Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-10-17 / 44. szám
2-lk oldal. SZATMAR és BEREQ 1926. október 17-én. Hallod táros — a faló dalol?! Szamoskor, október 16 • „Peregnek a fákról az őszi le velek, kit erre, kit arra kergetnek a szelek, más vidékre szállt a cse vegő madárka“, csak a varjak fe« kete serege maradt nekünk, ijjedt károgással az őszi szélben csapon« gó és kétségbeesett seregmozdula- tokkal, mintha szembe akarna szál- lani a tél előhírnökével: ne még, ne még dermesztő hideg, koplal- tató, gyilkos, havas fergetegek ne jöjjetek még 1 Ói oda van a virágos és gyümö'csös nyár, minden bokor sárga. A mező is puszta ! Be kár, be kár!... * ^ * * A szellő is sir már a hulló lombok közt bujdokolva, csak az ember dalol még ott künn a mezőn. A pacsirtának már nincs mondanivalója fenn a magasban, pity-pa- laty nem szól a vetésben. De a szántó-vető énekeli Da'ol vagy énekel, a szerint, amint munkája rithmusával összhangzó szive és lelke kiváltja belőle az érzelmeket. Itt vagy tizen tisztítják a földtől a répát, amott megannyian törik kórójáról a tengerit és az ajkuk zeng 1... Hallod város 1? Ez az igazi. így dalolj te munka közben/ Ez az igazi, tiszta öröm és nemes élvezet. Nem az ott a füstös korcsmák és gőzös kávéházak mámorában, fajtalan zenéjében. Ahol munkaközben még szívből szépen dalolni tudnak, az is az Isten dicséretére van, még ha nem éneknek neValaki elment... Halkan, távol az Élet-uttóf Építgetek apró kövekkel. Hangos, vidám az élet-útja Sok víg halandó vígan futja S nekem, hogy éljek, játszanom kell. Apró kövek, kincsek is tán, De mégis hajh I játék a játék S én néha sírva építek Mig fogynak álmok és hitek Játszom, játszom, mint hogyha várnék. Építek gőgös, büszke várat, Erénynek, bűnnek templomot, Meleg kis fészket, szürke kriptát Szivem megannyi furcsa titkát, Kelnek-tünnek színes lomok. Néha egy-két víg szembe ötlöm, Kik röpke percre rám figyelnek, Bérem szánó-mosoly, nem-értés S egy kicsiny ő cim: bolond gyermek. Gyermek vagyok, játszó, magános, De azt ugye nem tudja senki, Az életem fog tönkre menni E játékban, mely jajj! halálos. Életfogyasztó dőre játék, Játszalak hulló vérem árán, A vérem hull, az évek múlnak S a kövek lassan megfakulnak, De játszom és a kripta vár rám. vezzük is azt. (Igaz, hogy a romlott nyelvérzékü városiak még a nótára is azt mondják, hogy énekelik, pedig a magyar ember a nótát dalolja, az éneket pedig énekeli 1 . . .) * * * A városok falukból lettek és milyen másokká lettek. Most csak a lelki magatartására gondolok a városnak. Örökké éhes és rohanó igényű a város. Ami egyrészt jó, mert ez a fejlődés útja. De ha ez csak egyirányú, hacsak a kényelem és a pompa a vágya, hacsak müveit, szép és gazdag akar lenni a város, jaj neki 1 . . Jaj ha nem nő a lelke is a hitben, szeretetben és a megelégedettségben. Milyen szomorúan olvassuk sokszor, hogy mig a falu békésen dolgozik, a város forrong és zug Mig a falu különböző felekezetű lakos* sága jól megfér együtt, a város kultúrharcot hirdet és egymásra uszítja a más vallásu magyarokat. * „ * * A falu tartja meg a várost! A falu adja meg az önmagát folyton emésztő városnak az utánpótlást A falu regenerálja, szüli újjá állandóan a várost az által, hogy az ős- televényből. az anyaföldből születő tehetséges gyermekeit cda adja a városnak és ezek oda viszik a falu lelkét, a falu ősenergiáját erejét, tisztaságát, becsületét, imádságait, énekeit és a munkát dalolva szerető hü szivét. Hallod város : a falu dalol most isi Te mit csinálsz? Jöjj segits megtartani ilyennek a falu lelkét, hogy te is megmaradhass! Kósa Béla. Vitéz Dienes Deli tábornok mondotta az ünnepi beszédet a 14-as huszárok hősi halottjainak emlékszobor leleplezésín. Vármegyénk koszorúját Pécby László főispán helyezte el az emlékműre. — A „Szatmár és Bereg* tudósítása. — Október 14 ike, a hős 14 es hu szárok ezredn.'pja s most csütörtökön soha el nem felejthető ünneppé színesedett az emlékezések napja A volt 14 es huszárok hősi halottjainak emlékoszlopát leplezték le magasztos ünnep keretében. Megjelentek az egyházi, katonai, pob gári élet notabilitásai. Káilay Miklós főispán, Mikecz István szabolcsi, Bernáth Aladár zempléni alispán, Bencs Kálmán kir. kormányfőtaná- csos, Zelenka Lajos kir. kúriai biró, törvényszéki biró diszmagyar- ^bai. Megjelent Péchy László szatmári főispán és végeláthaiatlan fekete csoportban helyezkednek el a hivatalok vezetői, iskolák, egyesületek