Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-03-07 / 11. szám
2-lk oldal. SZATMAR és BEREG 1926 március 7-éq. sár, hogy még a kutyát is ölbe véve kell kivinni este, hogy ugasson — nem tudok felmenni, hogy a győzelmi számarányt igy tehessem fel, de azt hiszem a valóságot akkor köze litem meg legjobban, ha számmüve- jetek nélkül megállapítom, hogy Streichelt a vármegyei közbizalom emelte az alispáni székbe. így aztán érvényes szavazatom lehet s van nekem is s mindnyájunknak, kik a választásnak igaz szívből örülünk I Végezetre, egy dikció minden polgára nevében a vármegyének: „Ad muitos annos." Nábrádi Penna. Látogatás a fehérgyarmati műkedvelőknél. — Eredeti riportunk. — A nemzet katasztrófája által fejlődésében megakasztott magyar műkedvelői színjátszó művészet lassanként újból megtalálja egyensúlyát. Ä fehérgyarmati járás több községében nem sikerűit a kísérletezés, az ott megalkotott műkedvelő művészgárda — megfelelő vezető híján — nem tudott gyökeret verni; a fehérgyarmati műkedvelő színész» gárda azonban már évek óta él, minden esztendőben izmosodva, számban és jelentőségben gyarapodva. / Az idén már nemcsak a régi, idős műkedvelő színészek keresték fel a fehérgyarmati műkedvelő színház színpadát, hanem az ifjabb generáció is szép számban képvisel tette magát, akiknek munkálkodásától önálló eredményeket várhat fehérgyarmat müvészlelkü közönsége. Egységes stílusba még nem for- hatott össze a műkedvelő szinész- gárda és a vezető titkárjuk Dr Kormány Sándor a leghelyesebb módszert választotta, midőn nem igyekezett erőszakosan egy irányzat bélyegét rányomni a müked» velő szinészgárda működésére, ö szabadon hagyta érvényesülni a fejlődő tehetségeket. Az állandó együttélés és együttdolgozás, a közös témák, az elmaradhatatlan kölcsön-hatások az azonos gondolkozásnak sikerre való törekvése, olyan közös felfogás- és módszerbeli alapot fognak teremteni, amelyből kisarjad a kör nyék legjobb műkedvelői színész- gárdája. A fehérgyarmati műkedvelő szin előadás meglátogatása meggyőzőit bennünket arról, hogy ebben az esetben nemcsak egy műkedvelő szinészgárda érvényesüléséről és eredményéről van szó; itt olyan tervek forrnak és érnek, amelynek megvalósulásával széles rétegek kapcsolódnak bele a nemzeti művelődésbe, aymüvészet barátai sokasodnak, szemek látókká, elmék és szivek megértőké lesznek. A fehérgyarmati műkedvelő szi- nész»gárda megalakítása, az első fontos lépés lesz ebben az irány ban, mert tömöríteni fogja a környék műkedvelő színészeit és ki fogja építeni a kapcsolatokat a környék és a község»társadalmával. A művészi keramika fejlesztése is beletartozik a fehérgyarmati, műkedvelő szinészgárda programm- jába, a környékbeli műkedvelő művészetben ennek a művészeti ágnak nagyszerű talaja van és a fe hérgyarniati „Gazdakör“ épp ezért bizta meg Dr. Kormány Sándort, hogy a környék és a helybeli műkedvelő művészetet érvényesüléshez segítse, művészetét megneme- sitse. Hogy pozitív eredmények ezen a téren még nem mutatkoznak, az bizonyára nem Kormány Sándor dr. jóindulatán, hanem az anyagi eszközök elégtelenségén múlott. Itt említjük meg, hogy a fehérgyarmati műkedvelő színész-gárda január 23-án és február 15 én Dr. Kormány Sándor rendezésében a „Sárga csikó« eredeti népszínművet adta óriási siker mellett. Az előadáson alakításukkal különösen kitűntek: Bihary Emmuska, Kiss Gusztáv és Tóth D. Lajos, de a többiek is mind Dr. Kormány Sándor mesteri oktatását dicsérik. Kovács Gyula. Könyvet, papírt, írószert és zenemüvet csak a »Szat» már és Bereg« könyvkereskedésében