Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-06-13 / 25. szám
mekben gazdag tanítójának adta át Laczák Kálmán kir, tanfelügyelő a VII. fizetési osztályba való kinevezésről szóló miniszteri leiratot, szép beszéd kíséretében. A teremben néma csend. A tanfelügyelő lelkes lélekkel be szél a tovatűnt évek örömeiről, fájdalmairól, boldog perceiről. Úgy éreztük, hogy templomban vagyunk. Lelki szemeink előtt egy egész hadsereg vonult el azon tanítványokból, kiket ezek a becsületben megőszült puritán lelkületű magyar tanítók neveltek a hazának. Érdemeik elismeréséül a kultusz kormány a VII. fizetési osztályba sorozta őket. Megérdemelték öregségükre becsületes munkájuk után biztosítva van nyugodt megélhetésük. Megérdemlik, hogy feljegyezzük neveiket: Kunder József nyircsa- holyi rk., Tiba Kálmán tarpai ref, Ajtay József tiszaszalkai ref, Siető Pál gacsályi ref., Kondor Sándor császlói ref., Császy Mihály kántor- iánosi ref., Vég Antal miiotai ref., Petráskó Sándor porcsalmai gk., Kerszovics Miksa csengeri izr. ta* nitók. A szatmári tanító egyesület nevében Kiss Árpád, a beregi tanitó egyesület nevében Gacsályi László egyesületi elnökök, a beregi ref. egyházmegye és a tiszaszalkai ref. egyházközség nevében Kelemen Gyula tiszaszalkai ref. lelkész, egyházmegyei lelkész üdvözölték a kitüntetett tanítókat. Fesztóry Ottó Géza nép művelési titkár ismertette a vm. népművelés ügyét és különös figyelmébe ajánlotta a tanítóságnak az iskolán kívüli népművelés fontosságát. A gyűlést Gacsályi László a beregi egyesület elnöke zárta be, mely után a szatmári tanítók énekkara a Himnuszt énekelte el szép kidolgozásban. A gyűlés végeztével 200 terité9"*1----------------------------Tr ianon. (A Szatmárvármegyei Általános Tanitö- Egyesület junius 7-én, Mátészalkán tartott hangversenyén elmondotta Kelemen Gyula ref. lelkész.) Azt is mondhatnám, hogy az elmúlt péntek hazánk nagypéntekje volt, gyászharangok zokogó sirása panaszolta a magyar lelkek bánatát. — Telepedjünk tehát mi is figyelmes csöndben egy nagy, láthatatlan ravatal körül, — mint viharvert madarak az eresz alá s vigasztaljuk egymást. Az nem fontos, hogy én beszélek csupán, hiszen a levegőtengerbe röpített szónál sokkal szebb a szivek faláról visszaverődő viszhang. Az sem fontos, hogy csak keveset beszélek, hiszen amit mondok úgyis gyás;ének, — szomorú sirató nagy Trianon nagy halottja fölött... Nem titok, hogy ezelőtt hat esztendővel ez a drága halott, ezeréves hazánk orgyilkosoknak esett áldozatul ; levagdosták a kezét, a lábát, a fejét, — csak a szivét: az Alföldet hagyták meg s azt is csak azért, hogy legyen amiből égre csapódik az égő fájdalom. S mindezt cselekedték a müveit világ bölcs kuruzslói, kiknek — úgy látszik — nemcsak a fejük, de a szivök is hiányzott. De azért ne higyjék, hogy én ezt a ravatalt jajgató szavak koszorújával, nemzeti-szinü szólamok pántlikájával aggatom tele. Arra sem SZATMAR és BEREO ____ ____________________________1926. junius 13-án. Am i száz év óta nem volt... — Generalis visitáció a szatmári egyház megyében. — — Kis karcolatok a püspöklátogatásrót. — kés közebéd volt, melyen számos köszöntő hangzott el. Este 9 órai kezdettel fényesen sikerült műsoros estélyt rendezett az egyesület, melyet a beregi tanitók énekkara Madách— Oláh: Angyali karával nyitott meg, Gáli János isk. igazgató ismerten jó érzékű dirigálásával. Ezután Kelemen Gyula tiszaszalkai ref. lelkész, egyházmegyei jegyző tartott magas szárnyalásu poétikus lendületű szabad előadást Trianonról, illetve a magyar feltámadásról. Előadása kedves, lebilincselő, lelkeket magával ragadó volt, melyet lapunk alábbi tárca rovatában ismertetünk olvasóinkkal. A nagyecsedi áll. iskola egyik bájos tanítónője szépen sikerült monológot mondott, mely után ismét a beregi