Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-05-27 / 22. szám

1923; május 27-én SZATMáK ÉS IBÍRSEC 3-ík oldal. Hősök emléknapja a vármegyében. — A Szatmár és Bereg tudósítása. — Az elmúlt vasárnap megyeszerte kegyeletes ünnepségek yoltak a vi­lágháború hősi halottainak emléke­zetére. Mátészalkán a délelőtti hivatalos istentisztelete­ken a hatóságok, testületek, egye­sületek képviselői csaknem teljes számban megjelentek. Délután a róm. kath. és ref temetőben volt a köz­ség lakosságának impozáns részvéte mellett s az iskolák növendékeinek, tűzoltóknak, leventéknek, cserké­szeknek felvonulásával megragadóan szép ünnepély. A róm. kath. teme­tőben Bertók karnagy dirigálásával a Dalárda gyönyörű énekével 1/24 órakor kezdődött az ünnepség s ezen Molnár Károly plébános mon­dott szivbemarkoló megnyitó beszé­det. Utána a Dalárda újabb éneke mellett Josits Éva polg. leányiskolái III. oszt. tanuló szavalt igen szépen egy hazafias költeményt. Az ünnepi beszédet, melyet lapunk tárca-rova­tában közlünk, Dr, Fábián Sándnr szerkesztő mondotta. A Himnusz eléneklésével ért véget itt az ün­nepség. A ref. temetőben a ref. is­kolai énekkar szép énekszáma után Erdei Béla polg. isk. IV. oszt. tanuló hatásos szavalata kövekezett, majd ismét énekszám. Megragadó erejű, lelkes beszédet Berényí Dániel segédlelkész mon­dott. Utána a közönség a Szózatot énekelte. — A leventék mindkét temetőben megkoszorúzták a katona sírokat. Beérkezett tudósításaink szerint Nyircsaholy község lakossága is lélekemelő ün­nepély keretében hódolt a hősök emlékének. A yerőfényes tavaszi délutánon a község apraja-nagyja egyik legfőbb gondfa legyen, hogy további« ie megőrizze aroa bőrének fiatalos rugalmas­ságát, s ne szerezzen időelőtti ráncokat. A ráncok jelentkezése nem az öregség előjele, mint azt általában tévesen hitték, hanem a bőrmegbetegedésének egyik tünete. Az egész­séges arcbőr hamvas, üde, rugalmas, rózsa­színű, bársonysima. Gondozza, ápolja tehát arcbőre egészségét minden nő és rend« szeresen kemoiitozza magát! A oly természetadta kiváló hatású bőrápolószer, mely kivonja a pórusokban felgyülemlett tisz- tátlanságokat, elősegiti a bőr legfontosabb feladatát, annak normális légzését; növeli a bőr szövetei­nek aktivitását; a benne levő véredényeket fokozottabb munkára serkenti s ezáltal meg­erősíti és üdén tartja. Eltünteti a kiütéseket, vörös foltokat, pörsenéseket, bőrhámlásokat. A bőr zsíros fényességét megszünteti, a zsíros mitesszereket kiszorítja. Rendszeres használni mellett a kezdődő ráncokat kisimítja, s visszaadja a bőrnek eredeti fiatalos üdeségéí. Csodálatos hatása már egyszeri alkalmazás után is tapasztalható. Próbacsomag használati utasítással 50 fil­lérért kapható minden gyógyszertárban, drogéria, illatszer és kozmetikai szaküzletben. Ahol esetleg volna, oda J6 ülióf po.stabélyeg beküldése ellenében bőrmentve megküldeti a „Medichemfa** fp Budapest, X., postafiók 19. megjelent a hősök emlékoszlopa előtt, melyre 72 nyírcsaholyí hős neve van vésve. A tér négy olda­lán a leventék fegyelmezett szaka­szai állottak fel. Az ünnepélyt a róm. kath. énekkar a „Hiszekegy“- gyel nyitotta meg, majd Tengyel János szavalta el a „Sirhantok a végeken“ cimü költeményt, ezt is­mét a