Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-11-21 / 49. szám
2-ik oldal. SZATMAR jg BEREG 1926. november I4-én. koronákat papirk oronákkal fizették ssza. A kis intézetek megmentésének csak egy módja van és pedig a kamat redukciók folytán előálló kisebb keresetet forgalmuk sok- szorozásával pótolni, tehát bevezetni a régi kereskedői jelszót •' „nagy forgalom és kicsi haszon“ A forgalom növelésének, pláne soks/orozásának feltétele azonban a saját tőkék gyarapítása akár uiabb részvénytőke felemelések, akár pedig a kisebb intézetek fúziója utján. Egyik mód nehezebb a másiknál. Nehéz a mai viszonyok között, amikor gazdaközönségünk \ pénzfeleslegekkel még nem rendelkezik s legfeljebb adósságait törleszti. részvényjegyzést várni azoktól, épen, az arra legjobban rászoruló intézeteknek akkor, amidőn elszegényedésüket is be kell egyúttal vallaniuk s a régi részvényes eddigi befizetéseinek sem tátja ellenértékét. Marad tehát a fúziós megoldás, amelytői azonban a leg többször személyi dolgok miatt vagy hiúságból húzódoznak a kis intézetek az utolsó percekig. E helyett inkább a 10 —12% os betétgyűjtéssel próbálják elodázni a bajt, ami azonban a kihelyezési kamatlábnak 14%-ban való maximálása folytán reájuk nagy veszedelmet rejt magában, mert az ily módon elért 2—3% különbözette! a mai viszonyok között, amikor a kihelyezés még mindég sokkal nagyobb rizikóval jár, mint háború előtt, a regie költségüket sem tudhatják megkeresni, Általában nehezíti a pénzintézetek zavartalan működését különösen a határszéli megyékben, hogy Magyarország területéhez tartozó ingatlanok egy részére vonatkozó telekkönyvek a cseh elszakított területről még mindezideig nein hozattak áí s ezt az itt érdekelt községek lakóira valóságos csapás számba megy, mert e vidékeken csaknem megszűnt a kihitelezés. Nem kell magyarázni, hogy milyen súlyos bajokat jelent ez az érdé* kelteknek. Másik nehézsége a pénzintézeteknek, hogy nincsen biztonsága afelől, hogy behajtás alá kerülő tételeknél miiyen kamatot tud az elárverezett ingatlanok vételára terhére szerzett jelzálogának rangsorában érvényesíteni. Törvényes rendelkezések szerint kölcsönkövetelésnél a hitelezőt ma még a havi T5%, tehát évi 18% illeti meg kamat, illetve kamatkártérités cimén a telekkönyvi hatóságok egyrésze azonban megtagadja a 18% kamatnak jelzálog! biztosítását és nem hajlandó csak mérsékeltebb kamatot bekebelezni és még ezt sem egyöntetűen teszik az egyes hatóságok. Ha pedig a 18% évi kamat már be van kebelezve, akkor újabb bonyodalmak támadnak a bíróságoknak teljesen eltérő határozata folytán. Ez a kérdés legsürgősebb rendezést igényel. Közgazdasági szempontból a mátészalkai tömeges építkezések mellett nagy jelentőségű esemény volt a fehérgyarmat —mátészalkai vasúti vonal felépítése és megnyitása, amely a vármegyének a Szamos folyó által elvágott nagyrészét Mátészalkával ismét összekapcsolta és igy hozzánk közelebb hozta E nagyfontosságu vasútépítés körül a Báró Kende Zsigmond turist- vándi nagybirtokos érdemei örökké elévülhetetlenek. Hasonlóan nagyfontosságu az a nagyszabású útépítkezés, ( amely vármegyénkben az elmúlt hónapokban eszközöltetett s amely a vármegye egész kereskedelmi forgalmát, mint gócpontra Mátészalkára irányította. Ez a nagyszabású útépítési akció Dr. Streicher Andornak, vármegyénk alispánjának agilitását hirdeti. Az