Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-03-28 / 14. szám

2-ik oldal.

SZATMAR és BEREG

1926 március 28 án.

Szélhámoskirály — aki eihiba'zotlnak látja életét.

Strasznof Ignác három hétig itt volt Mátészalkán s édesapja sírjánál megfogadta, hogy sohse adja többet rosszra a fejét. — Unja a nagyvilágot s bármilyen szerényen is, de itthon szeretne elhelyezkedni

— Eredeti riportunk. —

Még bizonyára sokan emlékeznek olvasóink közül a békeévek több szenzációs esetére, amelyet a Mátészalkán született Strasznof Ignác, méltán a világ legügyesebb szélhámosa, merész vállalkozásai során véghez vitt, Strasznof (Szend- rei) Ignác, aki szélhámosságai közepeit agyafúrt ötleteinek végrehajtásával püspököt, valóságos belső titkos tanácsost neveztetett ki, aki, ha kellett úgy szerepelt, mint huszárkapitány, gróf, herceg vagy miniszteri tanácsos és szerencsés fellépésével, nyelvtudásával s meglepő intelligenciájával kétséget kizáróan tudta magát elfogadtatni. Aki úgy szólván a félvilágot végig szélhámoskodta. Vagy ki ne emlékeznék Strasznof zágrábi szereplésére, amely talán egyedül álló a szélhámosságok történetében. — Strasznof — az érsek több napos vendége, diplomatákat fogad, politikai pártok vezetőivel tárgyal, sőt magával a horvát bánnal is. Mindezt persze nem kedvtelésből, de pénzért csinálta, mert hiszen egy* szer, amikor — béke években — 500 korona havi fizetést ajánlottak fel neki politikai állást Ígérve, Strasznof kijelentette: „Uraim szivarra többet költök havonta“. — Ez a Strasznof Ignác a hires szélhámos király, most már kissé rneg- görnyedve és megtörve, három hétig itt volt Mátészalkán.

Strasznof az utóbbi időben úgyszólván semmit vagy igen keveset hallatott magáról s 11 éve, hogy Mátészalkán utoljára látták. Most Berlinből jött haza Mátészalkára.

Mit keresett Strasznof Mátészalkán?

Strasznof az utóbbi hónapokban

FÉLEKA TAVASZTÓL.

Tavasz van. Más örül, én félek, ha hevült arccal, verő szívvel, az emberek közt mendegélek.

Most szemem a szépet mohón issza és a szivem elmegy, — (átkozott kóbor fajta) - s jaj, hogy jön vissza ? I

Tavasz van, én félek, más örül, ha a rózsa már virágot hozott, és színes álmok veszik körül.

Félek, ha százszor is akarom, hiss oly sokszor megjártam, ha megálltam a nagy élet tavaszon.

Bpest. VICENTY GYÖRGY.

— A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. —

Az4>Oes esztendőkben történt, amikor Világos után hazánk égboltozata gyászba borult és amikor a magyar nemzet géniusza bilincsekbe verve kesergett szomorú viszonyaink felett. — Az egyik esztendő március 15*én Pesten a Nemzeti Színház előtt Vörösmarthy Mi*

Berlinben tartózkodott s mint mondotta, memoárjainak kiadását vette tervbe és filmezésből élt együtt (ő szerinte törvényes) feleségével. Azonban, hogy rendes útlevele nem volt a berlini rendőrség Berlinben vaíó tartózkodását meglagadta — a honvágy is gyötörte — haza akart utazni Mátészalkára illetőségi bizonyítványa megszerzéséért. Ehhez azonban útlevél vált szükségessé, amit okmányai híján megszerezni nem tudott, mert nála egyéb, mint születési bizonyítványa és az úgynevezett Polizei Präsident által kiállított hontalanok útlevele nem volt és bizony erre vízumot nem kapott.

Strasznof és a frankügy.