vásároljon! Ä mátészalkai 232. számú „Kölcsey“ cserkészcsapat hazafias ünnepélye március hn 15-én. — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — A magyar cserkészetnek s a cserkészfiuk hazafias lelkén keresztül a magyar nemzeti életnek erőteljes élet megnyilvánulása lesz a Magyar Cserkészszövetség által julius hóban. Bu dapesien rendezendő „Nemzeti Nagy- tábor". Ez az országos esemény méltó és hatalmas bizonyítéka lesz a magyar cserkészet virágzásának és életrevalóságának úgy a külföld, mint a magyar társadalom előtt. A Nemzeti Nagytábor sok ezer, testvéri szeretetben egyesüli, magyar hazafias érzéstől áthatott cserkésze fogja felépíteni azt a nagy sátorvárost, melynek julius 9 én árbocra röppenő piros fehér zöld táborlobogója alatt meginduló lüktető cser készélet olyan hatalmas erőpiobát fog mutalni a világnak, melyen a jövő Nagy-Magyarország s annak eljövendő munkás, tántoríthatatlan hazafiságu nemzedéke fog visssa- tükröződni. Már mast minden cserkészcsapat s még a legkisebb cserkészftu is lázasan, kemény elszántsággal dolgozik, hogy el mehessen a lobogó alá, hol az ország minden cserkészcsapata — s külföldiek is — gyülekezni fognak. A mátészalkai 232. sz „Kölcsey" cserkészcsapat sem maradhat el onnan hol a sokoldalú tanulásra, a testvéri szeretet ápolására, a cserkészetnek még szebbé és még magyarabbá tételére ezer alkalom kínálkozik. A csapat hozzáfogott már az előkészítő munkához, mely által a magyar cserkészet legkimagaslóbb eseményének részesévé lehet A részvételt a szorgalmas tanulás és kiképzés mellett jelentékenyen az anyagi lehetőségek biztosítják, melyek elsősorban a csapat táborfelszerelésének megteremtéséhez lennének szükségesek. A cserkészcsapat tagjai íátlauul megjelent a lövészárokban, magával cipelve kötelékeit. Nemsokára borzasztó nap következett. Őszi napfény rengett a tájon, — foszladozó, fehér felhők úsztak át az égen. Kálnoky a falu mellett húzódó cserjésben feküdt s onnan tüzelt az ellenségre ; mellette András, a hű szolga. S mikor a biztosnak látszó takarásban legkevésbé gondoltak a halálra, — egy buta, gyilkos golyó szivén találta a kék szemű, mosolygó hadnagyot. Fegyverét eldobva, lehajtotta fejét, — halott volt. Szája körül még mindig ott játszadozott a tiszta, nyugodt mosoly; homlokát a megdicsőülés szelid fénye sugározta be, sohasem volt olyan szép, mint e pillanatban. Ott temettük el egy közeli kis kertben, hol katonái könnyes szemekkel ásták meg sírját. Megillet tődéssel fektettük sírjába, — arccal Magyarország felé. Elhangzott a Miatyánk s András egy szál fehér rózsát tett a piros hantokra, előzőleg nagy gonddal keresvén ki a helyet, mely épen szive fölé esett a halottnak, — elvesztett urának. Már távozni akartunk a szomorú hantoktól, mikor felsírt András muzsikáján a dal: „Ha egy golyó szivén talál ott a véres zivatarban“ ... Akik hallották, el nem felejtik soha ennek a bucsuzásnak szivettépő, fájdalmas hangjait. Játékát nemsokára kutya ugatás zavarta meg, fogságából ismét kiszabadult Cézár. Szimatolva, lassan közeledett felénk. Körülszaglálta a legényt s rettenetes üvöltésbe kezdett. Rúgta, kapálta a friss hantot, a levegőbe ugatott, szűkölt, majd lefeküdt a halomra s elképzelhetetlen hangon vonitott. András nem hagyta magái zavartatni s a kutya mind hangosabban üvöltött. Valami megrázó volt ez a fájdalmas ugatás, elvegyülve a harmonika panaszos hangjaival. A katonák elfor» dúltak és sírtak, mint a gyermekek. Egy órával később vissza kellett vonulnunk, keresztül a falun. András magával akarta