Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-05-23 / 22. szám

SZATMAR és BEREG

1926. május 23-án.

Mi legyen, vagy mi maradjon ?

Revideáló megjegyzések e lap hasábjain 1926 május 9 én „Mező gazdasági középiskola — Mátészalkán“ megjelent cikkhez

Irta: Fehér Lajos tanár.

______________________

ir

atát az uj közúti törvény mielőbbi megalkotása tárgyában. Kecskemét város thgi bizottságának átiratát az országos vásároknak vasárnapról hétköznapra való áthelyezése tárgyában. A vm. iskolárikivüli népművelési bizottság előterjesztését az iskolánkivüli népművelési bizottság feladatáról és szervezetéről szabályrendelet alkotása tárgyában szintén elfogadta a közgyűlés.

A Budapesten felállítandó Kossuth szobor községeihez vaió hozzájárulásra 1,000000 K t szavazott meg a közgyűlés, a levente egyesületek folyó évi versenyének dijára p;dig 10000000 K-t egy bika vásárlására.

Komoróczy Iván kivatalvesztésre Ítélt alispán nyugdijának megállapításánál Jékey László indítványozta, hogy Komorócjy 24 esztendei munkásságáért a vármegye mondjon köszönetét. A névszerinti szavazás után a törvényhatóság igy határozott.

Kende Zsigmond báró közigazgatási bizottsági tagságáról való lemondásának bejelentésénél Szu- hányi Ferenc képviselő szólalt fel. Nagyvonalú, gondolatokban gazdag beszédét azzal kezdte, hogy nem üres dicshimnuszt akar mondani, mert ez nem volna méltó, sem a nemes báróhoz, sem a megyéhez. Kende báró érdemei mellett szebben beszél az a sok szép ered* mény, amelyet a tetté vált gondolatok tanúsítanak. Többek között a Szamos—Tisza-közi Ármentesitő Társulat, a fehérgyarmati uj vasút, a vármegyei közúti hálózat kiépítésének hathatós elősegítése, amelyek az ország legparlagibb részének kulturáltabbá tételéhez a legjobban hozzájárultak. Miért kell hát elveszíteni az ő munkásságát? Az ő szigorú lelkiismerete és magas kora tiszteletreméltó okok. De Trafalgar admirálisa magaskora el lenére is ott állt, mikor Anglia Napóleonnal mérkőzött. A zászlókon ott állt az Írás, hogy elvárja az ország minden fia megteszi kötelességét. Ott van Hindenburg, itt a mi Apponyink és még számos példa, hogy a magaskor egyedül nem lehet ok a visszavonulásra. Elis merjük, hogy mindenki maga bírája elhatározásának s Kende bárót is bizonyára férfias mérlegelés vezeti. Ha tehát nincs más megoldás, búcsúzóul kifejezzük legőszintébb elismerésünket, hálánkat és köszö- netünket.

Báró Kende Zsigmond vá’aszá- ban hangsúlyozta, nagyon meghatotta S uhányi beszéde, amely óriási mértékben festette az ő érdemeit. Igaz, hogy senki sem mondhatja, hogy ő 49 évig nem tett eleget kötelességének. De éppen azért, mert 73 évvel a vállán saját magá tói sem kívánhatja a további lelki- ismeretes kötelesség vállalást és mert őt mint a régi megye és régi iskola emberét bántják bizonyos dolgok, mint a mai egyik szavazás is — ragaszkodik lemondásához. A ragaszkodást pedig őszintén és jól- esően köszönt.

Ezután a főjegyző választás kö vetkezett. A választáson 135 szavazatot adtak le. Ebből 101 esett dr Boér Endrére és igy Kovács Istvánnal szemben ő lett a főjegyző.

Helyére egyhangúan dr Fogarassy György titkárt választotta meg a törvényhatóság.

— Vegye meg az Agrárla patkányirtó húskonzervét a patikában vagy drogériában.

A mezőgazdasági középiskola jelentőségének bemutatásáért a cikk Írója méltán kiérdemelhette Máté szalka közönségérek elismerését s ha a felvett s időközben az ana hivatottak által országos szempon tokból is tárgyalt terveknek bizonyító anyagát egyes részleteiben revideálás alá veszem, azért tes/em, mert úgy a cikk Írója, n\mt a nagy- közönség előtt némi érdeklődésre tarthat számot e kérdésnek a mátészalkai kisbirtokosok és a polg. iskola szempontjából való megvilá gitása.

