Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-09-19 / 39. szám
2-ik oldal. SZATMAR és BEREQ 1926. szeptember 19-én Egészségügyi propaganda... Mátészalka, szeptember 18. A kolerának magyarországi jár ványos történetében fel van jegy ;z- ve, hogy 1893 esztendőnek nyarán egy szegény, idegen országbeli vándor ember hurcolta be Szatmár városába. Tudva lévő, hogy a kole» rások, amikor már lábbadoznak» sőt fennjáróvá és gyógyultak lettek még jó sok ideig hordják magukban a kolera bacilíusokat, ezeket bacillus gazdáknak nevezi a tudó mány. Egy ilyen kolerás, bacillus-gaz- da fertőzte meg a Szamos vizét és a betegség a Szamos menti köz ségekben terjedvén el, a mi járásunkban is fellépett. Emlékezetes rám a fenti dátum, mert ezen időtől kezdődik az én hivatalos orvosi funkcióm. Az akkori alispán, főszolgabíró és dr Misko'czy kormánybiztos kérésére vállaltam a fertőzött községek orvosi ellátását, ami fárasztó nehéz és keserves munka volt rám különösen azért, mert a lakosság nagy részének tudatlanságával és babonájával kellett megkü'denem. A kormánybiztos ott hagyott engem a fertőzött községekben, az óvintézkedéseket kellett elvégez nem és a betegeket gyógyítanom. Szigorúan meg volt hagyva, hogy a Szamos vizét csak forralva szabad inni, de hát oda se neki, csak azért is forralatlanul itták. Sz.................g községben nagyon sokan nem akarták bevenni az orvosságot, mert ők azt ártalmasnak taláhák, féltek tőle, tehát magamnak kellett az orvosságot előttük bevenni. — Bebizonyítani, — Hát itt van kezeden ez a sok juh. Bizony én behajtanék néha egyet-kettőt a vásárra. Észre se venné az uraság. — Hát a zsandárok ? — szólt János méltatlankodva. — Megforgatnak egy kicsit, igaz, de aztán mit tehetnek 1 Elbocsátanak és a tied a juh... — Nem peróbáltam én ilyet soha — szólt a juhász ingerültebben — de nem is fogok 1 — Akkor tudod mit? Azt csak meg tudod tenni, hogy elhajtsd hozzám a juhokat és én majd eladom neked. Ez a beszéd aztán végkép felháborította a legényt. Lelkében egy fehér arc elevenedett fel, a jóságos uraságé, akiért ő odaadná a fél tüdejét. Felkapta a fokossát maga mellől és megsuhogtatta a levegő ben. — Elmenj innen Pista, mert.,, mert . . . — Jól van, elmegyek. Jójcakát. De ajánlom, hogy fontold meg ezt a dógot 1 És mintha megbabonázták volna, János tényleg egész éjjel e fölött gondolkozott. Milyen jó is volna, ha ebből a nyájból vagy nyolc darab az övé volna, kerek egy esztendővel hamarabb lehetne Mari az övé... Riadtan kapta magát raj ta, hogy a vétkes gondolatok be- furták magukat az agyába. Aludni próbált, hogy hátha azalatt meg* hogy semmiképen sem lehet ártalmas. Ám de erre is volt kádencia : „Igen az orvos urnák nem árt, mert előzetesen olyan orvosságot vett be, ellenszert, hogy meg ne ártson" volt a válasz ? ! Ilyen szomorú viszonyok között ott a Szamos partján sokat elmélkedtem a világ múlandóságáról, gyarlóságáról, a legjobb szándék hiába valóságáról és sokszor eszembe jutott az már, „elvész szegény népem, mert tudás nélkül való.“ A gyakorlati életből merített keserves tapasztalat korán azon tu datot ébresztette bennem, hogy eredményes egészségügyi szolgálatot orvos és hatóság csak úgy vé gezhet, ha közérdekű munkájában megértő lelkekre talál, ha a lakosság megérti az intézkedések szükségességét és fontosságát. Kulfcura és művelődés lassan- lassan terjedt az emberek között, csak egy helyen van sajnálatos veszteglés, az egészségügyi ösme- retek terén. Ha tűz ütött ki a községben, a lakosság jól felfogott érdekében, a közős veszély láttára egyesült erővel részt vesz az oltásban, de ha járvány lépett fel, nincs résztvevő segítség, nem érzik, mert nem értik a baj lényegét és forrását. A nép egészségügyi érzékét fejleszteni kell, ezt pedig csakis tervszerű és célszerű egész- ségügyi propagandával lehet megtenni. Újabban az egészségügyi reform iroda tűzte ki célnak az egészség- ügyi ismeretek fokozatos terjesztését, népszerű előadások, vetített képekkel kapcsolatos népies felolvasások által. Ezt látva és olvasva a régi keleti böics mondása jut eszembe: „Semmi sem uj a nap aiatt“. Tudtuk mi ezt régen és saját hatáskörünkben gyakoroltuk is élőszóval és Írásban, amennyire módunkban volt és amennyiben megértésre és segítségre találtunk, A propaganda szó fogalmában rejlik, hogy valamit ismételni és újra ismételni kel! és az eszme igy hatja át a szivet és lelket és igy hagy hátra maradandó nyomokat és emlékeket, ugyanezt kell tennünk az egészségügyi ismeretek terjesztésével. Hol van annak legfőbb helye? bizonyára az iskolákban, de nemcsak a középfokuakban, hanem mindjárt a kezdő elemi népiskolákban. A népiskolák felső osztályaiban kell megkezdeni a tanitást, itten lehet már népies, világos modor ban beszélni a szellőztetés, jó levegő