Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-05-16 / 21. szám
SZATMAR és BEREQ 1926. május 16-án. ban ily fényűzést nem engedhet meg magának Fiakkerre nem jut!,.. Ores a tárca I... Gyalogszerrel indulok el a Fő utcán, a vásártér felé. Az útvonalon még fokozódik a sürgés forgás. A szekerek zsibbasztó nyikorgásaiban néha néha egy egy gazdag zsidókereskedót szállító autó szirénának figyelmeztető bugása is beie- bele vegyül. A kereskedők boltjai előtt festői tarkaságban elrendezett koc^ikenö« esős ládák, répa és fűmaggal telt zsákok várnak eladásra. Az útvonalon szekér szekeret ér Az utszélen a környék falvaiból idesereglett magyarok bandukolnak, eladásra szánt jószágaik festőién tarka seregét nógatva terelgetik maguk előtt. A gyalogosok között alig akad asszony avagy leány. Ezek felké- redzkedtek a szekerekre. Haji a szép arc útközben nagy segítség. Csak az öreg asszonyok görnyednek a nehéz kosarak alatt, melyekből csirkék pirostarajos fejei, libák sárga csőrei kandikálnak ki. Némelyik borjut, malacot hajt. Busan ballagnak a szegény marhák, mintha kérdeznék, hogy vaj jón meglátják e még egyszer az ösmerős utat visszafelé. Az utvo* nal kövezetén érzékenyen nyöszörögnek a kerekek; a kocsisok pedig szidják a községet rossz — gondozat'an — útja miatt. Az elevenség sehol sem ér véget, hosszú, szürke szalagnak látszik az ut, melyen rajzik az élet. Mire a vásártérre megérkezem, már a sátrak tömegével találom magam szembe. Csizmadiák, cipészek, kalaposok sátrai katonás sor rendben következnek egymás melIMI _______________ Ra li magyarok énekellek... — A Tarczynski dalok diadalmas utnak'indulása a megszállt Szat marból. — E'őbb Nagybánya, most Nagykároly, holnap egész Erdély és azután? — ki ismeri a nóta útját? ki tudja,' merre, ki tudja hova száll ? „Virágos akácfák“ sokfelé nyitnak s a „Piros szekfüt, fehér rózsát“ szív a szívnek szívesen küldi. Hej, de a „Muskátli“ csak a mi virágunk. Édes, magyar, gyönyörű virágunk. Dalos magyar szivével nekünk is szánja hát a gazdag lelkű nótaköltő muskátlis dalait. A magyar szívnek odaát szabaditásul, nekünk meg édes, meleg üzenet« kép Poéta szívvel, muzsikás szóval. Mert szépszavu poéta a káro lyiak kedvenc nótaköltője s rövidesen talán egész Erdély dalköltője, Tarczynski Kázmér. * ^ Károlyban él. Ebben a lomha, elfelejtett városban, ahol sok az ákác, meg a muskátli. Mióta elszakadt tőlünk ez a város, halódik itt minden s a rab magyar sorsban nincs vigasztalás Semmise a régi, csak az akác, meg a muskátli. És a nóta. az édes magyar nóta uj és lett. Feljebb a rőfösök, kikiáltók, virágárusok sátrai állanak. A sátrak a háború előtti jó időkre emlékeztetőén, az eladásra szánt áruk nagy tömegével vannak megrakva. A textiiüzletek tömve vannak eladásra szántárukkal. Szebb- nél-szebb, finomabbnál-finomabb szövetek kacérkodnak az üzletek fényes kirakataiban. A fűszeresek üzletei a gyarmatáruk bóditó szagától teliive, vevőkre várakoznak. Mindnki elad! és elad! De nem vásárol senki! Miért? — mert nincs pénz!?.,. Nehéz az élet, mondja egy öreg bácsi. Tartózkodik is mindenki a vásárlástól, mert a háború és az azt követő évek gazdasági viszonyai igy parancsolják. Csak a legszükségesebb darabot veszik. — Mennyivel izgalmasabb azonban a kép, a baromfi és tej-piacon. A tej, túró, tejföl, tojás és