Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-05-27 / 22. szám

4-ik oldal. igjitWlK Él BEMEÜ __________________________1928, május 27-én. Le vente dísz-szemle a kormányzó hatvanadik születésnapján. Vármegyék és városok válogatott leventéi lógnak felvonulni junius 18-án a budapesti Vérmezőn. — Társadalmi támogatással tegyük lehetővé a 26 főnyi mátészalkai disz-szakasz útját. — A „Szatmár és Bereg" tudósítójától. — Az Országos Testnevelési Tanács III-ik Szakbizottsága, — mint a le­vente intézmény legfelsőbb vezető­sége — a Kormányzó Ur Ő Főmél­tóságának 60-ik születésnapján, fo­lyó évi junius hó 18-án, Budapes­ten a Vérmezőn, ünnepélyes levente disz-szemlét tart, melyen az ország összes megyéiből és törvényható­sági joggal felruházott városaiból küldöttségi levente disz-szakaszok fognak tisztelegni a Nagyur előtt. Szatmár-Bereg-Ugocsa vármegyékből a Máté­szalkai Levente Egye­sületből Sog egy válo­gatott s 26 Sőt szám­láló disz-szakasz Sel- vonulní. Ennek a szakasznak 3 napi fel­vonulási összköltségét — tekintettel, hogy a vármegyei törvényhatósági testnevelési alapból erre pénzfede­zet nincs — az Országos Testneve­lési Tanács III-ik Szakbizottsága fedezi 410 pengő adományával. Mi sem természetesebb, hogy ez az összeg a legminimálisabb. Az az általánosan nehéz helyzet, mely a magyar magángazdaságokat ma is változatlanul sújtja még, a kereskedelemben különösképpen fo­kozottabb módon érezteti kedve­zőtlen hatását. Vármegyénk székhelyé­nek kereskedői a leg­nehezebb esztendők vál­ságát élik át s igy annál inkább érdeklődéssel várják mindazokat a remélhető köz- gazdasági eredményeket, amelyek az általános helyzet javulása mellett a kereskedelem érdekeit is szolgál­ni hivatottak. A vidéki kereskedelem helyzete napról-napra sulyosodik. Az eddigi kimutatások szerint a fizetésképtelenségek a főváros és a vidék között úgy oszlottak meg, hogy az insolventiáknak körül-belül kétharmada esett vidékre, egyhar- mada pedig Budapestre. Április ha­vában ez az arány a vidék szem­pontjából nagyon romlott annyira, hogy Kormányzó ünneplése alkalmából esetleg ne nélkülözzenek — főleg élelmezés tekintetében — s más vármegyék jól ellátott leven­téi mellett ne szégyenkezzenek s hogy Budapest nevezetességeiből egyet-mást meg is tekinthessenek, szükség volna a nagyközönség pénzbeli önkéntes adományok utján való támoga­tására. Mátészalka község közönsége mindig hazafias lelkesedéssel sietett segítségére a levente ifjúságnak, méltó dolog volna ezért ez alka­lommal is, hogy anyagi támogatás­ban részesítse azt a válogatott csa­patot, amely az egész ország le­ventéi között vármegyénk ifjúságát hivatott reprezentálni a Kormányzó előtt. Olvasóink áldozatkész támoga­tása — tudjuk — nem fog elma­radni. Az adományokat, melyeket lapunkban nyugtázni fogunk, a má­tészalkai Levente Egyesület címére kérjük beküldeni. a fizetésképtelenségek­nek 83 százaléka esett a vidékre és csak 17%-a a fővárosra. A vidéki kereskedelem, amint eb­ből kitűnik, nem tud eleget tenni kötelezettségeinek. Ennek okát jó­részt abban lehet megtalálni, hogy a mezőgazdaság is súlyos válság­ban van, a gazdaközönség nem tud fizetni és a pénzforgalom lecsökkent. A kereskedelem ilyen nehéz hely­zetének orvoslásán az OMKE. vívja kemény harcát s erejének növelé­sére, tagszervezési tevékenysége ke­retében za egész ország területére kiterjedő szórakoztató- és tanul­ságos előadásokat ren­dez aktuális közgazdasági és különösen a kereskedőket érdeklő kérdésekről. Az előadások sorozatában Máté­szalkára folyó hó 23-án szerdán ke­rült sor, amikor este 8 órakor a Kereskedők és Iparosok Székháza nagytermében az OMKE központ képviseletében Nádor Jenő titkár tartott nagyérdekü előadást. Az előadó esten szép számban vettek részt a megyeszékhely keres­kedői. A hatóságok képviseletében N. Szabó István tb. főszolgabíró jelent meg. Rácz Emil vezérigazgató nyitotta meg az előadást üdvözlő szavakkal, maja Nádor Jenő titkár tartotta meg vonzóan érdekes, tár­gyilagos