Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-07-25 / 31. szám

2.lk oldal__________________________________________SZATMAR és BEREO Oly rég velünk volt már, hogy egész a szivünkhöz nőtt s onnan szakadt le. Válságos idők, a há­ború vérzivataros évei forrasztottak bennünket eggyé. Ő volt a háború keserves ideje alatt a szegények gyámola, a bajbajutottak segítője, az özvegyek és árvák támasza s vi­gasztalója. S most itt hagyott ben«' nünket, el sem búcsúzott, el sem köszönt, meg sem szoríthatta még egyszer utoljára bucsuképen kezün­ket. Szótlanul, hangtalanul ment el. S talán épen ez fáj nekünk leg­jobban, hogy ilyen hirtelen, ilyen váratlanul ragadta el, közülünk a kegyetlen halál. Azok közé tartozott Ő, aki so­hasem válogatott a munkakörben, de minden helyen, ahova őt az élet és közbizalom állította, áldozatkész lélekkel, fáradhatatlan munkásság­gal, minden tehetsége latba veté­sével felelt meg feladatainak. Akár- mint lelkipásztor, akármint a tár­sadalmi élet terén működő férfiú egyforma lelkesedéssel és energiá­val igyekezett érvényt szerezni mindatínak, amit meggyőződéseként Érdemes dolog figyelemmel ki­sérni egy olyan Közvetlenül egy­szerű, őszinte és változatos képvi­selői Deszámoló körutat, mint ami­lyet Baríhos Andor dr tart most a mátészalkai váiasztÓKerületben. Az elmúlt nét legnagyobb állo­mása Nagyecsed vőlt. Tanulságos két nap. A népszerű képviselőt Nyircsahoíy hatarán kocsikon gaz- daembereK ,ava fogadja. Báthory György főjegyzővel es Fehér Imre bíróval az eten Varga Bálint, Szűcs Bálint, Némedt Sándor, Szántó Fe­renc, Biró Lajos, Szántó Gyula, Veres Miklós, Varga Sándor, Asz­talos Károly, Varga Ferenc, Veres Károly. A községben általános érdeklő­dés, csupa várakozás és készülő­dés a fogadtatáson, A képviselő nem is marad adós a látogatások­kal. Elmegy legalább 30 heiyre. Ebéden Báthory György főjegyző vendége. Báthory Duzgólkodik is serényen a látogatások és a foga­dás megrendezése körül. Vendég- szerető intelligenciája van a falu­nak. Együtt az espefesék, gyógy­szerészék, jegyzőék. Este már Berey espereséknél ven* dég a képviselő. Tíz óra tájban pe­dig felvonul a házhoz díszben egy levente csapat zenekarral és szere­nádot ad. Némedi Gyula oktató üdvözletét mond, Barthos Andor dr pedig hazafias meleg szavakkal vá­laszol. Másnap nyer szélesebb je­lentőséget a Képviselői látogatás. Vasárnap van, együtt az egész fa- ‘u java térfia. Az esperesék ebédje után már jön is a deputáció a képviselőért, akit a községházához elkisér többek közt a község nagy történelmi múltját élesztgető kuruc hitü Berey esperes, áll. iskolai igazgató vejével, Cs. Tóth Berta­lan gyógyszerész, Szilágyi Lajos szv. tanácsos, de Fábián Sándor szerkesztő és még számosán. Fehér itpre mondja az üdvözlést. hirdetett és vallott. Lelkes mun­kása, gondos és szerető lelkipász­tora volt Ő egyházának, előharcosa és kitartó napszámosa Uj-Magyar országnak. Szeretnénk vigasztalni a gyászba borultakat, a majdnem megiepedő sziveket s fáj, hogy nem tudjuk, hiszen mi is vigasztalást keresünk, hiszen nekünk is nagyon, kimond­hatatlanul fáj az Ö szomorú, tragi­kus végzete. De hisszük, hogy he­lyettünk a Mindenható Atya, ki minden kegyelemnek és vigaszta­lásnak kutforrása, be fogja hegesz­teni a vérző sebeket és vigaszta­lást fog nyújtani a gyászolóknak. Mi meggyászolunk, megsiratunk lelkipásztorunk, tanjtómesterünk, drága barátunk! Pedig Te tán bol­dogabb vagy. mint mi. Ott állsz az irgalmas biró, a legjobb atya előtt. Nála dicsőség lenni, hozzá öröm megérkezni. Legyen