útépítési akció finanszirozását több milliárd korona kölcsönösszeg erejéig a Szatmárvármegyei Gazdasági Bank (Mátészalka) eszközölte, mig an» nak folytatása a vármegye által felvett külföldi kölcsönből lehetségessé vált. Mini méreteiben rs jelentős és nagy horderejű vállalkozás érdé' roei említést az Ecsediláp Lecsapoló Szamosbalparti Ármen- tesitő és Belvíz szabályozó Társulat nagyszabású és a él vármegye villanyvilágítását célzó vállalkozása. A gyönyörű és nagyszabású üzem, amely ipari áron áramot is fog szolgáltatni, szinte kiszámíthatatlan mértékben fogja az ipar fejlődését és a falvak kultur-átlapo- tát emelni s mindemellett megbecsülhetetlen munkaalkalmat fog adni. A kezdeményezés Pécby László igazgató főmérnök, kormány- főtanácsos érdeme, aki egész életét ennek a társulatnak szentelte s kinek neve a társulattal valósággal ősszé van forrva. Nagy szerencse, hogy Péchy László terve oly megértő elnök elé került, minfGróf Károlyi Gyula nagybirtokos (a szegedi kormány volt elnöke), aki az első percben belátta a terv nagy közgazdasági fontosságát és egész súlyával és tekintélyével keresztül vitte annak megvalósítását. Jóleső érzéssel keli tehát megállapítanunk, hogy a sok pusztitás után most már megint az alkotó munka folyik. Váljunk el édesem!?*». — Riport a családi frontról. — Néhány héttel ezelőtt egy tiszaháti kisfalu nádfedeles, muskátlis ablaka háza tornácán összezördült egy fiatal házaspár. Valami apró, komoly tálán háztartási kérdésen kaptak össze és a vita tetőpontján — a szomszédok nagy gaudiumára — a szőke kékszemü asszonyka epésen odavágta az urának: — Ha nem tetszik, elválhatsz, édesem... — Különös és merész kijelentés volt ez az alig kéthónapos asszonykától. aki külsőre is csak úgy ragyogott a boldogságtól. Mindenesetre azonban impulzust adott, hogy behatóbban foglalkozzam a most folyó válóperekkel. Felére esett a válóperek száma ! Antentikus információkért elsősorban is a törvényszéki iktatóhivatalhoz fordultam, ahol megtudtam, hogy a válóperek száma nagyot esett a múlt esztendei statisztikához képest. — Természetesen a mai is még óriási szám, jóllehet a válási kedv több, mint ötven százalékot esett a múlt évi válási járvánnyal szemben. Piros szekfüt adtál. . . Piros szekfüt adtál búcsúzóul nékem, Mikor rimánkodva bucsucsökod kértem: Piros szekfüd volt a csókod, könnyhullásod, Bucsu-ölelésed, az Isten-hozzádod . .. ... Piros szekfüt adtál . . . Hazudtál, mint Jmáskor, Hogy visszavársz engem ujszekfü [nyitáskor . . . ...S ha a szekfü-fődön uj, más virág éled, Majd egy másik legény búcsúzik igy véled.. Szamostatárfatva. NAGY MIKLÓS tanító, Őszi alkony. Leszállott már az őszi alkony, A nap biborsugára búcsút int. Visszapillant még egyszer a tájra Kicsi házunk virágos ablakára Aztán csak elmegy, el — megint. .. Két év előtt is igy hagyott eí, Akkor nem fájt, nem sajgott e seb, Megmaradt lángoló,örök nagyszereimé, Szivemben még most sincs elfeledve, Talán meghalni édesebb . Kimegyek lassan a temetőbe, Az őszi szél úgy sir, úgy susog, A szivemnek forró vágya támad, Őszi lombhulláskor mertni Te utánad, Nálad nélkül élni én nem tudok. (Hod.