baromfi fogy most a legjobban. Tavaszi felöltős, legújabb divat szerint öltözött asszonyok, leányok, bóditó parfüm felhőben burkolva sietnek el mellettem. Sietnek, hogy vásárolhassanak, mert bizony az éhes gyomor türelmetlen, parancsoló ! Nem messze egy Öreg tiszabecsi bácsi, aki feleségével és leányával jött a vásárra, recsegő orr hangon ajánlja a jó tiszaháti almát 1 Almát adok ingyen! Jó tiszaháti almát! Tessenek venni! .. kiáltja az öreg. A kiabálásra innen-onnan szúr- tos gyerekek bújnak elő. Sóvárgó szemekkel bámulják a kékcsikos zsákokból kikandikáló piros héjú tiszaháti almát. Az öreg bácsi szétnéz a körül- álló gyermek-csoporton, kik egy mást taszigálva igyekeznek a zsákokat elérni. Sugárzó arccal nézi, nézi a körülötte zsibongó gyermekhadat s nagy sokára megszólal: Te szurtos vagy ... Eredj haza mosakodni. Te meg pisze vagy — takarodj innen! Melyitek a legszebb? Gyere te ide, te selymes hajú, piros arcú kisleány; neked adok ingyen: a többiek hazamé hetnek. A selymes hajú kisleányt irigykedve nézik társai. Kis arcukra felhő ül ki s lassan-lassan visszahúzódnak oda, honnan a kiabálásra előbujtak. — Déltájban kezd csak a vásár bomlani. Mindig több több szekér indul ki, mindig több több ember fogy el a vásártérről. Marhák az éhségtől bőgnek. A szekerek egymás elé kerülni törekednek. Kiabáló emberek, a széké reken kipirult arcú leányok, asszonyok igyekeznek egymást tul- kiabálni. Így fest a kedd pénznélkül . . . Fehérgyarmaton ! Egy órakor már üres a vásártér, de a falu is. Oly szomorú ez a falu vásár nélkül, mintha napfény se sütne, nem hallatszik a szekerek zsibbasztó nyikorgása, az ide tévedt autók bugása, nincs zörej sehol, a barom« fiák nem riadoznak, megvan halva minden, a kutyák és a macskák t hallgatagon járnak az udvarokon ; csak messze valahol egy szántógép bus döngése hallatszik az utcákon. Dehát hová lett a zsibongó ember-tömeg? Haza ment ki ki a maga falujába, oda a kanyargó kék Tisza mellé, hol mosolygó asszony virágos ablakában várja a vásárra ment férjét, rokonát, meg a szokásos vásárfiát. A toronyóra mélyen kettőt kongott, mikor én is lassan elhagytam az üres vásárteret. Istenem, mikor mehetünk szabadon újra a — szat« mári vásárra? Kovács Oyula. Kiss Endre springdalei ref. lelkész temetése Imerlkéban. Ór ási részvét mellett temették el a fiatalon elhunyt népszerű lelkipásztort. — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — Kiss Endre, a springdalei refor mdtus egyház lelkésze, vasárnapra virradóra meghalt. Bár hívei és ismerősei tudták hogy a lelkész igen súlyos beteg, halálhíre mégis várat lanul talált mindenkit és őszinte részvétet keltett mindenfelé. Az elhunyt lelkész négy esztendeje munkálkodott Springdalen amely egyháznak önállósítása után harmadik lelkésze volt Vasváry Ödön és Vécsey lenő után. 1922 ben foglalta el lelkészi állását s azóta azt mindenkor hűségesen, igazi lelkipásztori gonddal töltötte be Egyházának népe, de az egész springdalei magyarság is osztatlan tisztelettel vette körül, amit temetése alkalmából megmutattak. Kiss Endre a szatmármegyei Ko- csordon született 1886. májusában s igy most töltötte volna be negyvenedik életévét. Tudományait részben Magyarországon, részben Amerikában folytatta és fejezte be. Lelkészi tanulmányainak befejezése után Windburne ön, Fleming