kórus száma következett. Előadták : Bethoven „Himnusz az éjhez“ cimü kedves darabját és utánna Petőfi dalokkal gyönyörködtették a hálás közönséget. Nagy László olcsvai ref. tanitó irredenta és magyar dalokat énekelt „baritonba játszó tenor“ hangján zenekisérettel. Kedves volt a nagyecsedi tantestület által előadott Katalin vígjáték is, melynek összes szereplői méltán megérdemlik a dicséretet. Befejezésül a beregi kórus tré fás dalokat adott elő. A szépen sikerült gyűléshez, valamint a műsoros estélyhez őszintén gratulálunk a rendezőségnek és a kir. tanfelügyelőnek, ki fáradságot nem ismerve igyekezett az erőket összehozni. (G. J.) Változatlan a vámkorona szorzószáma. A pénzügyminister az aranykorona szorzószámát, junius hó elsé felére, a vám és mérlegpénzek fizetésénél továbbra 14.500 papirkoronában állapította meg. Nagy ünnep ez. Ember emlékezet óta nem járt itt körúton püspök. Fontos dolog is ez, mert az egyházaknak és vezetőiknek szá rriot kell adni minden külső és bel só állapotról, anyagi és szellemi erkölcsi viszonyokról. Mennyi fá radsággal és komoly készülődéssel jár ez !... . És már ez maga is nagy áldási... * * * De már állanak is a diszkapuk a községek végén, rajtuk a kedves felirás : „Isten hozott“ 1 Lássuk meg egy községben, hogyan folyik le a generális vizitáció : A községi elől járóság kint várja a falu határában a püspököt és kíséretét. A lovas bandérium pedig a másik faluba elébe megy a vendégeknek. Végre feltűnik a kocsisor. Az elől vágtató lovasok után a járás főszolgabirá- jának kocsija, aztán négyes fogaton a püspök a fő vagy alispán nal, (a bakon a piros egyenruhás hajdú !) azután az esperes, titkár, egyházkerületi és egyházmegyei jegyzők és mások. A falu határában megkezdődik az üdvözlés a községi főbíró részéről. A parókhia előtt a lelkész fo gad a őket. Rövid pihenés után harang ugás és bevonulás a temp lomba, ahol a püspök végzi a szolgálatot és áldást mond a gyüleke- lekezetre. Ezután a tisztelgő küldöttségek fogadása a parókhián. Sorba jönnek az iskolás gyermekek, a presbitérium, a községi előljárórág, a leventék, a dalárda, a Hangya sző vetkezet, szomszédos községek (a látogatás körén kivül esők) más egyházak, stb. stb. Minden üdvözletre külön talpra esett, rögtönzött válasz; két hét alatt 200—300 beszéd, tele bölcsességgel, lélekkel; majd dicsérettel, majd dorgálással stb. Csodálatos és enhéz feladat! Aztán jön a lelkészi hivatal és a lekészi szolgálati napló szigorú vizsgálata. Rendben vannak e az anyakönyvek, irattár számadások, vagyonleltár, naplók, jegyzőkönyvek, iktatók és postakönyvek? stb. stb. Végül, hogy a szellemiekben mit és, hogyan végzett a lelkész? Mi lyen irányban dolgozik ? Vasárnapi iskolák, biblia köri órák, vallásos estélyek és felolvasások tartásáról, tudományos munkák olvasásáról és más irodalmi tevékenységről, konfirmációról, szekták mozgolódásáról jelentés stb. sbt. $ * # * Akik még ma is ott tartanak, hogy a lelkész dolga csak a vasár- napi|predikálás,‘gyönyörűen hanyat- esnének egy egy ilyen generális vizitációt látván 1 Menyi kötelesség, mennyi felelősség, mennyi egyházi és nemzeti érték, mennyi erkölcsi kincs van egy emberre : a papra bizva ! Jaj lenne Magyarországnak, ha nem volnának hivatásuknak élő papjai és jaj a népnek, amely nem hallgat leghívebb lelki vezetőire : papjaira 11... Baltazár Dezső püspök Révész Imrével, a tiszántúli egyházkerület főjegyzőjével most járja a Szamos és Tiszahát egyrészét. A megértés' és megbecsülés veszi immár körül őket a világiak és a vármegye közigazgatás vezetői részéről, a tisztelet és szeretet szent ölelkezésében talált itt egymásra a primus inter pares vagyis a főpásztor és a sok ezernyi nyáj szive. Útjukat virágeső és szives köszöntök százai ékesítik, emlékük áldása ember öltőkig fog itt járni nyomukban. Szamoskeér Kósa Béla ref. lelkész. kérem önöket, hogy velem együtt sírjanak, hiszen kell-e e ragy temetéshez szebb sirató annál, mint a Hargitán panaszkodó tiiir.kó szava, mint a Mátra tövében hunyor gató pásztortüzek bolygó csillaná sa vagy a virágos akácerdők sok fehér virága, mely épen r.ost térit geti fehér fályolával ezt a nagy halottat? 