Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-04-04 / 15. szám
1926. áorilis 3-án SZATMÁR és BEREO 3-lk oldal. Jogvédelmi osztály felállítása a törvényhatósági testnevelési bizottságban. — Dr Streicher alispán nagyértékü teljesitménye. — A „Szatmár és Bereg» eredeti tudósítása. — Dr Streicher Andor alispán, mint emlékezetes, már alispánná való megválasztása alkai-' mával kijelentette, hogy egyik főfeladatának az iskoíánkivüli népművelést es testnevelést fogja vármegyénkben gyökerében nemzetmentővé megalapozni. Ebben persze ismerve az alispán acélos akaraterejét és munkakedvét, senki sem kételkedett s így már is egy olyan teljesítmény h'tchti az alispán e téren megindult munkálkodását, hogy — őszintén szólva - kétszeresen büszkék lehetünk nagyrabecsült alispánunkra ; felállította a törvény- hatósági testnevelési bizottságban a jogvédelmi osztályt. A jogvédelmi osztály körül tett intézkedésekről az alispán ál tál kiadott aiabbi hudetményt közöljük : HIRDETMÉNY. Közhírré teszem, hogy a törvényhatósági testnevelési bizottságban egy jogvédelmi osztályt állítottam fel, mely jogvédelmi osztály a Levente Egyesületek tagjainak és a tagok családtagjainak, szegénység esetén, ingyenes jogvédelmet nyújt. A vagyonos tagoknak pedig szintén ingyenes jogjanácsot ad s amennyiben ügyvédi képviseletre is volna szükség, úgy ezen képviseletet az eljárási költségek mérsékelt felszámítása mellett elláttatja. A jogvédelem kiterjed bármely jogos bírósági vagy köz- igazgatási ügyre. A jogvédő iroda a törvény- hatósági testnevelési bizottság helyiségeiben Mátészalkán nyer elhelyezést. (A régi Pannónia vendéglő épületében.) A kérelmeket, sürgős eseteket kivéve, a keddi és pénteki napokon lehet előterjeszteni délután 3 és 5 óra között. Ezenkívül a kérelmeket elő lehet terjeszteni az összes főszolgabíró és községi jegyző uraknál. A kérelmek Írásban is beadhatók, ez esetben azok a „Törvényhatósági Testnevelési Bizottság Jogvédő Osztályának Mátészalka“ cimre küldendők. Ingyenes jogvédelemben csak Fővárosi munkatársunknak alkalma volt arra, hogy a húsvéti ünnepek előtt beszéljen pofi ti kai helyzetről Almás - sy László nemzetgyűlési képviselővel, a kormánypárt ügyvezető alelnökével Alniussy László a következőket mondotta : Az egész magyar közvélemény nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy az odiózus frankügy, amely a magyar közéletben olyan nagy hullámokat vert és amely részben mégis tisztitólag hatott, végre az oly leventék, illetve csak azoknak a családtagjai fognak részesittetni, akik a levente kötelességüknek pontosan eleget tesznek. Kelt Mátészalkán, 1926 évi március havában. Dr Streicher flndor alispán, atörvényhaíósági testnevelési bizottság elnöke. Azt hisszük, hogy ehhez a nirdetmenyhez minden kommentár fölösleges s mig csak azt jegyezzük meg, hogy értesüléseink szerint úgy a főszolgabírók, mint községi kör és főjegyzők utasítva vannak ez ügyben az érdeklődőknek minden tekintetben felvilágosítást nyújtani s a jogvédelemre rászorultaknak minden tekintetben ingyenes segítségére lenni. Végül megjegyezzük még, hogy a jogvédelmi osztály vezetői Gáthy Árpád dr és Tóth Bálint dr vármegyei ügyész, ügyvédek. 1 a parlamenti tárgyalások befejeztével végett ért és a többség Bethlen Istyán gróf miniszterelnök meggyőző érvei és a teljesen tiszta tényállás hatása alatt tudomásul vette a parlamenti bizottság többségének jelentését. Mekönnyebbülést jelent a frankvita befejezése a magyar nemzeti közvéleményre, amely sóvárogva várja a parlament erőgyarapitó, gazdasági és kulturális szempontból megtermékenyítő munkáját Hiszen annyi teendő áll előttünk ebben a szegény csonka országban, hogy ilyen frank viták fényűzését nem engedhetjük meg magunknak. Ha teljesen elfogulatlanul, szembe állítjuk a francia közvéleményt, a francia nemzetet és annak reprezentánsát, Briar.d miniszterelnököt, a magyar szélsőbal álláspontjával, akkor azt látjuk, hogy akiknek, mint magyar polgároknak, legelső kötelessége volna országunknak, hatóságunknak és kormányunknak a külföld előtt minden vonatkozásban való tisztázása, ők azok, akik szemben Brianddal, a legjobban érdekelt nemzet képviselőjével, a kormány vétkességét és a hatóságok mulasztását erőnek erejével be akarták bizonyítani. Hogy ez az eljárás a nemzet érdekeinek ártalmára szolgál, az nem szorul bizonyításra. Adig ha magának a bűnügynek eddigi elintézését nézzük és ha tárgyilagosak vagyunk, meg kell állapítanunk, hogy úgy a rendőrhatóság, mint a királyi ügyészség és a bíróság tevékenysége kivételesen gyors és eredményes volt. Hiszen sajnos, igen sokszor egy kis becsületsértési pór évekig eltart a bíróság előtt éz most ennek az óriási jelentőségű és széleskörű anyagot