Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-06-27 / 27. szám
SZATMAR és BEREQ 1926. junius 27-én. A fehérgyarmati járás 39 községe átadta díszpolgári oklevelét Bethlen mioisztereloikoek. — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — Ismeretes olvasóink előtt a fehérgyarmati járás 39 közsé gének az a lelkes és egyönte tü határozata, amellyel gróf Bethlen István m'n'szterelnö- köt díszpolgárrá választotta. A díszpolgári oklevél átadása ünnepi keretek között csü* törtökön történt megBudapes* ten az egységespárt helyiségeiben. Ebből az ünnepi alkalomból a miniszterelnök jelentős nagy beszédet mondott a kül- és belpolitikai helyzetről. A szatmármegyei községek díszpolgári okleveleim kívül ugyanekkor adta át Békésvármegye küldöttsége hatezerötszáz aláírással ellátott emlékkönyvét, Békés és Gyoma nagyközségek díszoklevelét, egy másik küldöttség pedig Igar és Tapolca községek díszpolgári oklevelét Szatmárvármegye fehérgyarmati járása 39 községének díszpolgári oklevelét Bónis Károly földbirtokos nyújtotta át len dületes beszéd kíséretében Rámutatott mindazokra az eredményekre. amelyeket a rend, a közbiztonság, a pénzügyi konszolidáció, a kultúra, az építkezések és egyéb kérdések terén elért a kormány s amely eredmények valóban azt igazolják, hogy Bethlen István gróf miniszterelnökben az ország mentőiét tisztelheti a közvélemény Nagy éljenzés követte Bónis Károly beszédét. Bethlen István gróf miniszterelnök megindult hangon válaszolt az elhangzott üdvözlésekre : — Mélyen tisztelt uraim I — mondotta, — bocsánatot kérek azért hogy nem otthoi u'<han kerestem föl önöket és nem ott fejezem ki hálámat és köszönetemet az elhangzott meleg szavakért. Önök megbízóik nevében megjelentek itt, hegy tiszteletüket, szeretetüket és ragaszkodásukat fejezzék ki velem szemben abból az alkalomból, hogy mikor Magyarország miniszterelnö ke a külföldön az országot képvi selve, kötelességét teljesítette, olyan orvtámadás érte, amely arra szolgált volna, hogy az ország miniszterelnökét, a kormány fejér a külföldön kompromittálja Az a benyomásom, hogy ez az orvtámadás célját nem érte el, hanem éppen az ellenkező hatást váltotta ki. — Azt érzem, hogy nemcsak ez a támadás vált semmivé, hanem azt is érzem, hogy az a harc, amely hat hónapon keresztül folyt ebben az orszáiban a miniszterelnök személye ellen is, gyakran mérgezett fegyverekkel, ez a harc sikertelenül végződött azok részére, akik erre a kártyára tették föl politikai cél jaikat _ — Erre a támadásra, amely hat hónapon át folyt, az ország közvéleménye és a külfö’d is megfelelő választ adott. A külföld felszabadította ezt az országot a pénzügyi kontroll alól, visszaadta az ország pénzügyi szuverénitását és önállóságát s abban a percben, mikor Magyarország miniszterelnöke ellen mérgezett nyilak irányultak, dokumentálja, hogy ez az ország nagykorú, meg tud álla ni a maga lábán és nincsen szüksége külföldi gyámkodásra. Az ország közvéleménye pedig az önök személyében adott ma választ, amely S7Ímbolisztikus válasz a jövő szempontjából. Beszétó a M, a fik... (A Tíszaszalka—Vid—Adony községek közös levente-avató ünnepélyén elmondotta: Kelemen Gyula ref. lelkész.) Leventék! Többször szólottám már előttetek, de fogadért tennék rá, hogy a szivetekbe vésett igéket lassanként befutotta s elborította a feledés szürke mohája. Már ez igy szokott lenn*. Azért most nem én fogok beszélni, azt akarom : szólaljanak meg körülöttünk az élettelennek látszó dolgok és tár gyak s azoknak titokzatos beszéde fodrozza fel a ti lelketeknek csendesen nyugvó viz-tükrét .,. * „Magammal hoztam ezt a botot. Ugy-e, aki ránéz, nem talál rajta semmi érdekest, semmi különöst.