1 Mi hiába sirunk a nagy sötétség miatt, mely a lelkünkre telepedett, — mint nagy, fekete madár a lombtalan ágakra, — ez semmit sem használ. Mindenki tudja, hogy a káoszba rend kell, a sötétségbe fény kell s a ravatal mellé — ha több nem — legalább egy halványfényü, bus gyertyaláng kell. Jöjjenek hát, e gyászos évfordulón illesszünk egy szál gyertyát a drága halott fejéhez s ennek fényénél próbáljunk meggyőződni : vájjon meghalt*e örökre vagy csak alu* szik? Hiszen úgy mondottam, hogy a szive megmaradt, hogy a szive fáj, — tehát megmaradt az élet reménysége... * Mélyen tisztelt közönség 1 Nem tudom miért, miért nem, — ezt nem is érek rá megmagyarázni, — de sziklaszilárd hitem és meggyőződésem, hogy ami velünk történt, az Isten csodálatos bölcsességéből, történt, aminek az a célja, hogy mi magyarok, nehéz bünbánattal újjászülessünk s igy bennünk és általunk is újjászülessenek és szebb létre viruljon ez a megalázott magyar nemzet is. Szinte kiáltanak a példák, hogy a győztes háború sem ér semmit, ha sztrájkok, forradalmak, uj bomlások csiráit hordozza magában, — de ha ez a ránk szakadt megpróbáltatás úgy az egyént, mint a nemzetet újjászületésre vezéreli, akkor ez a trianoni határkő ezeréves történelmünknek nem a gyászát, hanem a legragyogóbb diadalát fogja hirdetni. Körülöttünk most tulajdonképen egy nagy építkezés folyik s mindenki megfigyelheti, hogyan születik a történelem : egymásután peregnek az események, melyekből kialakul a jövendő. A mai nemzedék köny- nyével és vérével épül a jövendő büszke vára s ebben a nagy építkezésben az emberi alkotások csak olyanok, mint a délibábok vizein tükröződő tündérvárak képe, akár jól megalapozott kultúrának, akár békekötéseknek hivják azokat. Szóval épül a jövendő. Vájjon bele-épittetünk-e mi, magyarok eb be a jövendőbe? Van-e jogunk ehhez az igényhez? Visszakerülnek e a halódó szívhez a levágott végtagok, fog e övezni még egyszer a Kárpátok smaragd-zöld koszorúja, vagy lassanként kicsúszik alólunk ez a darabka föld is, mely egy ezeréves ország sirkő talapzatának is alig elegendő ? 1 Mindenünk elveszett, — az bizonyos — de megmaradt, ami legnagyobb érték : a fájó szív s megmaradt az Isten; az az Isten, ki a maga képére akarja átfesteni a bűnbánó magyar nép arcát, az az Isten, ki ezer esztendőn át nemcsak a fájó szivet, a nagy Alföldet adta nekünk, hanem azokat a közötte álló hegyeket is, melyeknek zöld erdői, hófehér ormai ott tükröződnek ennek a nagy csodatónak délibábos tükrén. Jogunk van az ezeréves magyar föld minden kis rögéhez a történelmi múltnak a jogcímén, mely a magyar kuliura leikével töltötte meg, a magyar kuliura örök színeivel itatta át még a megszállt területeknek is minden kis zeg-zugát, mint ahogy a freskót festik rá nagy időkre készült falakra. Idegen nációk kontár mesterei-átmázolhatják, de az a festmény ott él a falak kő* szikláiban s csak a magyar művész kezére vár... Egy idegennek ez a magyar műit lehet csak történelmi emlék, alkalmas múzeumi tárgy, amit őrizget, magánál rejteget vagy épen mutogat, de nekünk több ennél; nekünk kősziklába vágott fundamentum, melyre a jövendő épül, az a jövendő, mit nálunk különb nemzedékek építenek fel. Igen, — igy mondottam — különb nemzédékek, mint mi vagyunk. Most kezd már élénkebben ragyog' ni a bus gyertyafény, itt jutottunk el e mának nagy feladatához, amit igy összegezhetek — a drága halott feltámad, — a csonkából egés^
