Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-05-27 / 22. szám
1923; május 27-én SZATMáK ÉS IBÍRSEC 3-ík oldal. Hősök emléknapja a vármegyében. — A Szatmár és Bereg tudósítása. — Az elmúlt vasárnap megyeszerte kegyeletes ünnepségek yoltak a világháború hősi halottainak emlékezetére. Mátészalkán a délelőtti hivatalos istentiszteleteken a hatóságok, testületek, egyesületek képviselői csaknem teljes számban megjelentek. Délután a róm. kath. és ref temetőben volt a község lakosságának impozáns részvéte mellett s az iskolák növendékeinek, tűzoltóknak, leventéknek, cserkészeknek felvonulásával megragadóan szép ünnepély. A róm. kath. temetőben Bertók karnagy dirigálásával a Dalárda gyönyörű énekével 1/24 órakor kezdődött az ünnepség s ezen Molnár Károly plébános mondott szivbemarkoló megnyitó beszédet. Utána a Dalárda újabb éneke mellett Josits Éva polg. leányiskolái III. oszt. tanuló szavalt igen szépen egy hazafias költeményt. Az ünnepi beszédet, melyet lapunk tárca-rovatában közlünk, Dr, Fábián Sándnr szerkesztő mondotta. A Himnusz eléneklésével ért véget itt az ünnepség. A ref. temetőben a ref. iskolai énekkar szép énekszáma után Erdei Béla polg. isk. IV. oszt. tanuló hatásos szavalata kövekezett, majd ismét énekszám. Megragadó erejű, lelkes beszédet Berényí Dániel segédlelkész mondott. Utána a közönség a Szózatot énekelte. — A leventék mindkét temetőben megkoszorúzták a katona sírokat. Beérkezett tudósításaink szerint Nyircsaholy község lakossága is lélekemelő ünnepély keretében hódolt a hősök emlékének. A yerőfényes tavaszi délutánon a község apraja-nagyja egyik legfőbb gondfa legyen, hogy további« ie megőrizze aroa bőrének fiatalos rugalmasságát, s ne szerezzen időelőtti ráncokat. A ráncok jelentkezése nem az öregség előjele, mint azt általában tévesen hitték, hanem a bőrmegbetegedésének egyik tünete. Az egészséges arcbőr hamvas, üde, rugalmas, rózsaszínű, bársonysima. Gondozza, ápolja tehát arcbőre egészségét minden nő és rend« szeresen kemoiitozza magát! A oly természetadta kiváló hatású bőrápolószer, mely kivonja a pórusokban felgyülemlett tisz- tátlanságokat, elősegiti a bőr legfontosabb feladatát, annak normális légzését; növeli a bőr szöveteinek aktivitását; a benne levő véredényeket fokozottabb munkára serkenti s ezáltal megerősíti és üdén tartja. Eltünteti a kiütéseket, vörös foltokat, pörsenéseket, bőrhámlásokat. A bőr zsíros fényességét megszünteti, a zsíros mitesszereket kiszorítja. Rendszeres használni mellett a kezdődő ráncokat kisimítja, s visszaadja a bőrnek eredeti fiatalos üdeségéí. Csodálatos hatása már egyszeri alkalmazás után is tapasztalható. Próbacsomag használati utasítással 50 fillérért kapható minden gyógyszertárban, drogéria, illatszer és kozmetikai szaküzletben. Ahol esetleg volna, oda J6 ülióf po.stabélyeg beküldése ellenében bőrmentve megküldeti a „Medichemfa** fp Budapest, X., postafiók 19. megjelent a hősök emlékoszlopa előtt, melyre 72 nyírcsaholyí hős neve van vésve. A tér négy oldalán a leventék fegyelmezett szakaszai állottak fel. Az ünnepélyt a róm. kath. énekkar a „Hiszekegy“- gyel nyitotta meg, majd Tengyel János szavalta el a „Sirhantok a végeken“ cimü költeményt, ezt