Mint tudjuk hosszú időn keresztül jobbadán csak a törpe és a nagybirtok jutott gazgaságban szakképzett emberekhez, mert hazánk ban a gazdálkodás egves speciá'is igényeit kielégítő iskolákon kívül, csak földmives iskolák és gazdasá gi akadémiák voltak. A középbirtokos, különösen a tehetősebbje inkább előre akarván haladni, mint visszafelé fiát az akkor még nagyon költséges gazdasági akadémiára küldte. Az akadémiákon a nagy tudásu profeszorokban, kik közül nem egy világhírnek is örvendett, nem volt hiány, de a környezet nagy méretei és az ifjúsági élet nagy igényeknek adott tápot s a már itt kialakult társadalmi versen gésnek kevés kivétellel az lett az eredménye, hogy a középbirtokos ifjú nem tudott megküzdeni a mostanihoz hasonló nyomasztó gazdasági viszonyokkal s vagyonát aránylag rövid idő alatt el váltó gazdái kodta. Ilyen jobb sorsra érdemes végzett gazdából minden vidékre jutott egy-kettő s az általános okulás következménye az lett, hogy a középbirtokosok fiaiknak hivatalnoki pályákat egyengettek, vagy ha fiaiknak bármi ok miatt a földnél kellett maradniok őket a középiskola bizonyos számú osztályán, vagy az érettségin nem engedték túl s arra törekedtek, hogy fiaik az önképzés keserű, de erőt fejlesztő ut ján váljanak takarékos, beosztani tudó jó gazdákká. Ebből a generációból fejlődött gazdatársadalom elitje, vezetésre hivatott, legéletképesebb eleme, mert mindent igyekezett megtanulni, amit kára nélkül megtanulhatott. A gazdálkodók eme középbirtokos zöme érzi, hogy a megszaporodott kisbirtokosok közé ékelten hatalmas verseny előtt áll, tudja, hogy tisztán önszorgalmi utón szerzett tudással az eljövendő és részben már itt levő magasabb kö vetelményeknek fiai nem tudnának megfelelni. Az említett régmúlt idők intő példái, a jelen ösztönző helyzete és a jövőnek óvatos mérlege lése e gazdatársadalmat arra a meggondolásra indította, hogy a mezőgazdasági szakképzés olyan lehetőségeit teremtse meg, melynek eredményei ne lehessenek kétségesek.

A polgári iskolai tanárságnak örök érdeme marad, hogy a ma hangosan tárgyalt és kívánt gazdasági iskoláztatás kérdését már akkor igyekezett megvalósítani, ami* kor a közönnyel nem törődve eléggé nem méltányolható buzgalommal látott hozzá Békéscsabán és Orosházán a haladó gazda típusának kiképzéséhez.

így fejlődött ki a közép, de nem kisbirtokosságra támaszkodó első mezőgazdasági iskola fölé I—IV.

osztállyal emeltetett. Ez az iskola hosszú időn át kísérleti célokat szolgált s ma már remény van arra, hogy a polgári iskolával ezt a kapcsolatot mindenütt kiép tik, hol a lakosság zöme középbiitokos Ennek az iskolának tehát az lesz a hivatása, hogy a középbir tok keretein <ul nem menve azt teljesen betöltse.

Ha a régmúlt időben az akadé miai képzés éppen a keretek nagysága miatt a legtöbb esetben nem vált a középbirtok előnyére, úgy közel fekszik annak a feltevésnek jogosultsága, hogy a kisbirtckra nem jelentene előny*, ha a kisbirtokosok fiait olyan keretek be'öl'é- sére nevelnék rá, amelyek nekik az iskola elvégzése után nem állhatnának rendelkezésükre Be kell lát nunk tehát, hogy amikor a gazdái kodásra való képesítés első és alap tényezőjének a birtok keretét kell te kintenünk, akkor a középbirtok ke reteibe belekényszeriiett kisbirtokos ifjúság igényeit a saját kisebb birtok keretével, tehát kényszerítő hatással visszafejleszteni legtöbbször egyet jelentene a kisbirtok elvesztésével.

Etek előre b csájtása u'án, ha a mátészalkai kisbirtoknsság és a polg isk. szempontjából akaijuk megállap’tani azt. hogy fel kell e állítani Mátészalkán a feUŐ gaz dasági iskolát igennel nem felelhetünk, mert a felső mezőgazda- sági iskola nem a kisbirtokosok, hanem a középbirtokosok iskolája.

Adjunk alkalmat az ellenérvek kifejtésére is, éppen ezért tegyük vizsgálat tárgyává a helyi viszonyokat.