hozni a komondort is, de az harapott, vadul rugdalta a földet: lehetetlen volt helyéről kimozditaai. Ott hagytuk gazdája sirján. Ugatása még akkor is fel felhangzott, midőn már hátunk mögött maradt a falu. Két nappal később erősítést kaptunk s megvertük az oroszokat. Üldözés közben a cserjésen keresztül vezetett utunk. András és én elmentünk felkeresni kedves bajtársunk sírját. Cézár hidegen, halottan feküdt a hantokon; meliette az elhervadt őszi rózsa. Azt hittük golyó okozta halálát, de András sebet sehol sem talált. A sír lábához ásott kis gödörbe hántoltuk el a hű kutyát. Egy pár galy zöldéit még a szomszédos kert fáin, letördeltük s behintettük lombokkal a kéi sirhaimot. Némán, megilletődve hagytuk ott a szomorú helyet. Csakhamar egy mély-vizű folyó* hoz értünk, melyen keskeny hid vezetett át. András valami fényes tárgyat húzott elő zsebéből s beledobta a hömpölygő, hullámzó örvénybe. Még fodrot sern vetett a viz. A szájharmonika volt. Senki- sem hallotta azóta játszani , . , ván ezt, összerejükre támaszkodva, elsősorban a maguk munkájával akarják elősegíteni azt, hogy a nagy eszménykép, a Nemzeti Nagytábor az ö számukra is valóra válhassék. Március 15-én délután a csapat cserkészünnepélyt rendez a polgári iskola tornatermében, melynek jövedelmét teljesen a Nemzeti Nagytábor céljaira fordítja. Önerejéből azonban nem tudná mégsem elét ni azt az ideális célt, amit a Nemzeti Nagytábor jelent, ezért a csapat szervezőtestülete és vezetősége ezúton is kéri a magyar társadalom jószivü segítségét, melynek minden megmozdulása egy kis eset kész szemének boldog felragyogásában tükröződik vissza. A cserkészek ezúton is tiszteletiéi hiv meg meg mindenkit hazafias ünnepélyén, melyen az önkéntes adó mányokat, mint a hazafiui jószívűség meleg megnyilvánulásait köszönettel fogadja. Az ünnepélyen cserkészszindarabok énekek, szavalatok kerülnek előadásra s emellett a cserkészek bemutatják a cserkészélet legszebb, legben sőségesebb és romantikus mozzanatát, a tábortűz mellett töltött este kedves hangulatát is. — Részletes műsor a plakáton. Ref. Leány-Kálvineum Ünnep Nagyecseden. Január 31-én voltak Nagyecseden Kiss Ferenc a debreceni egyetem tudós tanára, Dr. Juhász László győrteleki és Keresz- tessy László végezte, amikor is prédikációja keretében szólt a szivekhez megindító szavaival. Utána Kiss Ferenc az urasztala elé állva, rázta fel a sziveket-lelkeket köny- nyekig meghatóan. Szerepelt az egyházi és úri vegyes dalárda is. Délután Dr. Juhász László tartott mély, tudományos alapon készült tartalmas beszédet, A presbiteri gyűlésen Kiss Ferenc alkalmi biblia magyarázata után az egyház egy, a község két millió koronát ajánlott fel s elhatároztatott a házanként gyűjtés, amelyet Berey Józsefné lelkészné, Biró Gyuláné és Ravecz Sándorné segédlelkész- nék egy-egy presbiterrel több napon át végeztek. A begyült pénz és termény ára kilenc és fél millió. A lelkesítő apostoli beszédekre megnyíltak az elzárt szivek is. Nagyobb adományok a következők : Nagyecsed község 2 millió, ref. egyház 1 millió, Berey József 500.000, Báthory György, Szőke Jenő 150—150,000, Dr. Juhász László, Dr. Glatter Béla, Tóth Bertalan 100—100.000, Horváth Miklós, Tóth Endre, Szakál-család, Pap Ignác, Ravecz Sándor, Rad- ványi Vilma, Tóth Margit, Görőm- bey Zoltán, Szege Endre, Biró Gyula, Hangya szöv. Gőzmalom, Biró Lajos 50—50.000, Csendőrség 40.000, Dr. Korányi Dezsőné, Babos István, Horváth Jenő, Szántó Mihály 30—30,000 K stb. A szives adakozók fogadják á Leány-Kálvineum árváinak hálás köszönetét.