“ Még ti is tudnátok ilyent csinálni. Egyszerű, fiatal fenyő hajtásból készült s valaki unalmában változatos cifraságokat faragott, vésegetett rá. Ezelőtt egy évvel hoztam szülőföldemről, a kincses Erdélyország* ból; magam vágtam le tövéről s azóta ott áll szerényen meghúzódva dolgozó szobám egyik sarkában, mint egy messzi, idegen világ ide tévedt követe Úgy e, nincs ebben semmi különös? De tegnap — elmondom nektek — valami csodálatos dolog történt ezzel a bottal. Amint ott gondolkozom hogy miről is beszéljek ezen az ünnepi napon,egyszerre csak m: gszólal az addig néma bot: Te nem tudsz miről beszélni? Írjad, amit én mondok neked! — Megremegett kezemben a toll s Írtam, amit Ő diktált nekem : Mavvar fiuk ! Uj magyar leventék ! Üzenetet hoztam nektek onnan, ahol mind kevesebb lesz a magyar szó a gyermekek ajakán. Ott születtem én Erdély legmagya rabb földjén, a gyöngyvirágos Hargita tetején. Ot, hol megszületik a Maros és az Olt, hol éjjelenként pásztortüzek bolygó fénye csillan, mint a sötét égről lefutott s tovább égő hulló csillagok. Egykori törzsemből bölcső készült, amiben magyar gyermekek ringottak s ko porsó is, amiben elaggott székely emberek temetkeztek el Magyar volt körülöttem minden: az emberek, a bólintgató virágok, a dalos madár, az örökké zenélő patak, a felleg, mely körül ölelt, — a nap, mely hajnalonként engemet csókolt meg legelébb .. , s most? — Most: vad-idegenek ráütöttek a simogató magyar kézre s olák mócok döntik halomra örökké susogó sudár törzseinket. Nagy temetkezés van Er« ,,Ezek a díszpolgári ok levelek tüntetés a kormány politikája mf llett“ — E két válasz jelentőségét nem lehet lebecsülni. A küifö’di válasz nemcsak szuverécitásu’.kat adja vissza, hanem meggyőződésem, hogy külpolitikai szén pombói is lényeges lépést jelent előre. De nem ismerhetem félre azt a választ amelyet az önök személyében a magyar közvélemény ad azokra a támadásokra, amelyek hat hónapon keresztül folytak. Ezek a dtsrpol gári oklevelek tüntetés amellett a politika niellett, m lyet a magyar kormány hirdet, amelyért lándzsát tör és harcol. Bizonyítékai egyben annak, hogy ennek a nemzetnek nem kell ás nincs szüksége arra a jelszavas politikára, melyet külföldi emigránsok hirdetnek és hirdetnek belső szövetségeseik is itt az országban. De bi/onyitékai ezek a díszpolgári oklevelek annak is, hogy nem kell az országnak az a szélsőséges legitimista aknamunka, amely az utolsó hat hónapban mérgezett fegyverekkel akarta térdre kényszeríteni azt a politikát, amelyet hirdetek. Nem akarok ma programmed adni. A pénzügyi rekonst u c>ó be van fejezve és most hozzá keli fognunk az ország gazdasági életé nek rekonstruálásához, mert az eredmények nem maradandóak, ha magánga-daságí életünket nem vagyunk képesek éppen úgy ta'pra állitan', mirt pénzügyeinket. Tovább kell mennünk azonban politikai életünk konszolidációja terén is. Ki kell gyomlálnunk a magyar parlamentarizmust ól azokat a gyom növényeket, amelyek még itt vannak. Arra kell törekednünk, hogy közigazgatásunk reformja révén a közigazgatás valóban a nagyközönség szolgálatába áliittassék, ne legyen öncél, hanem minden vonatkozásában a közönséget szolgálja. — Én erőt meritek az önök kijelentéseiből, a felém áradó biza lomból és a szeretet megnyilvánu lásából a jövő munkájára. Kérej hogy azt a becsületes förekvéj amely egész lelkemet