Mátészalka közönségét nem tisz tán a mezőgazdasági szempont vezette akkor, amikor annak idején a polg. iskolát megnyitotta, jobban mondva, nem a szorosabb értelemben vett mezőgazdasági fellendülést várták az iskolától, hanem, amint látni fogjuk a családi terheken való könnyítést s mivel a polg. iskola e céljuknak teljesen megfelelt. nem is gondoltak arra, hogy azt gazdasági irányban tovább fejlesszék. Ezt igazolja az, hogy az alapításkor a polg iskolát gazdasági gyakorló területtel földdel nem látták el és amikor arra unszoló alkalom kínálkozott, akkor sem igyekeztek a hiányt pótolni, mert a birtokrendezés kapcsán talán az egész országban Mátészalka az egyedüii község, mely polg iskolája számára földet nem biztosított De nem lehet f gyeimen kivül hagynunk egy ide fűződő fontos helyi jelenséget, még pedig azt, hogy a kisbirtokos nem mindig azzal a gondolattal adja fiúgyermekeit a polg. iskolába, hogy annak elvégzése után valamennyien visszatérjenek az egyik legnehezebb, de legegészségesebb, legfüggetlenebb s Homeros szerint legboldogitóbb foglalkozáshoz: a földmiveléshez. Ennek pedig az az igazi oka. hogy a több fiugyermekes kisbirtokos földje nem tudna eltartani, birto kon osztozni kénytelen 2 3 4 olyan önálló gazdát, amilyen az apa volt.

így alakult ki az a még nem teljesen befejezett folyamat, kényszerszokás, hogy a polg, isk. elvégzése után rendszerint az első szülött fiút a gazda visszatartja a birtokban s a többi fiáról pedig ipari és kereskedelmi pályára adva vagyonrész arányában, kifizetéssel igyek* szik gondoskodni, nehogy a családi törzsvagyon széiforgácsolódjon.

A fentieket a statisztika mindennél érthetőbben igazolja. Az 1924 25, tehát a múlt isk. évben a IV oszt. végzett polg. isk. tanulók közül e sorok megjelenésekor pá’yát még nem választott 4; tanítóképzőbe iratkozott 3; kereskedelmi pályára készül 5; ipari pályára lépett 12; gimnáziumba ment 2; apja gazdaságába maradt 1; felső mezőgazdasági iskolában tanul 1.

Revideálnunk kell tehát a cikk Írójának azt az adatát, hogy Mátészalkán, ha nem lesz gazdasági középiskola — a gimnázium kérdését ebben a pillanatban érintetlenül hagyva, — akkor 150—200 kisgazda és kisiparos fia maradna megfelelő oktatás nélkül, hiszen tárgyilagosságunk és a szóban forgó ügy ellen vétenénk, ha fel nem emiitenéok, hogy az az egyet* len egy fiú, aki mezőgazdasági középiskolába ment tanulni nem is mátészalkai, hanem épá!yi-i gazdálkodó gyermeke. Tévedés volna tehát azt hinnünk, hogy a jelenlegi polg, isk fölé emelendő felső gazdasági iskola, hangsúlyozottan Mátészalkán, a gazdálkodás részére visszatartaná az ipari és kereskedelmi térre igyekvő fiukat, mert azáltal, hogy a polg, iskola fölfelé megnagyobbodnék; nem nagyobbodnának meg a mátészalkai kisbirtokosok földjei.

A felső mezőgazdasági iskolát községünk f ai nem tudnák benépesíteni, tehát az idegenből sorakozó 120—150 tanuló részére in- ternátust is kellene felállítani, mert az minden vitán felül áll, hogy egy ilyen iskolának egyéb épületeivel együtt a saját 100—200 holdas birtokén kellene felépülnie, mert amint a gazdák mondani szokták : kávéházból gazdálkodni nem lehet. Revideálnunk kell tehát a cikk Írójának azt az érvelését is, hogy a gimnázium többe kerülne, mint a gazdasági középiskola, mert ha egy főgimnázium milliárdokba kerülne fogalmat alkothattunk arra nézve is, hogy egy mezőgazdasági középiskola holt és élőberendezéseivel költségek tekintetében nem maradna a gimnázium mögött.

Mindezek után megállapíthatjuk, hogy a tervbe vett iskola, mint középbirtokosságra támaszkodó intézmény a helybeli kisbirtokosság mezőgazdasági érdekeit túlhaladja és tisztán a község ipari és kereskedelmi forgalmának kibővítéséért, melyet egy intézmény létesülése szükségképpen maga után von, a község a megkívánt nagyáldozatot meghozni képtelen.

A felső mezőgazdasági iskolának felállítása, ha nem is mátészalkai érdek, érdeke marad a vármegyei középbirtokosságnak, mert ilyennel rendelkezni minden vármegyének elsőrangú kulturszükséglete. E cél megvalósítására nagyon alkalmas helynek látszik Kocsord.még pedig két fontos ok miatt: először, mert a homok és humuszos anyagtalajnak itt van a határmesgyéje s a két talajnem mikénti müvelhetését itt lehetne demonstrálni, másodszor, mert ami a középbirtokos ifjúság oktatásához elengedhetetlen gyakorlati kellék, csak itt tudnák az oktatók szüntelenül szem előtt tartani és tartatni a középbirtok teljesítő képességének lehetőségeit, határait ; mert a párkuzam megvonására a kisbirtokok mellett erre egy