Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-04-25 / 18. szám

1936. április 25-én

SZATMÁR é« BEREO

3-ík oldal.

gyakorlat, az emlitett gondolatoknak, a testi lelki ápolásnak és gondozásnak az orvos- és neveléstudomány kipróbált megállapitásai szerint való életrekellése.

Ma a kisdedóvás — mint annyi egyéb Trianon pálmaköve alá került s ami nem egészen sikerült a törvény alkotóinak szándéka szerint, sikerülnie kell a gyakorlati értékeket megbecsülni tudó mai nemzedéknek.

Mig egyfelől e tap általános műveltségű olvasóközönsége előtt tatán bántó is lenne a kisdedóvásnak, mint a testnevelés alaptényezőjének fejtegetése, addig másfelől, ha tárgyila gosak akarunk maradni, be kell vai lanunk, hogy helységünkben a múltban ez irányban történt intézkedések sem egészségügyi, sem pedagógiai szempontból nem bírnák el a kritikát. ha nem tudnánk azt, hogy az

Az emberi életben ritkán ismétlődő ünnepséget ült folyó hó 17-én a mátészalkai kir. járásbíróság bírói és tisztviselői kara, valamint a mátészalkai ügyvédi kar. Boitner Károly mátészalkai kir. járásbiró sági elnök igazságügyi szolgálatának 30 éves évfordulóját ünnepelték együttérző igaz szeretettel.

Harminc évvel ezelőtt indult el Boitner Károly kir. járásbirósági elnök azon az utón, amelyen nap- ról-napra fokozódó népszerűséget, szeretetet és közmegbecsülést ért el.

Ezelőtt 30 évvel 1896 április 1- én, mint fiatal, szerény kis joggyakornok vonult be Justitia palotájá« ba a szatmárnémeti-i kir. törvényszékhez, de már 1899 junius havában a szatmárnémeti-i kir. járásbírósághoz aljegyzőve nevezték ki, ahonnan szorgalmára és kiváló jogi tudására való tekintet el 1900 február havában hivatalból a kir. törvényszékhez helyeztetett át, — majd 1902 január havában a szatmári ügyészség vezetőjének kérelmére az

Jánosnak diófalevelekből. A napnak is volt még ereje és jólesően melegítette a hátát. Jó ideig aludt, aztán felébredt, mindjárt megérezte, hogy valami szokatlan dolog történt vele..

Fölemelte a fejét és fölorditott örömében:

— Látok! Látok!

Csakugyan látott. Látta a kertet

őszies színében, középen a méhessel, arrább pedig a házsorokat és a tornyot. A nagy öröm szinte ránehezedett, nem is tudott fölkelni egy darabig, csak nézett, nézett szomjasan . . . Nem ment be mind járt a házba, hanem az udvarban tett egy körutat, megvizsgált mindent és meg volt mindennel elégedve: jókarban tartja a portát az asszony. Az. istálló szép, cserepes, az állatok jó húsban vannak, az udvar szépen felseperve.

Sietett befele, már az ajtóban kiáltotta :

— Asszony ! Látok! . .

A felesége pedig odabenn örömsikoltás helyett ijedten és értetlenül meredt reá — egy legény' öléből.

Orosházi János felemelte az öklét, de szépen leengedte aztán.

— Az ég most engem megjutalmazott azzal, hogy visszaadta a látásomat. Hálátlanság volna tőlem, ha az uj életet gyilkossággal kéz« deném. Ilyenfélét gondolhatott magában.

óvó felállítása a mai elhelyezkedésében ideiglenes jellegű volt. Ebből folyóan a kisdedovónak mai elhelyezkedése alkalmat adhatna az intézmény újra most már korszerű — alapítására.

A váios előbb-utóbb rá lesz szó ritva a gyermekkert létesítésére s ezt megtenni ma. amikor szabad térüle tek, pénz a haladást támogató közakarat rendelkezésre állanak helye sebb, könnyebb és biztosabb, mint holnap vagy éppen évek múltán, mert hiszen egy kert fáinak, cserjéinek kifejlődésére gondos kezelés mellett is éveure van szüksége, tehát az uj nemzedék érdekében egy ktsdedovó- val kapcsolt gyermekkert létesítését még ezen a tavaszon megkezdeni — a vidékre való példaodás céljából is — nemcsak kívánatos, de észszerű is lenne