eltölti, támo* gassák teljes erővel. A földművelésügyi miniszter az összefogásról. Percekig tartó lelkes tüntetés kő vette a miniszterelnök szavait Ezután Mayer János földmivelés ügyi miniszter a társadalmi erők összefogásának szükségét hangoztatta az ország feltámasztása érdekében A miniszter szavait hosszantartó taps fogadta, majd a küldöttségek vezetői bemutatták a küldöttségek tagjait, akikkel a miniszterelnök és a földmivelésügyi miniszter hosszasan elbeszélgetett. A díszoklevelek átadását vacsora követte. Az erdélyi politika. A vacsorán több felköszöntő hangzott el, Illés József a vendégeket köszöntötte fel, Inczédy Márton lelkész Bethlen István grófra ürítette poharát. A köszöntésre Bethlen István válaszolva, Csonka-Magyarország mai helyzetét Erdély helyzetéhez hasonlítja a XVti század végén, a török és a német mérkőzés közepette. — Ma is ilyen átmeneti kort élünk, — mondotta a miniszterei nők — melyben a jövőt senki biz tosan nem látja. De egyet tudunk s ez az, hogy ezt az országot erőssé, önállóvá és függetlenné kell tenni. Ha egyesek azt mondják, hogy itt erdélyiek uralkodnak, úgy erre az a feleletem, hogy az erdélyieknek talán nagyobb látókörük van, mert évtizedeken keresztül hivatásuk vo't, hog nehéz helyzetekben hazája ságát, függetlenségét meg künk csak eg az, hogy tx. «Tépésről lépésre.Wentiméterre elóhi^^MI nidáció és a délyországban ; susogásunk slrái változott s a sok fenyő társai üzeni nektek: magyar fiuk, tek, segítsetek! Millió magyar véretek szenved rabigába, mi eddig kű cs, gazdagság, ^Din- fényben úszó karácsonyfa valánk s most koldusbot lett belőlünk kifosztott magyar kezekben! Gyertek fiuk, vár a Hargita, a Retyezát, várnak az erdélyi hegyek, a megláncolt rab'tnagyar testvérek! Ezt beszélte nekem ez az élettelen fa. Hát nektek semmit sem beszélnek a hegyed, a völgyek, a vizek, a kövek?| Nézzetek csak széjjel. A mellettünk kanyargó Tisza elra« b üt földek üzenetét hozza s hu! lámái azt panaszolják: nincs nyomorultabb dolog, mint legmagya- rabb folyóból hontalanná lenni, - mindig csak menni-menni, — a magyaroknál csak beköszönni s ismét tovább sietni. Az a porszem, ami átleng itt a síkon s arcotokba csap: a vérző Kárpátoknak itt keringő jajszava, egy-egy üzenet —a bánát súlya alatt porladozó kőszikláknak egy egy letöredezett, pará nyi darabja. Ott, azok a munkácsi hegyek a honfoglaló Árpád hősi Csapatáról beszélnek, kik árnyas tövében pihentek meg ezer év előtt s ugyan gondoltatok-e már arra, politikáját talán so n az utón, hol oly sok- asiroztok ti is, — itt vonult a honfoglaló ősök első serege, ogy valamikor azoknak a lépéseitől döngölt itt a föld ? F Minden, — minden beszél körülöttetek s arra kér titeket, legyetek imád-ózó, becsületes, ép lelkű és ép testű magyar fiuk! Legyetek méltó unokái a honfoglaló, dicső elődöknek, hiszen egy uj honfoglalás vár tireáíok is, — reátok: kikért annyit fáradozunk s annyit imádkozunk. Leventének lenni annyit jelent, jobbnak, különbnek lenni, mint más. Oh, azért ha elhangzik ajkatokon most a fogada* lom, kövesse ezt egy el nem hang-' zott néma vallomás is és az üzengető hegyek, a panaszkodó vizek, a síró kövek és fák, a könnyező virágok nagy, beszédes világában szólaljon meg a ti dobogó szivetek is magyar leventék s mondja ezt: érzem, hogy itt van a magyar nemzeti megújulás csirája én bennem s amennyi dicsőséget szerzele a levente zászlónak, amilyen hü fia leszek ennek a letiport, megs- lázott hazának, úgy verjen, vagy úgy áldjon meg engem a magyarok Istene 1 . . .