ismét a róm, kath. énekkar kifogástalanul előadott énekszáma követte. Az ünnepi beszédet Dr. Schmiedt Béla róm. kath. s. lelkész mondotta. Gondolatokban gazdag, költői lendületű szavakkal emlékezett meg a hazáért mindenüket feláldozott hősökről és mutatott rá a mai ifjúság nagy feladataira. Nagyhatású beszéde után a róm. kath. és gör. kath. énnekkarok adtak elő egy-egy énekszámot — falusi énekkaroknál szokatlan énektudással és tökéletességgel, — melyeket Paszternák László és Tarbaj Erzsébet szavalata követett. A róm. kath. énekkar újabb énekszáma után Seszták Miklós gör. kath. tanító, levente-oktató szavalt hazafias tűzzel és lelkesedéssel. A szép ünnepélyt a „Hymnusz“ hangjai fejezték be. Az ünnepély után a kivonult levente-csapatok feszes diszmenetben vonultak el a hősök koszorúkkal és virágokkal díszített emlékoszlopa előtt. Szamoskéren is szép ünnepély volt május 20-án délután. Beszédet mondott Kása Béla ref. lelkész. A helybeli dalárda két énekszáma s a hazafias közönség lelkes éneklése (Hymnusz és Szózat) tették még nevezetesebbé a hősökre való emlékezést. Vásár osnaményban is méltó keretek között ünnepelték meg a hősök emlék napját. Ünnepi Isten tiszteletek és iskolai ünnepségek vezették be az ünnepséget. Az elemi és ismétlő iskolások ünnepélye d. e, 9 órakor volt, a hol a gyermekek szép összhangza- tos alkalmi dalokat adtak elő és alkalmi költeményeket szavaltak. Gacsályi László ig. tanító mondott értékes beszédet. A polgári iskolások délelőtt fél 12 órakor tartották meg iskolai ünnepélyüket, amelyen Vajas Klára tanárnő, az ismert írónő magas szár- nyalásu és poétikus lendületű beszédben emlékezett meg hőseinkről. Délután a levente egyesület rendezte ünnepélyét a temetőben, ahova kivonultak az összes iskolák növendékei is. Itt Szabó Gyula ref, lelkész méltatta a hősök erényeit. Eszményképül állította oda az ifjúságnak. Hazafias dalok kíséretében helyezték koszorúikat a hősök sírjára a levente egyesületek, a polgári és elemi iskolai tanítók. Jövedelmező üzlet alapításához nagyobb tőkével vagy ingatlan vagyonnal társkerestetík. Befektetett rész és haszon 100 százalékban biztosítva. Pontos címmel és anyagiak megnevezésével ellátott leveleket a lap kiadóhivatala továbbit „Rentábilis“ jeligén, melyre azonnal válaszolok. Magyar Itt emlékezete. Irta és a háború halott hőseinek emlékünnepén elmondotta : Dr. Fábián Sándor szerkesztő. Magyar Testvéreim ! A kegyeletes emlékezés lelket- inditó érzésével évről-évre eljövünk ide ez akácos temető katona-sir- jaihoz. Evről-évre összesereglünk e napon s a gyásznak és az emlékezésnek egy-egy magunkbanéző óráján keressük a találkozást véres idők halott hőseivel. Az én szerény emlékeztető szavam, amelyet évről-évr'e megzendi- tek e sirdombok előtt, szeretném, ha úgy ütődnék most csordultig telt szivetekhez, hogy benne égjen annak az égigverő lángnak perzselő tüze, amelyet tizennégy évvel ezelőtt minden idők legnagyobb háborúja gyújtott. Szeretném, ha szavaimban szárnyat kapna az az üldözött s keresve-kutató magyar lélek, amely ma ott száguld egy fél világ elnémult harci mezőin s várja és hivja, és sorakoztatja láthatatlan regimentek hősi seregét. Mert úgy érzem, testvéreim, amikor