-isz) M. F. o„ „o co fl Ősz van. Irta: vitéz Dr. Szoboszlay István. — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — A lebukó nap apró faüegekbe burkolódzik. Arany sugárit tűz küllőként nyaraltatja végig az egeken és dacos vörösséggé! rajongja át az örök kékséget. Hűvös szellő oson át fejünk felett és panaszos dalt játszik a sárguló iombkoro- nákka. Egy-egy fakó levél halk zizegéssel bukik alá és kipárnázza lábaink alatt a földet. Távolról a máramarosi hegyóriások tömkelegé a szelíd, örök kékben felénk hara- gussza zord sötétségét, körülcsipkézve a megbékítő bányai szőlősökkel. Egy mérhetetlenség a távolság ide s egy örökkévalóság az idő, amely a viszontlátást megengedné azokkal a szelíd, most im» már sárgás-vörösbe játszó alacsony hegyekkel. Verebek csiripelnek a szalmakazlakon s hangos jajgatással sírják egyforma panaszukat. Csoportban feirebbennek és lármás duzzadással jajozzák áí a sötétlő estet. Nekik lehet, nekik sza* bad repülni és sirni. Ősz van s annak melancbóliája beköszöntött s a haldoklás szomorú vonásival belopódzik a lelkűnkbe s kicsalja szivünk ieggyászosabb akkordjait. Bus, hangtalan hangok, amelyek | fájó melegséggel röpködnek körül: i ismét egy év lesz az enyészeté. Hogy jajgat bennünk a megcsalt világunk szegénysége! . . . Hogy sirjuk az Égre epesztő vágyainkat: Ne még, hiszen csak megláttuk, csak átnyargalt a lelkűnkben az a tavasz, amely simogató boldogságával eikábitott . . . Ne még !! Hí szén a tavasz után nyárnak is kel! jönni és olyan jói esne égni a nyár tüzében ! Ne még, mert a tegnap tavasza még gondtalan dalával a ma nyarába folytatódni akarl Ne még, mert sirni akarok bála, boldogság és hűség könnyeket 1 Sirni akarom az élet legdrágább könnyeit ott távol a haragos hegyek alján. Ne még, mert izzó lelkünk kihűl az ősz hidegében ! Ne még, mert megakarom élni az Ígért életet, az imádságos szép életet, a boldogság életéti óh ha megostromolhatnám nagy akaratom: beszélj vele s ragyogd rá meg nem változott szerelmemet! Óh ha tüze az örökégőnek egy sugarát kölcsön adná s azzal ragyognám rá imámat. Óh, ha az orkánok egy parányi libbenése egy vágyat, egy akaratot, egy parancsolatot teljesítene és körül- simogaíná szolid, szép arcát! Oh ha a szivárvány hét színének üzenhetnék, hogy tündökölje hozzá szinpompáját! Oh, ha a dörgő egek csodás zajába kiálthatnám vágyamat, amelyet neki visszhangozna; óh, ha az örökéter a sóhajok postája lenne és a leikébe csókolná nagy üzenetemet. Ne még tehát, hiszen csordultig a lelkem az élni' akarással; tele van a szivem el nem rajongott szerelemmel; kigyul az ajkam a le nem csókolt tüzektől! Ne még, hiszen karom még nem lankadt el vad ölelésben! Ne még, hiszen a nagy erők egy paránya bennem is éi, követel és parancsol Él az örök törvény szerint : fiatal vagyok; éi a testvértörvények szent akaratával: egészséges vagyok; él a megadható szilaj követeléssel: része vagyok s vágy termete tiszta szenvedélynek. Követel a vérem, karom, akaratom. Parancsol a fiatalságom, álmom és felforral zugó szenvedélyem. Ne még.... ! Ne még. !... ^ ősz van. Egy átálmodott tündér álom körülrepdes meleg kedvességgel, megsimogat drága szelídséggel és megsiratott hosszuéietü emlékeivel. Boldog gyönyörű őszi emlékek ......... A nap egészen lesüt; az est homálya beburkolja a határt. Az égen kigyultak a csillag seregek s a hűvös őszi szél belehidegiik gondolataimba. A sárga levelek tovább szállingóznak s egy pár könnycseppen át keresztül nézem a határt s látok messze a haragos hegyek alatt egy imádkozó szomorú szép fejet és vele imádkozom,. Ősz van .......