Strasznof életében sohasem volt fontoskodó s igy most is gondolt egyet s bekopogott Kánya Kálmán berlini magyar követ ajtóján. Ravasz fogással előadta, hogy Budapestre akar utazni és vallomást akart tenni a frankügyben. Itt ugyan baklövést követett el, mert Kányának csak azzal tudott magyarázatot adni, hogy vallomásával enyhíteni akarja a vádlottak helyzetét, Schulze stb. Minthogy Kánya szabadulni akart a kellemetlen vendégtől Kramolinhoz küldte."

Fuccs az útlevélnek!

Kramolin, mint régi ismerősét üdvözölte Strasznofot, hiszen, mint a volt nyiírai főispán fia ismerte még nyitrai szereplése idejéből. Mindamellett Kramolin megígérte Strasznofnak, hogy megkapja az útlevelet, de ehhez szükséges az illetőségi bizonyítványa. Ezzel azonhállyal találkozott egyik jó ősme- rőse és azt kérdezte tőle: Mihály bátyám hát ez a jobb idő, amiről jövendöltél ? avagy talán ez a nagyszerű halál?

Egyik sem az öcsém, de „jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedaz százezrek ajakán“! feleié Vörösmarthy.

És a már majdnem teljesen reményt vesztett nehéz időkben a gondviselés küldött a magyar nemzetnek nagykészültségü, nagy tudású, lelkes érzésű hazafiakat, köztük első sorban Deák Ferencet „a haza bölcsét“, ki kezében a törvénykönyvvel, a jog és igazság fegyverével és egy jobb jövőben való hittel küzdött igazunk mellett.

1867 ben megjelent a hires húsvéti cikk, majd ugyanazon év június 8 án a magyar koronázás; eloszlottak a felhők, megvirradt I

Megható történetet beszél azon idők krónikása. — Amint a mámoros néptömeg zeneszóval, éljenezve végig vonul az utcákon, Pesten az „Arany Sas“ szálloda ablakából kihajol és kinéz egy megőszült aggastyán. — Ez a polgár 1849 aug. 13. után, szobát bérelt, nem érintkezett senkivel csak ételhorban Strasznof nem rendelkezett s igy abban állapodtak meg, hogy majd a követség Budapesiről táviratban fogja kérni Strasznof illetőségi bizonyítványát. Kánya azonban nem engedte a sürgönyt és igy Strasznof nem kaphatott útlevelet.

— „Mit, nem akarnak haza engedni?“ — mondta Strasznof — hát azért is haza megyek. Fogta magát, a legelső vonatra felült és hontalansági útlevelével Párkány- nánánái átlépte a határt 1 ud a, hogy elfogjak, de gondolta, hogy így fel fog jutni Budapestre. Esztergomban ismerősére akadl Strasznof az ottani rendőrtanácsos sze mélyében, akinek első szava az volt hozzá: Na nvt csináltál már megint? Tekinte tei arra, hogy jelenben Straszm f ellen semmi eljárás nem volt íulyamatban, mint mátészalkai születésüt, ide küldték.

Strasznof Mátészalkán.

Mátészalkán hamar hire terjedt Strasznof itt létének és természetesen szenzációként is hatott.

Strasznof azt mondja szívesen jött haza, sok jó embere van itt, aztán meg annak is örül, hogy Mátészalka az ő régi nagy faiuja itt ott várossá fejlődött. Tetszik neki a hivatalokban az uj rendszer, az uj gondolkodás, a régi maradi- ság mellett a meglepő mozgékonyság. Más a levegő is, mint azelőtt. Erről tapasztalásból is meggyőző dött, mert amikor bajba jutott, látta, hogy a régi emberek nem tudnak rajta segíteni. <

Strasznof nagy ember lett Szálkán. S a nyelve hamar mtg is oldódott. Azt mondja, azért, mert meg akarta magyarázni a szakaiaknak, hogy ő nem épen a legutolsó rossz múltú kis gazember. Eseteiről szívesen beszélt. Szavaiban néha néha, mikor belemelegedett most is erős szugesztiv halas volt. Elhitető ereje ma is biztos, egyedozójával és takaritöjáva’ ; a világosi katasztrófa oia m^szunt ránézve a világ és csak a kiegyezés ünnepén adott éietjelt magáról.

