Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-10-24 / 45. szám
SZATMAR és BEREG 1926. október 24 én. A Szatmár és Nagykároly környéki sváb propagandát németországi pénzből táplálják. A németországi Westarp alap ötszázezer aranymárká- val segíti az oláhok magyarellenes politikáját.- A „Szatmár és Bereg* tudósítása. — 2-jk oldal________________________________________________________ _ Sz atmárnak és Nagykárolynak a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt, rég elmagyarosodott sváb vidéke uiabban élénk politikai és társadalmi mozgalom szinterévé vált. Nem kevesebbről van szó. mint visszanémetesitéséről azoknak a gazdag és számbelileg erős, a múlt század folyamán ma gyárrá vált sváb községeknek, amelyeket Károlyi Sándor, Ferenc, Antal és József grófok, a kuruc háború befejezése után, 1712-től kezdődően a szatmári részekre telepítettek, ami által Szatmár és Nagykároly vidékének gazdasági fellendülését nagymértékben lehetővé tették. Ezek a községek ma a leszakított Szatmármegyének nemcsak fontos gazdasági, de jelentős politikai tényezői is. Éppen ezért e 40— 42.000 lelket számláló községek lakosságát a politikai agitáció minden eszközével visszaformálni igyekszenek az erdélyi magyarság nagy kárára, németsvábokká. Bezárják a svábok iskoláit. — A Bratianu-kormány volt az első, amely hírhedté vált iskolapolitikájával megindította a rohanót s háromszori községenként! népszavazást rendelt el az iskoláztatási nyelv használatáról, gondolva,- hogy ezek a községek az iskolák megnyitása érdekében végül is a német nyelv mellett foglalnak majd állást. A magyar-svábok azonban minden szorongattatás és ostrom ellenére kitartottak magyarságuk mellett és némán tűrték a liberális kormány erőszakoskodásait. A helyzet azonban ma már kezd megváltozni. Az oláh politika, látva módszerének sikertelenségét, elejtette a magyarrá vált sváb eredetű községekkel szemben az erőszak politikáját és taktikát cserélve, a bánáti svábság által akar a szatmár- és nagykárolyvidéki magyarság közé éket verni s ezáltal ott társadalmi egyenetlenséget, eile téteket és szakadást előidézni. A kormány által taktikai okokból egyelőre tüntetőén dédelgetett bánsági svábság vezetői beugrottak ennek a politikának és már tavaly megkezdték munkájukat a szatmármegyei sváberedetü magyarok között, nem törődve azzal, hogy a szatmárvidéki asszimilációhoz semmi köze nem volt a magyar kormányok úgynevezett magyarosító politikájának, hiszen ez a XVIII. században és a múlt század első felében természetes utón, automa* tikusan, iskolák nélkül, a gazdasági és szociális erőtényezők, az együttélés következtében végbement beolvadás. Ránk, magyarokra, a legszomo- rubb az, hogy e mozgalmat német- országi pénz táplálja. A délvidéki németség vezetői még a múlt év folyamán német pénzzel és az oláh kormány jóindulatú, hathatós támogatásával Nagykárolyban „Sváb Központi Bankot“ állítottak fel több vidéki fiókkal. De már nemcsak gazdasági téren folyik ez a romboló munka, hanem a bánsági német vezetők társadalmi térre is átvitték e mozgalom zászlaját. Jelenleg minden szatmár- és nagykárolyvidéki községben dúsan fizetett ügynökök verik a dobot a visszasvábositás eszméje érdekében és a plakátok százaival Ígérnek mennyországot, ingyen iskoláztatást a németnevü jámbor falusi népnek. Nagykárolyban sváb Nőegylet és német ovoda is van már. A nép pedig kezd meginogni és a csábítástól eikábulva, elenge* di fiait nemcsak a