ott a Te örök életed áldott! Mi vérző szivünkben drága em­léked örökké őrizzük! Csupa értelem ez az ember. Jólesik Barthosnak a köszöntő szó s nagy beszéddel számol be az általános politikai helyzetről. Nagy tudása sokoldalúsága ragyog a szavaiban. Persze meg is üti az emberek szi­vét, lelkét. Berey esperes, meg Fe­hér Imre biró sietnek is tolmácsol­ni a választók köszönetét s egyben lelkesen határozzák ei, hogy a kor­mányzónak, a miniszterelnöknek és a főispánnak üdvözlő táviratot kül­dene«. A beszámoló után a zsidó hit­község is tiszteleg, Katz Bernát, Frenkel Vilmos, Schwartz Mórral. Este Tóth Bertalan gyógyszerészék latjak nagyon szívesen a vendége­ket. Csak reggel távozik a képvi­selő a faluból. Hétfőn Mátészalkán tartózkodott a képviselő és dr Streicher Andor alispánt látogatta meg, akivel fő­kép utügyekben tárgyalt. Másnap Jármiba utazott Bogcha György kíséretében. A nagy aratá­si munkára való tekintettel a köz­ségben csupán néhány látogatást tett a képviselő és Szobonya Jó­zsef ref, lelkész, továbbá a község főbírója által kért felvilágosításo­kat megadta. Délben varasdi Hor­váth Sándor nyug. főtanácsos ven­dége volt Paposon, délután pedig Müiler János községi főjegyző, He* tey Miklós adóügyi jegyző, Tariska Béla ref. lelkész és Bogcha György társaságában megjelent a község­házánál, ahol Illés István községi főbiró és Kovács Etek földbirto­kos fogadta. Később Péchy László korrnányfőtanácsos látta vendégül. Szerdán Nyircsaholyban a község­házán Szemán József földbirtokos th. biz. tag vezetésével küldöttség kereste fel. Szemán üdvözölte, emel­kedett hangú beszédben és átnyúj­totta neki a képviselőtestület jegy­zőkönyvi köszönetét, mellyel mély háláját és köszönetét fejezi ki a képviselőtestület a képviselőnek a földreform ügyben kifejtett műkö­désért. Ebéden Budahá-y István kor­mányfőtanácsos vendége volt a képviselő, délután pedig Szemán József aratói között jelent meg. Itt vitéz Harsányi Sándor lelkes beszé­dére és Szemán üdvözlésére rövi­den válaszolt, majd Szuchy Elek g. kaíh. lelkész és Szemán József kíséretében Fábiánházára utazott. Itt, Tivadar Elek g. kath. lelkész főesperes csatlakozott a községhá zát felkereső képviselőhöz, akit Tőtíös János főjegyző a községi főbíró és Asztalos Kálmán ref. lel­kész várt. A jelenvoltaknak és kérdezőskő- dőknek barátságos beszélgetés ke­retében adta meg a szükséges vála­szokat. Pénteken Mérk• községbe érke­zett Barthos képviselő. A község­házán Becsky Sándor főjegyző fo­gadta, majd néhány látogatást tett. Székely Gyula püspöki helyriök tiszteletére ebédet adott s ezen részt vett Szilágyi Lajos szv. taná­csos, Kursí iszky Zsigmond r. kath. egyházmegyei főtanfeiügyelö, kerü­leti esperes, Heinrich Vendel szat* márcsekei r. kath. plébános, Becsky Sándor főjegyző és még többen. Ebádután a községházán Jekly Károly községi főbiró és Müller Károly fogadta a képviselőt s kö­szönetét mondtak a választópolgá­rok érdekében kifejtett fáradozá­saiért. Este Becsky Sándor ven­dége volt, ahol a ház úrnőjének nevenapját nagy társaság ünne­pelte. Másnap a vállajiak kívánsá­gait hallgatta meg és délben Gróf Károlyi Gyulánál tett látogatást, kinél ebéden vett részt. Szombaton Mátészalkán tartóz­kodott, ma pedig Tukacs Lajos ref. esperes 50 éves papi jubileumán jelenik meg Nyírmeggyesen. Harangszantelés Paposon.