1867-től 1914 ig elérkezett a boldog megjövendölt korszak, amikor is Magyarország többet haladt, többet fejlődött és virágzott, mint ezer év óta bármikor.

Ki hitte volna, hogy valaha „Trianon“ nyomorúságát ke.l meg élnünk, amelyre gondolva H rmeros jut eszünkbe, aki az Iliászban el- kesergi azt az időt, „midőn Trója szent falai összeomianak és Pria mos hős népe nyomorúságnak indul* 1

*

Március 15 ke van. Odakünn hópihék hullanak és alig érinti azokat az első bágyadt napsugár, már is elolvadnak. — A hűvös, tavaszi széi meglengeti az ünnepi zászlókat és mi megyünk templomokba, iskolákba, hogy emlékezzünk nagy időkről és könyörögjünk,

A 48 március Idusa a „szabadság, egyenlőség és testvériség“ fenséges eszméit vitte diadalra, ameiy nap határkövet képez a régi és uj Magyarország történetében, amely napot sokan forradalminak nevezik; de az bizouyos, hogy ez volt

nes. Ha beszél, nem csak előad, de valósággal meg is játsza, analizálja s végig éli eseteit.

Senki se hinné, hogy őszintén bánni tudná ez az ember szélhá* mos hányt-vetett sorsát. Pedig azt mondja, elhibázottnak látja egész életét. Itt Szálkán különösebb erővel ragadja meg gyermeksége és még tiszta múltja. És ha ez eszébe jut, fáj, hogy kvalitásaival nem tudott boldogulni becsületesen. Pedig ő ecész életében, ha sokakat mulattatott is, maga igazán sohse mulatott. De oly rosszak az emberek — mondja. Elbeszélgetnek vele, talán csodálják, mint egy csimpánz majmot, de tudja, hogy nem szívesen fogadják be. Hiszen rovott- muitu vén gazember. Még a szivét sem öntheti ki, pedig oly jól esik, ha elmondhatja, hogy megnyugvásra vár.

Unja a nagyvilágot,

Szerény elhelyezkedésben is itthon maradna, de szívességből, más jóságából élni nem akar. Élete 57. éve mondatja ezt vele, akit fiatal éveiben bohémsége hajtott a könnyű életre.

Nem szenvedélye a szélhámoskodás. Testvérei rendes, becsülete.; emberek, az egyik kereskedő P ven, puritán ember, aki a szél- iidinost nem akarja ismerni. Bátyja Mihály szinidirektor Szatmáron, aki inkább megérti őt, most is csak úgy megy Berlinbe vissza, ha sehogyan sem tud itthon elhelyezkedni. Talán átmegy Szatmárrá Mihály bátyjához és elsősorban csakis színháznál próbál kenyérhez jutni, mint régi, ismert színházi titkár.

ígéri, hogy jó útra térése ingat- hatatlan. Borzasztó hatással volt rá, amikor 11 év múltán felkereste édesapja sírját. Megfogadta magában — (mások előtt hiába fogadja az ember, mondja könnyezve), hogy sohse adja rosszra a fejét.

a világ legbékésebb, legünnepélye- seoo íüiradalmi napja. — A történelmi munkák úgy mondják, hogy a szabadság szellője Fraciaország- ból csapott át hozzánk, de volta- képen a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi az északamerikai szabadságharcban születtek meg.

Éten mondták ki először törvényben, hogy minden polgárnak joga van a szabadsághoz; a törvény előtt mindenki egyenlő legyen és vallásos meggyőződését mindenki szabadon kövesse 1

A nagy idők tradícióit, Petőfi, Jókai, Vasvári és a többi márciusi ifjak emlékezetét úgy tartjuk tiszteletben, ha azok tanításait szivünkbe véssük, nemzedékről-nem- zedékre átplántáljuk, a tanuló ifjúságnak a haza reménységének ezt évről-évre megmagyarázzuk és azok betartására őket ösztönözzük és buzdítjuk.

Ezzel bizonyítjuk, hogy szeretjük az ifjnságot, mert örökké igaz marad Garkijnak, a nagy Írónak hires mondása: „aki tanít, az szeret*.

Dr. Rosenberg Ignác,