Parkon és a west virginiai Ethelben volt lelkész, 1922 ben pedig a springdalei gyülekezet választotta meg. Azóta itt élt. pompás, gazdag virágzásban, színes bokrétában. Tarczynski nem lármás nótázó, ezért is oly későn éri a diadal. Hangulatos dalait sokan szerették már évekkel ezelőtt, most pedig végre, hogy a nagyközönség elé viszi, csupa forró siker fogadja. * Nemrég Nagybányán adott mus kátli estet, amelyről a „Szamos“ többek között igy irtt „Ma, amikor a magyar léleknek annyira idegen, modern csinnadratta muzsika, a jazz-band a divat, határozottan kulturmisszió istápolni a népies dalköltészetet. Újra és újra rájövünk, hogy amig él a magyar dal, amig van friss magyar nóta, nem keli vadul zsi bongó idegen csinnadratta ahhoz, hogy elpihenjen, megnyugodjon sűrűn zaklatott lelkünk. Egész és következetes sorozatát kellene rendezni ezért az olyan magyardalesteknek, amilyet Tarczynski Kázmér legújabb nótái előadásával Bányán összehozott s a magyar dal presztízse hamarosan még fé nyesebben csillogna, mint eddi- gelé is. A bányai „Muskátli-est* megle* hetösen szépszámú, főleg azonban szelektált közönséget gyűjtött egybe a bányai Kaszinó nagytermébe. A város elit-publikuma jött össze — mondjuk meg — az igényes várakozások és tartózkodás maximumával. S a Tarczynski-nóták színes boktétája egyszerre meghódította ezt a kényes hallgatóságot is. Az ízig vérig magyaros dalia mok, a közvetlen egyszerűségűkkel megkapó szövegek már az első két- három nóta után barátságos otthonra találtak a lelkekben s azu tán elmaradhatatlanná vált az ön« kéntelen, szives taps. Sztankóczy Istvánnak, aki a legtökéletesebb átérzéssel tolmácsolta ezeket az üde dalszerzeményeket, nem egyet kellett megismételnie általános kívánságra. Különösen nagy sikert arattak a „Virágos akácfák“ és a „Piros szekfü, fehér rózsa“ cimü dalok és a rögtön népszerűvé, ked veltté vált „Közéig az alkony“ c. románc melynek kottáit tüstént el is kapkodták. A Sztankóczy által előadott dalokat finom alkalmazkodással és diszkrécióval kisérte zongorán Kaufman Sándor, mig egyes nótákat szeretetteljes elfogódottsággal játszott el a bányai Dula zenekar élén a károlyiak híres prímása, az öreg Fátyol Józsi. Christoph Maca bájos könnyed séggel lejtett három tánca hangulatosan színesítette a műsort s nem kevésbbé nagy tetszést és elragadtatást váltott ki. — Igen kedves, hangulatos és tőrőlmetszetten magyaros nóták s kivétel nélkül szeretni és dalolni valók a Tarczynski nótái, kivált pedig éppen azok közülük, melyeknek úgy a szövegét, mint dallamát ő szerezte.* A kolozsvári lapok is nagy szeretettel és elismeréssel méltatták a Tarczynski-dalok nagy sikerét . . * És az elmúlt héten Nagykárolyban volt Tarczynski dalestély. És ime a Nagykároly és Vidéke által rendezett kultur-estélyről Észak- Erdély számottevő sajtója* mint az egész erdélyi magyarság kultur eseményét regisztrálta Tarczynski Kázmér odahaza való dalos megszólalását. A legjelentékenyebb sajtóorgánumok szöggaték le, hogy mit jelent TarczynslítlJfŐzmér dalos szava a magyar szó ügyének. Áldja meg az Isten érte. Szép magyar nótáit ide át is várjuk, itt is megtaláljuk. Milyen szép volna és milyen vigasztaló öröm. ha hozzánk is eljönne dalaival. Át a határon, testvéri találkozóra. Hogy nekünk is szebben nyiljék az akác, meg a muskátli. *