ügyészséghez osztották be szolgálat* tételre. 1903, julius havában törvény- széki jegyzővé nevezték ki, s igy, ismét visszakerült a törvényszékhez, ahol fiatal kora ellenére, de nagy jogi tudására való tekintettel a legfontosabb reszorttal a váltó ügyek intézésével bízták meg. Egy kerek évig látta el közmegelégedésre ezt a fontos pozíciót, s ekkor is csak azért kellett otthagynia, mert 1904 augusztus havában a halmi-i kir. járásbírósághoz albiróvá nevezték ki. Jogászi körökben nagy örömmel fogadták a már akkor ismert nevű jogtudóst, s a halmiak nem elégedtek meg azzal, hogy körükben jogászi tehetségeit csillogtassa, hanem nagy elfoglaltsága mellett is rákény- szeritették a társadalmi tevékenységre is. Megválasztották egyhangúan a halmi-i kaszinó elnökéül. S az a kaszinó, amely addig csak a kaszinói nevet viselte, az ő vezetése mellett hatalmas lendülettel életre kelt, hivatását tökéletesen szolgálta, mert uj elnöke kártya

Az asszonya könyörögve borult iábai elé. A suhanc is eloldalgott valamerre észrevétlenül.

— Megbocsátani? Azt már nem! — mondta János az asszonynak. — Az életedet meghagyom, mert tekintem azt, hogy én is rosszul bántam mostanában veled s talán azért is fordultál el tőiem. Az életedet meghagyom tehát, de takarodj a házamból, a szeretőd után ...

Az asszony nem mozdult, tovább könyörgött és vergődött a földön de ő kemény szívvel emelte föl és kivitte a házból, hogy megmutassa neki merre van az utcaajtó. Odakünt az asszony taktikát változtatott, kétségbeesett kiabálásba fogott:

— Megcsaltalak! —Igenis megcsaltalak! Tudd meg, hogy minden nap megcsaltalak!

János nem hallgatta, hanem visszatért a házba.

Úgy érezte, hogy elszállott min* den ereje. Alig egy fél órája, hogy egy óriás öröm érte s közvetlen utána egy szörnyű csalódás. A visszás érzelmek majd szétvetették a keblét. Úgy érezte, hogy egy tenger szakadt reá, egy keserű tenger . . .

Alvó kis fia bölcsőié mellett végig zuhant a földön. Sokáig feküdt úgy látszólag, élettelenül, mig végre némileg magához tért és gondolkozni kezdett.

Nem emlékezett reá, hogy valaha

billiárd, társalgó termeket létesített, szórakoztató és tanulságos könyveket és újságokat szerzett be úgy, hogy a kaszinó elnökségének második hónapja alatt a halmi-i úri társadalom egyedüli szórakozó helye lett. Már ebben a kaszinóban ünnepelték meg 1908 szeptember 1-én járásbiróvá történt kinevezte- tését.

De a sors forgandó és a halmiak örömének csakhamar véget vetett, mert Boitner Károlyt, akkor még királyi járásbírót, 1924 május 1-én a nagybányai kir. járásbírósághoz helyezték át. Itt érte az általános mozgósítás, s mivel mint család- fenntartó, két hónapos katona volt, közlegényi sorban vonult be a szatmári 12. honvéd gyalogezredhez, viselte a közkatonák mundérját, bakkancsát, ette a jó baka kosztot és a sorsával teljesen meg volt elégedve. S amikor egy alkalommal századosa szemlét tartott a század, felett, s külön külön megkérdezte a katonák neveit és foglalkozását, — a Boitner Károly járásbiró jelentésének leadása után torkán akadt a szó ; hebegett-habogott, hogy : „tessék, mi? ... Szervusz !“ s nyomban elrendelte, hogy Boitner Károly járásbiró az önkéntesi jelvényt varrja fel, egyben kinevezte káplárnak, s irodai szolgálatra osztotta be, ahol szellemességével állandóan derültségben tartotta az iroda személyzetét.

De ebből a jómódból is csakhamar kicseppent’ meri a nagy jogászi tudására való tekintettel ismét visszahívták a bírói székbe, szomorúan búcsúzott a katona élettől és vigan kezdte meg újból a bírói ténykedést, amelyet a megszállásig nagy tudással és kiváló lelkiismeretességgel folytatott. Az idegen hatalom parancsára az addig szelíd lelkű, előzékeny bíróból kitört a nyakas magyarság, s bár semmi magánvagyona nem volt, tisztán bírói fizetéséből élt, az idegen hatalomnak minden gondolkodás nélkül, kereken megtagadta az engedelmességet, — otthagyta a birói

sirt volna. Akkor sem sirt, mikor megtudta, hogy megvakult és most kell sírnia, mikor újra lát. És sokáig zokogott Orosházi János a földön, közben valahogyan maga sem tudott volna talán számot adni rólá, de ilyen sóhaj szaladt ki a száján:

— Inkább maradtam volna vaknak!

Maga is megrémült attól, amit mondott. Az ég pedig egy nagyot dördült odakünn. Haragudott az Ur, talán épen Orosházi János miatt . . .

