minden magyar szívben, magyar lélekben, magyar ajkon egyetlen követelés üdvösséges hangja dübörögjön oly titáni erővel, hogy arra le kell omolníok Trianon papírból épült jeríkói falainak: Reviziót, reviziót, reviziót!