temesvári és nagyszebeni német iskolák ingyenes helyeire, de messze ki Németországba is. Ma már nyilvánvaló, hogy ilyen arányú mozgalom nagy összegű pénz nélkül nem lehetséges. Hon- nan kerül tehát a pénz a szatmár- és nagykárolyvidéki mozgalom fenn tartásához? Ma már ez Erdélyben nem titok. A németországi Westarp- kulturalap az, amely a bánsági vezetők kérelmére — akik különben egy n ;met egyetemi professzort is ieutaztattak Szatmármegyébe —ötszázezer aranymárkát bocsát évenként a szatmár- és nagykárolyvidéki visszanémetesiíési mozgalom rendelkezésére, bár leszögezhetjük, hogy a szatmár- és nagykárolyvidéki magyarellenes mozgalomnak német pénzzel való szitása és alátámasztása német érdekeket egyáltalán nem szolgál, hanem csakis és feltétlen biztossággal az oláh politika malmára hajtja a vizet. Nem németek megmentéséről van itt szó hanem hogy az erdélyi magyar kisebbség megbontassék, egysége, gazdasági erőssége és békéje feidulassék. jó lenne ezeket a szempontokat a Westárp-alap tudomására hozni, eddigi eredményeket vajon ismerik-e Németországban? Az oláh kormány, ime, oláhtannyelvűvé tette a szatmári, csupán kisebb részben sváberedetü katholikus magyarság minden felekezeti iskoláját azon a cimen, hogy a németek német anyanyelvűket elfelejtették, azonban Romániában nem engedhető meg, hogy egy másik nemzeti kisebbségnek a magyarnak nyelvét használják. Ha nem akarnak, avagy nem tudnak visszanémetesedni, akkor váljanak oláhokká, de magyarok semmi körülmények között nem maradhatnak. Íme tehát a visszanémetesitési akció eredménye. Vájjon a Westarp- alapnak ez volna a célja és a magyar-német jóviszony oktalan megbontása ? (m.) Hajrá! Várakozáson felül sikerült a mátészalkai agarász verseny. — fl bitói tisztet Ujfalussy Lajos % töltötte be. — A „Szatmár és Bereg* riportja- — A Szatmárvármegyei Agarász Egyesület most is körültekintő ügyes rendezéssel tartotta meg idei versenyét. A versenyt megelőzően reggelig tartó ismerkedés vezette be a 18 án esőssé vált verseny-napot. Ezen a napon 10 órakor 25 agár állt versenyre s futotta le az I. és Il-ik összevetést, Ujfalussy Lajos versenybíró a szokásos „Hajrái* kiáltással indította a versenyt s majd másnap 19-én a III. és lV-ik összevetést futották ugyanígy. Kedden déli 1 órakor került a sor a billikomra. Báró Uray Gyula „Kisszoknyás“ és Báthy Kálmán „Szidi“ nevű agara futott. A billió kom-nyertes Uray Gyula báró „Kisszoknyás“ nevű agara lett, nyilván — mint mondják — rövid Egy bántó testvéremnek... Irta: vltéa Dr. Szcboszlay István. Testvéri szereted Hazádat: Ezer sebből vérző Magyarországunkat? Testvér I szereted fajodat: Ezeket a nemes, délceg magyarokat? Szereted? Akkor hát imádkozz S dolgozzál is érte fanatikus hittel, Szent, nagy szeretettsl! Imádkozzál együtt minden jó magyarral, Bármilyen hitet vall. Semmiféle átok ne bontsa sorunkat 1 Ne haragudj érte, ha a testvér magyar Máriás lobogó, vagy a csillag alatt Imádkozni akar. Mind a kettő Istent, a szent magyar Istent Állva vagy térdelve hittel ostromolja: Árpád dicső népe, Mária országa Támadjon fel újra! T est vér, magyar testvér szeresd ezt a földet! Imádd minden rögét, csillogó folyóját, A hegyét, a völgyét 1 Szeresd a felleget, amely esőt hozhat, Gyöngytükrü harmatot, délibábos rónát, S kacagó hajnalt, biborszinü estet, Bárány fellegeit s komor sötét egét, Mit az örök égő vérvörösre festett 1 Szeresd a madárdalt, fecske csicsergését, A csalogány hangját, lebegő