- A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — A paposi református egyház számá­ra maga az Ur rendelt 1926 julius 18 án örömiinnepet. A kis egyházban ugyanis e napon szenteltettek fel az Isten dicsőségére az uj harangok. Az öröm megnyilatkozása s maga az egész harangszentelés olyan kedves volt, hogy kötelességünknek tarjuk a róla való megemlékezést. A kétszáz lelkes gyülekezet önkén­tes adományokból csináltatta 150 kg- os nagy és 70 kg-os kisharangjait s fizetett érettük a hires harangöntö- nek Slezák Lászlónak 20 000 000 K-t. Olyan ez áldozat, melyet szükségte­len dicsérni, mert dicséri az önmagát s igazolja, hogy a paposi rejormátus egyházban él az Isten helyes ismere­te, félelme és tisztelete. Délelőtt 10 órakor hallatta szavát Zsaroiyán. Jeney Béla. Még a héten választókerületében tartózkodik dr Barthos képviselő. — Választói minden faluban ragaszkodásukat fejezik ki előtte. — — Kiküldött tudósító aktói. — még egyszer a megrepedt s tovább szolgálatra alkalmatlan régi harang s gyűjtötte a templom elé uj haran­gok szentelésére a falú apraját s nagyját A XC. Zsoltár éneklése s a „Református dalárda“ alkalmi ének­száma után Tukacs Lajos a nagy­károlyi református egyházmegye apos­toli lelkületű esperese több lelkésztől kisérve a felvirágozott uj harangok mellé állt s megtartotta avató beszé­dét és imádságát. Az avató beszéd­ben nehéz csatát vívott a mult a jelennel, de győztes a reményteljes jövő lett; a buzgó avató imádság­ban szinte éreztük .hogy alá szállt az Urnák lelke s felszentelte magasz­tos hivatására az egyházi szentszer­számokat ; az uj harangokat. A szentelés után gyorsan helyeik­re léptek a harangok s feloldoztat­ván érc nyelveik kötelékeitől hallat­ták kellemes hangjukat. Az első han­gok hallattára a szemek kónyekkel a lelkek édes áhítattal s a szivek földi boldogsággal teltek el s vágyakoz­tunk mindnyájan az Ur tornáéiba az ez alkalomra virágpompába öltöztetett templomba istentiszteletre. Az isteni tiszteletet, melyen a temp­lom szűknek bizonyult a hívek be­fogadására, Ignéczy Sándor mérki református lelkész egyházmegyei számvevőszéki elnök végezte prédi­kálván lelkesült gyülekezetnek a fakab apostol 4:8. v. alapján, hogy közel- gessenek az Istenhez, mert ez esetben az Isten is közeleg hozzájuk. E kö- zelgetéshez szükséges úgy önmagunk­nak, mint mindenható Istennek he­lyes ismerete. Embernek Istennek ilyen alapokon nyugvó egymáshoz való közelgetését szolgálják a fel­szentelt uj harangok is. Az istentiszteleten az énekek kö­zött igen szép hatást váltottak ki a paposi református\dalárda énekszámai. Isteni tisztelet után a református iskolában közebéd volt, mely a V. Hor­váth Sándor egyházi fögondnok s Tariska Béla lelkész magyar vendég szeretetének ékes bizonysága volt, — fegyelmezett leventék páratan ügyes­séggel szolgálták fel a paposi refor­mátus magyar lányok által készített ételeket. A közebédet a felköszöntök egész légiója fűszerezte. A paposi lelkész felköszöntötte a szentelést vég­ző lelkészeket; az esperes az egyház község agilis főgondnokát: V. Hor­váth Sándor földbirtokost ; V. Hor­váth Sándor a paposi egyháztaná­csot s gyülekezetei; Ignéczy Sándor a paposi leventéket s leányokat s végüt Tukacs Lajos a sajtó képvelőjét. A közebéd végeztével a V. Horváth Sándor és Tariska Béla lelkész urak úttal éveken át vezetett magyar ban­da, mely már versenyeken is szép helyet foglalt el, vette át a szivek felett az unatkozást s hívta a leven­téket s leányokat magyar caárdúsra, A ropogós csárdásban reggelig pirul­tak az arcok s égtek édes boldog­ságban a szivek szent bizonyságául annak, hogy a magyar nép tud ál­dozni s tud áldozatában igazán ör­vendezni, * 1926. julius 25-én.

Next

/
Thumbnails
Contents