róm, kath. énekkar kifogás­talanul előadott énekszáma követte. Az ünnepi beszédet Dr. Schmiedt Béla róm. kath. s. lelkész mondotta. Gondolatokban gazdag, költői len­dületű szavakkal emlékezett meg a hazáért mindenüket feláldozott hő­sökről és mutatott rá a mai ifjúság nagy feladataira. Nagyhatású beszé­de után a róm. kath. és gör. kath. énnekkarok adtak elő egy-egy ének­számot — falusi énekkaroknál szo­katlan énektudással és tökéletesség­gel, — melyeket Paszternák László és Tarbaj Erzsébet szavalata köve­tett. A róm. kath. énekkar újabb énekszáma után Seszták Miklós gör. kath. tanító, levente-oktató szavalt hazafias tűzzel és lelkesedéssel. A szép ünnepélyt a „Hymnusz“ hang­jai fejezték be. Az ünnepély után a kivonult levente-csapatok feszes diszmenetben vonultak el a hősök koszorúkkal és virágokkal díszített emlékoszlopa előtt. Szamoskéren is szép ünnepély volt május 20-án délután. Beszédet mondott Kása Béla ref. lelkész. A helybeli dalár­da két énekszáma s a hazafias kö­zönség lelkes éneklése (Hymnusz és Szózat) tették még nevezetesebbé a hősökre való emlékezést. Vásár osnaményban is méltó keretek között ünnepelték meg a hősök emlék napját. Ünnepi Isten tiszteletek és iskolai ünnep­ségek vezették be az ünnepséget. Az elemi és ismétlő iskolások ünnepélye d. e, 9 órakor volt, a hol a gyermekek szép összhangza- tos alkalmi dalokat adtak elő és alkalmi költeményeket szavaltak. Gacsályi László ig. tanító mondott értékes beszédet. A polgári iskolások délelőtt fél 12 órakor tartották meg iskolai ün­nepélyüket, amelyen Vajas Klára tanárnő, az ismert írónő magas szár- nyalásu és poétikus lendületű be­szédben emlékezett meg hőseinkről. Délután a levente egyesület ren­dezte ünnepélyét a temetőben, ahova kivonultak az összes iskolák növen­dékei is. Itt Szabó Gyula ref, lel­kész méltatta a hősök erényeit. Esz­ményképül állította oda az ifjúság­nak. Hazafias dalok kíséretében he­lyezték koszorúikat a hősök sírjára a levente egyesületek, a polgári és elemi iskolai tanítók. Jövedelmező üzlet alapítá­sához nagyobb tőkével vagy ingat­lan vagyonnal társkerestetík. Befek­tetett rész és haszon 100 százalék­ban biztosítva. Pontos címmel és anyagiak megnevezésével ellátott leveleket a lap kiadóhivatala to­vábbit „Rentábilis“ jeligén, melyre azonnal válaszolok. Magyar Itt emlékezete. Irta és a háború halott hőseinek emlék­ünnepén elmondotta : Dr. Fábián Sándor szerkesztő. Magyar Testvéreim ! A kegyeletes emlékezés lelket- inditó érzésével évről-évre eljövünk ide ez akácos temető katona-sir- jaihoz. Evről-évre összesereglünk e napon s a gyásznak és az emléke­zésnek egy-egy magunkbanéző órá­ján keressük a találkozást véres idők halott hőseivel. Az én szerény emlékeztető sza­vam, amelyet évről-évr'e megzendi- tek e sirdombok előtt, szeretném, ha úgy ütődnék most csordultig telt szivetekhez, hogy benne égjen annak az égigverő lángnak perzselő tüze, amelyet tizennégy évvel eze­lőtt minden idők legnagyobb hábo­rúja gyújtott. Szeretném, ha szava­imban szárnyat kapna az az üldö­zött s keresve-kutató magyar lélek, amely ma ott száguld egy fél világ elnémult harci mezőin s várja és hivja, és sorakoztatja láthatatlan regimentek hősi seregét. Mert úgy érzem, testvéreim, ami­kor e sírok előtt