képviselői. Megérkezett vitéz Jánky Kocsárd tábornok, a honvédség főparancsnoka a kíséretében levő tisztikarral. Felvonultak a 14 es huszárezred kötelékébe tartozó bajtársak, az elesettek hozzátartozói. A tábori szent mise végeztével az egyházi, katonai, pol* gári előkelőségek s az ünnepség nagyszámú közönsége a laktanya előtti térségen emelkedő moru mentális emlékműhöz vonult, megkezdődött az avatóünnepség. A bonvédfőparancsnok a hős huszárokról. Jánky Kocsárd tábornok, a honvédség főparancsnoka a még lepellel fedett osziop előtt messze csengő hangon, elragadó hévvel beszélt a hősökről, akik bevonultak a halhatatlanságba és akiknek áldozatából uj élet, uj magyar vitézség sarjad. öt véres esztendő véres történelme beszél ezen a helyen. Beszél hagyományos magyar dicsőségről, diadalokról, vérben fogant reményről, vérbefojtott csalódásról. Beszéde befejezésekor Őfőméltó- sága, a Kormányzó nevében meg« adta a jelt, mire a turulmadaras emlékoszlopról a lepel egy szempillantás alatt lehullt és láthatóvá lett a művészi ihlettel konstruált fenséges erőt dokumentáló oszlop. Felfelé kiseb- bedő kőhasábok alkotják az oszlopot. amelyen gömbön ülő, huszárkardot tartó bronz turulmadár van. Az oszlop falán ott van a 14 es ezred címere. A Városi Dalárda éneke után vitéz Dienes Oehm Tivadar mondta el ünnepi beszédét. Hatalmas erejű, víziókba hevítő, csodálatos beszéd volt az. Visszaszállunk a múltba, mondotta, ellátogatunk a harcok mezejére, hogy megemlékezzünk azokA kripta vár. — Eszembe ötlik De jó is volna mit sem félni, Egy élet-utón törtetővel Cserélni s ujjongó erővel Bomlott, bolond, vfg má-val élni. — Eszembe ötük : mégsem Így lesz, Hanem, ha majd nagyon fog fájni Az élet, amit soh’sem éltem, Amit csak vártam és reméltem: Játékomtól fel fogok állni 1 Felállók, számon bús mosoly lesz, Este van, térj álomra gyermek, Elindulok és senki nem szól S nem fogja észrevenni; Valaki elment. Pity*Palatty. Lekaszáltát mir a rétet.... — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — Lekaszálták már a rétet s hervadó virágok illata lebeg a levegőben. A széna forgatók vidám éneklése haitik a ligeteken. A sűrű rudasok egymás után sorakoznak és kisebb nagyobb vontatók feketéiknek a zöld mezőben. Temetésre szól az ének és hervadóvirágok, fonnyadó koszorúk illatával van tele a levegő. A diá kok éneklése hangzik temetőben, melyben kisebb nagyobb sírok fe- küsznek egymás mellett s bus fekete fejfák sötétlenek a zöld mezőben. Ritkán estek olyan sürü rendek, mint az idén. És ritkán hallottunk annyi meglepő halálhírt, mint napjainkban. Ritkán és mégsem értjük meg a hervadó füvek és virágok beszédét és nem fordítjuk hasznunkra a szó moru halál bús tanúságait. Az ember élete a fűhöz hasonló. Ezt hirdetik a harangok, ezt beszélik a lekaszáit rétek, a megszáradott füvek. És art, hogy nekünk is le kell majd egykor egymás után feküdni a sírba, ha a nagy kaszás ideje és az élet végsőhatára elérkezik. De még előbb is, mielőtt az éle tét és magunkat kiélhettük volna. Le kell feküdni, mert lefektetnek a szenvedések és lenyomnak a megáradott vizek. Mint zúg, mint süvölt a zivatar! Zúg és ledönti a vetéseket. Mint zúg és süvölt a szenvedések szele! Zúg és leveri az erőseket. És ömlik a zápor és nőnek a vizek, melyek megrothasztják a kész rendeket és eliszapolják a réteket. És ömlik a könnyek zápora és nőnek a nyomorúság árvizei és elborítják a lelkeket. Állj erősen férfi a zivatarban és a tönkrement aratás felett el nem csüggedve a jövő reményével vi« gasztalódjál! Állj erősen férfi a zivatarban és elhibázott törekvéseid romja felett uj célokra acélozd lelkedet s nyújts kezet annak, aki reményét vesztve csüggedten áll. Mu'ass a lekaszált rétre, melyen uj pázsitot nevel a tenyészet s melynek virágai újra kihajtanak. Hát a sirból, melybe önként dőlünk, a küzdelemből, melyet elvesztettünk, hajt-e ki uj élet? Nem hajt, csak a Megváltó sírjából, de hiszen abban fekszem s abban verejtékezve hallom a kaszának suhogását és érzem a temetőnek, a száradó füveknek illatát. Lekaszálták már a rétet. (Győrtelek.) Juhász Béla. Győződjön meg HOGY Saját érdekében női felöltőket, bundákat legolcsóbban HERCZEG ANNA modellházában ViíSftROLHAT Debrecen, Piac-utca 41. szám. Téli leánykabát végigbélelt már 350 ezertől, téli női kabát végigbélelt már 490 ezertől, divat női kabát szőrmegallér és kézelővel 590 ezertől DEBRECEN, PIAC-UTCA 41. HERCZEG ANNA MODELLHAZA DEBRECEN, PIAC-UTCA 41. \