*

. , . Valaki simogatni kezdte verejtékező homlokát. Megismerte, A felesége keze volt. Hagyta magát simogatni és bensejében mintha öröm áradt volna széjjel.

— Tehát nem igaz! Hála az Istennek! Tehát csak álom volt, mind, amit az előbb láttami

És megc.ókolta felesége kezét.

— Keljen föl, édes uram! — mondta az asszony — lement a nap, hűvös van. Meghűl a hideg földön.

A vak ember felállt a földről és úgy érezte, hogy egészen más ember most mar, mint mikor oda lefeküdt. Leikéből mintha elszállt volna a keserű elégedetlenség s felszabadultan, szinte boldogan lépegetett az asszonya karján az őszi kertben.

széket, amelyen pedig olyan nagy szeretettel csüggött, — eladogatta bútorait, felszereléseit, s ezek árából élt 1921 augusztus 18*ig, amikor kérelmére a megszállt területről kiutasították. Mátészalkára jött, s mint járásbiró, itt nyert beosztást. 1922, évben táblabiróvá nevezték ki, majd 1923. julius hávában a mátészalkai kir. járásbíróság elnökévé. Az ma is. S adja Isten, hogy még nagyon sokáig az legyen !

Ezt a karriert ünnepelték a mátészalkai kir. járásbíróság bírái és tisztviselői, valamint a mátészalkai ügyvédek április 17-én a Szúnyog vendéglőben. Ez alkalomból közös fényképet csináltattak, amelynek a központjában a jubiláns ül. A fénykép a Szabó István fényképész remeke, amelyet művészi keretbefoglalva, nyújtott át az ünnepeltnek az ünnepség estélyén Balássy Miklós kir. járásbiró szívhez szóló szavak kíséretében. Ugyancsak ekkor nyújtotta át második ajándékként azt az ezüst tárcát, amelybe az ünnepséget rendezők mindenikének a sajátkezű aláírása van bevésve s mivel három a magyar szokás, harmadiknak azt adta, amit az ünneplők első helyen éreztek a szivükben : a szeretetet.

Az ünnepi felköszöntő után a felköszöntők egész sorozata indult meg. Felköszöntötte még az ünnepeltet dr Szepessy Károly vm. tiszti főügyész, majd dr Literáthy Dezső kir. járásbiró, később pedig a tisztviselők nevében Keichmann Ármin telekkönyvvezető. Dr rápolti Nagy Jenő ügyvéd dr Literáthy Dezsőre mondott felköszöntőt. Dr Fuchs Jenő pedig szellemes tréfás alkalmi versben a jubilánst köszöntötte. Dr Varjas Lajos a jelenlévőkre, legvégül pedig Kovács Jenő Mándy Sándorra az iktatóra és a Sróth fiúra mondott köszöntőt. Az ünnepeit kétszer is válaszolt a köszöntőkre derűt keltő szellemességgel. Ezután kitört az addig fékezett hatalmas jókedv, az ünnepelt Csiky Gyula muzsikája mellett megnyitotta a táncot s a mindig fokozódó kedvű ünneplők kivilágos« kivirradtig járták a csárdást.

Nevezések a debreceni lóversenyre. A debreceni lóversenyre, melyek május 1-én és 2-án lesznek, a nevezések tegnap este zárultak, A fővárosi istállótulajdonosok tekintélyes számmal küldték be nevezéseiket s már most megállapítható, hogy népes és szép mezőnyök» re van kilátás. Az urlovasok, Orosz, Selmeczy, Csernovitz, Binder, stb. mind jelen lesznek a versenyeken és az elsőrangú és kiváló urlovasok küzdelme érdekessége lesz a versenynek. A május 2-iki sorsolási versenyben 14 lovat neveztek be s ezek közül a győztes lovat sorsolják ki a verseny után azonnal. A külön sorsjegyek már a mai naptól kezdve kaphatók minden tőzsdében 10 ezer koronáért. A kisorsolandó ló értéke 15 millió korona, ezt az összeget fizeti a lóért a tulajdonosnak a lovaregylet és igy a szerencsés nyerő igazán ingyen jut majd egy milliókat érő versenylóhoz. Ez az első eset, hogy a lovaregylet ilyen sorsolási versenyt rendez s a közönség olcsó áron juthat egy értékes lóhoz. Minden beléptijegyhez ingyen egy sorsjegy is mellékelve van s úgy az első, mint a második napi belépőjegyek részt vesznek a sorsolásban. Páholyjegyek még csekély számban kaphatók.

Boitner Károly niáíraibí iir. jirástreági elnök 3(1 éves szolgálati jiilenáoalí ünneplése.

'— A „Szatmár és Bereg* tudósítása. —