előadását. A kereskedelem mai legfőbb problémáit tárgyalta, ismertette az általános adózási sé­relmeket, megmutatta az orvoslás lehetséges módjait, beszámolt az OMKE forgalmi adó átalakítási küz­delmeiről, az egy fázisra való át­térés egyedül célszerű megoldásá­nak helyességét bizonyítva. Vázolta a kereskedői szabott árak betartásának elő­nyeit magára a komoly kereskedelemre nézve, majd rámutatott arra, hogy csak a szervezettség ereje adhatja meg a kereskedők érdekeinek bizto­sítását helyi viszonylatokban is. Az értékes előadás nagy hatást váltott ki s az volt az impressziónk, hogy a helyi kereskedelem neveze­tes tanulságokat szerzett belőle a maga számára. A vásárfia. Szeretném valahol megtalál­ni ennek az összetett szónak az ethimologiájái. Helyeseb­ben azt, hogy miképen alakult ki az a jelentése, amit ma ér­tünk alatta? Miért vásárfia a mézeskalács, a szájharmonika, a gumilabda, a perecmadzag, a pántlika, a porcellánbaba és igy további... De hány meg hány szónak a jelentésé­vel vagyunk ma már igy?,.. Értjük, de ha gondolkodni próbálunk róluk, nem tudjuk, miken ment keresztül az értel­mezésük, mig ma egészen mást jelölnek és magyaráznak, szó­val, más a jelentésök, mint régen volt... A vásárok elég nagy szere­pet játszanak még ma is a föld népének az életében. A fa­lusi lakosság a vásáron kap pénzt és könnyelműen ott is szerzi be szükségleteinek nagy részét. Bár a mai rendszerű kirakodó vásárok elöbb-utóbb kimennek a divatból s helyüket elfoglalják az árumintavásá­rok — ami nagyon helyes és jó dolog lesz — és csak az állatvásárok fognak megma­radni, nekem nagyon jól esik megállapítanom azt, hogy ezen a vidéken vasárnap nincse­nek vásárok, hála Istennek. Vásáron jártam a minap. Virágba borult illatos gyü­mölcsfák közt hagytuk el a falut. Mintha lakodalomhoz öltözött volna díszbe az egész határ!... A szántóföldek közt láttam, hogy haladt az eke után egy erős, ruganyos járású leány. Nem utolsó volt a faluban, mert az édesapja is ott szán­tott egy |másik ökör-fogattal. Igen, ennek már van értelme! Jó, a városi leány nem me­het szántani, kapálni, mert nincs rá terrénuma, tehát tor­názik, hogy erős, egészséges anya lehessen belőle. Nem kell tehát kinevetni és megvet­ni a sportoló leányt azért, mert edzi a testét, de milyen más az, mikor a magyar fa­lusi leány szánt, fogja az eke szarvát!... Ott a mezőn flörtölni nem lehet, csak merészen próbál­gatni a napba nézést, versenyt dalolni a pacsirtával, fütyölni a szélre, esőre, hidegre-meleg- re, fáradtságra. Ezért esett az­tán meg, hogy sok falusi asz- szony anyagilag jól járt, mi­kor özvegyen maradt dorbézo- ló férje helyett ő vette kezébe a gazdálkodást!... A háború alatt megszokott látvány volt a szántó-vető is­kolás fiúcska és leányka gyász­ruhás édesanyjukkal, ma azon­ban már meg kell jegyezni, ha eladólány sétál áz eke után. (Óh nem a regiment után !...) A vásárok nemcsak üzleti, kereskedelmi célokat szolgál­nak, hanem szórakoztatni is akarnak. Ez a szórakozásnak a legolcsóbb és leghitványabb neme: a vásári komédia. Ko­moly falusi ember nem is tö­rődik vele. Jaj annak a kultúrának is, amit a vásár terjeszt! Selejtes, férc naptárak kerülnek ott leg­inkább eladásra — tisztelet a ritka kivételnek — rémes rab­ló és detektív történetek (ez a ponyvairodalom). Ezelőtt na­gyobb kereslete volt a váro­sokon a bibliának, ima köny­veknek, Keresztyén Tanítás­nak, de ennek az időnek vissza is kell jönni ismét, ha boldog akar lenni a magyar!... A keresztyén szellemű ol­vasmányok és naptárak be­szerzésében mindenkinek se­gít a saját lelkésze!... Minden könyvkereskedésnek kell tartania üzletében a ke­resztyén vallás szent könyveit. Kedves olvasóm ! Legközelebb ezek közül végy vásárfiát családod tagjainak. Szamoskér. Kosa Béla. pocsoJya.egct> -éri -Ar m»'esei De hogy leventéink a Az OMKE központi titkára tanulságos előadásban ismertette az aktuális köz- gazdasági kérdéseket Mátészalka kereskedőivel. — Eredeti tudósításunk —

Next

/
Thumbnails
Contents