állok, az emléke­zés ez óráján nincs a szivünknek annyi dobbanása, mint amennyi te­metőt kell hogy felkeressünk, mint amennyi sirdombot fel kell virágoz­zunk a magyar vitézség áldozatára. Nincs talán nemzet e széles vilá­gon, amelynek annyi temetője volna, mint e maroknyi népnek. Ezeréves históriánkban óh be hányszor te­mettünk, beh mindig csak temet­tünk. Alig volt századforduló, amely csaknem mindig egész nemzetünk temetőjét meg ne ásta volna. Pusztultunk, véreztünk s örökké temettünk. Ezért, ha van nemzet, amelynek igaz és nagy ünnepévé válhat ez a hősi emléknap, úgy a magyar gyásznak legnagyobb ün­nepe kell hogy legyen, azé a ma­gyar gyászé, amely a legborzasztóbb nemzeti pusztulás gyötrelmesen ne­héz gyászát "borította ránk. És e sírok beszélnek, e sírok él­nek és megnyílnak, mert e sírok szerte a jeltelen hegyeken, völgye­ken, mocsarakban és vizek mélyén beszédes bizonyságai egy olyan vi­lágraszóló temetésnek, amely egy ezeréves nemzet sírját hántolta meg. Egy ezeréves nemzetét, amely ha kellett, másokért mindig meg tudott halni, csak saját magáért nem tu­dott élni. Ha másnak a háza égett, azt mindig megmentette, de a ma­gáét pusztulni hagyta. Amikor élni, élni, magunkért kel­lett volna élni, mi mindig meghalni mentünk. Meghaltunk a Doberdóért, de veszni hagytuk a Kárpátokat. Fulladoztunk a Piavéban, de a Ti­sza édes vizét idegen földön ontja most a forrás. Véreztünk idegen városokért, de másé lett Kassa, Ko­lozsvár. Elmentünk harcolni Kis- Ázsiába, de eldobtuk a fegyvert a hazai földön. Testvérem, aki itt állsz most e sirdombok mellett, érzed-e a tragé­diánknak rettenetes elzuhanását emlé­kező lelked előtt? Érzed-e e sírok mellett, hogy a dermesztő valóság­nak irtózatos felelőssége kiált feléd ? Tudsz-e fel-felrémlően gyötrő kér­désekre feleletet adni ? Tudsz-e majd mozdulni e sírok mellől, tudsz-e majd elmenni temető mellett, hogy odave­szett hős fiaink halálából tanulságot ne végy az életed számára? Tanulságot a nemzeti létre, tanul­ságot a nemzeti bátorságra, példát a legendás vitézségre s akaratot az öncélú nemzeti életre! Tudsz-e testvérem, kérdezem, megnyugodva mozdulni e sírok elől, ha apa vagy és siratod ismeretlen földben nyugvó fiadat és büszkesé­gedet? Tudsz-e megbékélni, testvé­rem, ha anya vagy s férjet vagy gyermeket ragadott el tőled a há­ború? Tudsz-e nyugodtan útnak indulni, testvérem, ha gyermek vagy s apát vett el tőled a vészes zi­vatar ? De tudsz-e testvérem, azt is kér­dezem, élni és dolgozni, küzdeni és jobb jövőre várni, ha csak e sir­dombok fájdalmát érzed és nem hiszed, hogy nincs halál, mert van és jő a feltámadás ! ? Ne félj a síroktól, ne az elmú­lástól, de higyj az örök élet igéjé­ben, amely a megváltás örömét mondja s hirdeti az öröklét nagy ígéretét! Ne félj e síroktól, ne az elmú­lástól, mely isteni végzés utjának kapuja, de higyj az élet értelmében s az ezeréves nemzeti lét szent kül­detésében ! Hidd, hogy a sirgödrök megnyíl­nak egyszer s ha ezer évig mások miatt nem tudtunk élni, egyszer magunkért is meg tudunk halni, a poklok legyőzéséért, magunk szaba­dulására. — A Mindenható Isten nyugtassa meg a holtakat s ebben a hitben vezesse igaz életre a ha- lottaiért imádkozó élő lelkeket!

Next

/
Thumbnails
Contents