tartalmazó bünügy előnyomozása és vizsgálata alig pár hónap alatt befejezést nyert, a vádiratot benyújtották, már a kifogásokat is letárgyalták és a büeügy legrövidebb idő alatt fötárgyalásra kerül. Ezt a teljes elismerést meg is adja minden tárgyilagos bíráló, még a külföldön is, de nem tagadja meg az ellenzéknek egyik része sem. Csak a szélsőséges radikális ellenzék nincs megelégedve és ellussolásról beszél, mert öt csak kormánybuktutási szempontból érdekli a bünügy, A legszebb húsvéti ajándék. fllmássy László a kormánypárt ügyvezető elnöke nyilatkozik a politikai helyzetről. — „Szatmár és Bereg“ budapesti tudósítójától — — Ejnye, hát a csehek. Különben is vége a háborúnak. A csehek győztek. Matej megfogódzott, hogy el ne essék. Csak hebegett. — A csehek győztek? Hát hol, kit vertek meg? — Igazság szerint én sem tudom megmondani. Da biztosan úgy van, hogy a magyarokat verték meg. Mert a magyarok mind elmennek. Egyik a másik után megy. Matej, a szegény Matej tovább is kérdezősködött volna, hanem akkor jobbról egyszerre muzsikaszó harsant fel a ködből és furcsa tömeg bontakozott ki. Elől a nyitrai fiskális jött két másik urforma emberrel. Aztán szedett vedett ruháju katonák mindenféle tro nbitával és dabbal, majd idegen arcú emberek s köptük egy két munkás a fatelepről. És zász< lók. Sohse látott zászlók. A fiskális elorditotta magái: „Zsivió Wilson 1 Zsivió Massaryk ! Pável levette a kalapját, hanem Matej c>ak bámult a sohsem látott tömegre. Ekkor kiugrott egy ember a tömegből s leütötte Matej fejéről a kis katonasapkát. Matej, szegény Matej nem tudta, miért. A feje sajgóit, gépiesen nyúlt sáros sapkája után, fejére tette s ijedten ismételgette : „Brat... brat...“ Zúgott a „zsivió“, azután szitkokat haPott, a sapka megint lerepült a fejéről s aztán úgy hüllőt tak fejére, arcára, az ököicsapások, mint a jégverés. Azután feküdt a sárban és szöges bakancsokat érzett a fején. Ettől felforrt a vére, bödült egyet, mint a bika és szé-' les, hatalmas suhintással vágott a cölöpdarabokkal a tömeg közé . . . Két ember roskadt fájdalmas hőrdüléssel a sárba. Matej pedig futni kezdett be a telepre. A tömegből nyolc-tiz ember utána. Hanem a fa és a deszkarakások Matej pártján voltak. Olyan zeg zugos sikátorok és járatok voltak köztük, hogy azokon ugyanéi nem igazodtak. Végre a hátsó . kisajtó' hoz ért. Az ott nyilt az állomás egyik raktára mögött. Matej kiró- hant. Az állomásról éppen akkor indult egy vonat. Dél felé. Ma gyarorszájf felé Matej, a szegény Matej zihalo mellei kapas^aodoti a kifelé haladó vonatra. A lépcsőről úgy húzták fel. Meg se köszönte. Csak nézett, nézett lélektelenül, mint az alvajáró. A többiek se nagyon beszéltek. Sápadt, elfáradt emberek könnyes szemű asszonyok voltak. S a szegény tót csak nézett, nézett ki az ablakon. A Vág még ott futott a vonat mellett, hanem a hegyek lassan tünedeztek. S Matejnek egyre jobban fájt a szive. Az ő földje. Az ő hazája. És kiverték, mint egy kutyát. Most hova menjen az idegen nagyvilágba? Mikor ott mindenki más és más — csak ő az egyetlen, hontalan, szegény vasiábu tót. Aki sehova se tartozik. Elmúlt ,a dél, a délután s ö észre se vette. A vonat még döcögött a ködben. Esteledett. A többiek ettek. És Matejnek eszébe jutott, hogy neki semmije sincs. És senkije sincs. S akkor kinyúlt egy kéz s egy karéj kenyeret s egy darab kolbászt nyújtott feléje. A vasiábu ember mo hón esett rá. S a szive fenekén nagy, nagy melegség támadt. — Brat . . . brat ... — vi- nyogta hálásan a szegény. S mig evett, eszébe jutott Márisko. A hűséges, drága, halott asszony. Az nyújtotta valamikor feléje így a kenyeret. S amint újra kinézett az ablakon, más vidéket látott. De már nem érezte idegennek magát. „Zázados ur Boross“ úgyis mindig azt mondta, hogy a tót emöer az magyar ember. No lám, akkor még sincs egyedül. Az előbb is ételt adtak neki. A magyar nem hagyja elveszni a testvérét. És Matej nagy, boldog testvér« melegséget érzett. Igen ő idetartozik. Éjszaka lett. Egymás hegyén- hátán feküdtek az embere k, asz- szonyok, gyerekek a zsufoA kocsiban. Mate) az ajtón át kucorgóit. S egy kis szőkefurtü gyerek feje valahogy Matej ölébe csúszott. A vas- lábú ember meg se moccant. Pedig már elzsibbadt. De nem mozdult. S a gyerekfej békésen pihent a durva darócruhán. Éjféltájban felriadt a gyerek s ahogy meglátta Matejt, ijedten sírni kezdett. — Fél tőlem — gondolta Ma- tej — mert azt hiszi: idegen vagyok. S ekkor hirtelen lehajolt és kedveskedve súgta a gyerek fülébe : — Nye bojsze mali, ne félj kicsi iga szom magyari . . . A gyerek elmosolyodott s elaludt. Matej pedig, a szegény, vasiábu tót Matej ölében egy kis magyar gyerek fejével egészen megérkezett Magyarországba.