pacsirta Imádó énekét! Szeress mindent testvér, mindent ami [magyar, Minden testvéredet, ki a drága földért «■* Bármilyen hitü is — dolgozni is akart Hogyha fáj valamid csak a Hazát nézzed: Zokogó anyánkat, a szent Hungáriát Szétdarabolt testtel, vérző, tépett szivvel... Es ami most bántott, nem fog fájni néked. Nagy Isten lelkének meleg sóhajába: A szép magyar dalban Kérd a magyar jövöt. Imádkozz, dolgozzál! Szeressed s ne bántsad testvér, ami magyar 11 Válvetett munkával „küzd és bizva bízzál 1“ Az istolabeteaséoeiif — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — Már jól benn járunk az iskolaévben és a szülők közül igen sokan azt veszik észre, hogy a nyáron pirospozsgás, életvidám gyermek helyett halvány, sápadt és kedvetlen gyermek jön haza naponként az iskolából! Nincs minden esetben arról szó, hogy valamilyen kifejezett betegségre gondoljunk, sokszor elég bőséges magyarázatot ad minden jelenségre a környezetváltozás. Gondoljuk csak el: az a fiúcska, leányka, ki eddig a gondtalan, játékos élet örömeibe merült el,, ki a nyáron szabad levegőn, testet és lelket egyformán edző, egészséges környezetben töl« törte napjait, az ősz elején hirtelen belekerül abba a környezetbe, melyet 40—50 magához való gyermeknek — sokszor nem jól szellőztethető — helyiségben órákig való együttléte jellemez és ott rendszeres, figyelő munkára kénysze« riti apró agyvelejét az iskolai fegyelem. Csakhogy van az éremnek másik oldala is : az iskola fegyelme, a rendszeres munkához való szoktatás, az iskola oktatómunkája, a közéletben való szereplés első csirái, melyek a gyermeklel- kekbe az iskolában hintetnek el, mind olyan nélkülözhetetlen és szükséges tényezők, hogy azoknak értékét tizedrészben sem ronthatják le, azok a kisebb nagyobb testi bajok, melyeket a „beiskoláztatás“ okoz. Az igazság pedig körülbelül középen van. Az iskoiabetegségek tényleg nagyrészben elkerülhetők, nagyrésze nem súlyos jelentőségű, viszont teljesen elhanyagolnunk azokat nem lehet. A helytelen életmód, rosszul szellőztetett, zsúfolt iskolatermekben a friss levegő hiánya folytán meg* fájul a gyermek feje, étvágyát el veszíti, eifarad, a szebemi munka utáni szükséges testmozgás sem esik többé jól neki. viszont a figyelem é3 a szellemi megerőltető munka is sokkal hamarabb kimeríti, elálmosodik, otthon nem eszik eleget, elgyengül, lesoványodik és alig egy két hét után előttünk itt áll a nyári pirospozsgás gyermek helyett egy sápadt, fáradt árnyék. S a szellemi munka sem közömbös. Gondoljunk csak azokra a kis szerencsétlen rabszolgákra, akik az iskola — nem csekély —tananyagának becsületes elvégzése után még otthon hatféle privátórát kénytelenek naponta végigcsinálni, a zongora, rajz, nyelvek és Isten tudja miféle alaptudománya a hamis értelemben vett „műveltségnek“, úgy megterhelik őket, hogy pihenésre, sportra, testápolásra semmi idejük nem jut. Mennyivel fogékonyabb aztán az ilyen gyermek mindenféle meghűléses, fertőző és egyéb nyavalyára, ami — köztudomás szerint — az iskolai évben mindig jobban is fenyegeti. Egyszerű az orvosság: a gyermek fokozott testi és szellemi igénybevételével arányosan fokozott figyelem fordítandó a helyes és célszerű életmódra, a ruházkodásra. a táplálkozásra, a lakás és a környezet egészséges voltára, a pihenés és munka közötti helyes arányra, testnevelésre és Üdítő szórakozásra és akkor az ép fából faragott gyermeken bz Iskola ártalmai sem hagynak nyomot sohasem, (—ti.)