e sírok előtt állok, az emlékezés ez óráján nincs a szivünknek annyi dobbanása, mint amennyi temetőt kell hogy felkeressünk, mint amennyi sirdombot fel kell virágozzunk a magyar vitézség áldozatára. Nincs talán nemzet e széles világon, amelynek annyi temetője volna, mint e maroknyi népnek. Ezeréves históriánkban óh be hányszor temettünk, beh mindig csak temettünk. Alig volt századforduló, amely csaknem mindig egész nemzetünk temetőjét meg ne ásta volna. Pusztultunk, véreztünk s örökké temettünk. Ezért, ha van nemzet, amelynek igaz és nagy ünnepévé válhat ez a hősi emléknap, úgy a magyar gyásznak legnagyobb ünnepe kell hogy legyen, azé a magyar gyászé, amely a legborzasztóbb nemzeti pusztulás gyötrelmesen nehéz gyászát "borította ránk. És e sírok beszélnek, e sírok élnek és megnyílnak, mert e sírok szerte a jeltelen hegyeken, völgyeken, mocsarakban és vizek mélyén beszédes bizonyságai egy olyan világraszóló temetésnek, amely egy ezeréves nemzet sírját hántolta meg. Egy ezeréves nemzetét, amely ha kellett, másokért mindig meg tudott halni, csak saját magáért nem tudott élni. Ha másnak a háza égett, azt mindig megmentette, de a magáét pusztulni hagyta. Amikor élni, élni, magunkért kellett volna élni, mi mindig meghalni mentünk. Meghaltunk a Doberdóért, de veszni hagytuk a Kárpátokat. Fulladoztunk a Piavéban, de a Tisza édes vizét idegen földön ontja most a forrás. Véreztünk idegen városokért, de másé lett Kassa, Kolozsvár. Elmentünk harcolni Kis- Ázsiába, de eldobtuk a fegyvert a hazai földön. Testvérem, aki itt állsz most e sirdombok mellett, érzed-e a tragédiánknak rettenetes elzuhanását emlékező lelked előtt? Érzed-e e sírok mellett, hogy a dermesztő valóságnak irtózatos felelőssége kiált feléd ? Tudsz-e fel-felrémlően gyötrő kérdésekre feleletet adni ? Tudsz-e majd mozdulni e sírok mellől, tudsz-e majd elmenni temető mellett, hogy odaveszett hős fiaink halálából tanulságot ne végy az életed számára? Tanulságot a nemzeti létre, tanulságot a nemzeti bátorságra, példát a legendás vitézségre s akaratot az öncélú nemzeti életre! Tudsz-e testvérem, kérdezem, megnyugodva mozdulni e sírok elől, ha apa vagy és siratod ismeretlen földben nyugvó fiadat és büszkeségedet? Tudsz-e megbékélni, testvérem, ha anya vagy s férjet vagy gyermeket ragadott el tőled a háború? Tudsz-e nyugodtan útnak indulni, testvérem, ha gyermek vagy s apát vett el tőled a vészes zivatar ? De tudsz-e testvérem, azt is kérdezem, élni és dolgozni, küzdeni és jobb jövőre várni, ha csak e sirdombok fájdalmát érzed és nem hiszed, hogy nincs halál, mert van és jő a feltámadás ! ? Ne félj a síroktól, ne az elmúlástól, de higyj az örök élet igéjében, amely a megváltás örömét mondja s hirdeti az öröklét nagy ígéretét! Ne félj e síroktól, ne az elmúlástól, mely isteni végzés utjának kapuja, de higyj az élet értelmében s az ezeréves nemzeti lét szent küldetésében ! Hidd, hogy a sirgödrök megnyílnak egyszer s ha ezer évig mások miatt nem tudtunk élni, egyszer magunkért is meg tudunk halni, a poklok legyőzéséért, magunk szabadulására. — A Mindenható Isten nyugtassa meg a holtakat s ebben a hitben vezesse igaz életre a ha- lottaiért imádkozó élő lelkeket!