fontosságáról, az ivóvíz becséről, a fertőző, ragályos betegsé gek lényegérői, tisztaságról, a fürdés fontosságáról stb. és az ösme reteket újra és újra számon kérni a gyermekektől. Ekkor azlán elérjük, hogy a muskátlis ablakok nem parancsszóra, hanem önként fognak kinyilni egy kis friss éltető levegőre; a piros cédulában nem büntetést és meg bélyegzést, hanem szükséges és közérdekű figyelmeztetést fognak látni, igy leszünk az egészségügyi propaganda lelkes és hasznos zászlóvivői. Dr. Rosenberg Ignác egészségügyi tanácsos. Iskolák mindent megvásárolhat nak a Szatmár és Bereg könyv kereskedésében. A vetémaghite! prolongálása vármegyénkben. — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — A nemesített rozs vetőmag hasz» nálatának elterjesztése érdekében Mezőgazdasági Kamaránk még ez év nyarán akciót indított. Ezen akcióval kapcsolatban a m. kir.földmivelésügyi minisztérium és az Országos Mezőgazdasági Kamara támogatásával lehetővé vált épen most, hogy eredeti Fleisch- mann-féle nemesitett rozs vetőmagot budapesti középáron felár nélkül bocsássanak a gazdaközönség rendelkezésére oly módon, hogy annak vasúti szállítási költségét a m. kir. földmivelésügyi kormány viseli. Tekintettel a vetési időszak közelségére ezúton is tájékoztatjuk az érdekelt gazdaközönséget e vetőmagbeszerzés lehetőségére. Az esetleges megrendeléseket a Gazdasági Egyesület titkári hivatalához kell bejelenteni. Reméljük, hogy ez akció érdekében hozott nagy anyagi áldozatok meg fogják hozni gyümölcsü» két, illetőleg a gazdaközönség fel fogja használni ezt a kiváló alkalmat, hogy degenerált rozs fajtáit elsőrendű jó minőségű, eredeti nemesített vetörozzsal cserélje fel. * A Körzeti Mezőgazdasági Hitel- szövetkezet figyelmezteti a vetőmaghitel prolongálását kérő gazdákat, hogy az árviz és aszály hitelről külön-külön állítsák ki váltóikat, minthogy az aszály hitel 10 százalék, az árviz hitel 7 százalékkal lesz prolongálva. szabadul tőlük, de nem tudott. Hajnalhasadásig harcolt benne a csábítás ördöge a becsületességével s végtére is az ördög — győzött. Egy gondolat cikázott végig fejében s hirtelen a markába kapott a pásztortüzből egy izzó parazsat. Ha ezt a parazsat eltudom főj- tani az öklömben, akkor megbirkózók mindennel. összevágta a tenyerét és a fogait. Az izzó parázs szörnyen égette a markát, de tűrte szisszenés nélkül, míg egészen elgyengült az égetése. Akkor aztán igy szólt: Ellopom a juhokat — és a kialudt széngarabot messzire hajította magától. th Másnap hajnalra nyolc juhot haj tott be a Barkó Pista óljába. * Az ezután következő napokban tettegve várta az uraság látogatá sát, mert érezte, h gy más ember lett, hogy akasztófára való lett. Félt a leleplezéstől. Elgondolta sokszor, milyen nagy volna az uraság csalódása, ha megtudná a dolgot. Hat nap múlva arra kocsizott a báró és ez volt az első szava : — Beteg vagy te jános? — Nem vagyok én, naccságos ur 1 — Nagyon sárga lettél. Hát a kezed mi lelte? — Ahogy aludtam a tűz mellett, egy parázs a tenyerembe pattant és megégette, — hazudott a legény, Az uraság végignézett rajta. — Ej János/ Ej Jánosi — mon- ta és tovább hajtott. De a legény nek egésznap a fülébe csengett : Ej János __Mintha valami gyanako dást s kételkedést érzett volna a gazdája szavaiból ma. Megint álmatlan lett az éjszakája s egyszer azon kapta magát, hogy igy sóhajtott fel az ajka : — Mit tettem, én Istenem 1 Még nappal csak el volt valahogy, de éjjeleit tönkre tették a leikiismeret-furdalások. Egy nap eszébe jutott, hogy közeledik a nyírás ideje s akkor körülbelül megolvassák a juhokat. Erre nem gondolt akkor s ez végkép eldöntötte. De még mindig megpróbált hazudni, leleplezni. Azt hazudta az uraságnak, hogy egy éjjel rablók rohanták meg, őt lefogták, a juhok- ból elhajtottak. — Ej János I Ej János 1 — kiáltott fejét csóválva a báró. Hangjából most már igazán gyanakodás volt kiérezhető Hire ment mindenfelé, hogy nem ‘udott beszámolni a reábizottakkal. Még Gádoros Mari is megtudta, mert azt mondta neki vasárnap délután: — Ügyetlen ember kend, vagy gonosz ! János találva érezte magát, nem tudott szólni egy szót sem. Kibotorkált a Marisék házából, mert úgy érezte, hogy elsötétedett körülötte a világ. Künt jutott eszébe, hogy nem is köszönt el Maristól, pedig illett volna, mert sohasem fogják látni egymást többet. Ment egyenesen ja nyájhoz. Tüzet gyújtott, a fokost maga mellé tette s úgy várta Barkó Pistát, akinek ma kellett eljönni megfelezni a nyolc juh árát. Jött is Pista, amint besötétedett. János elébe ment egy kissé s köszönés helyett ezzel fogadta : — Teremtsd elő a juhokat 1 — Mi azl Megbolondultál! Nem vagyok én teremtő 1 — Hozod vissza a juhokat? — Hogy tudnám most már előhozni 1 — Nem hozod elő? — Nem 1 Összecsaptak. Iszonyú párviadal keletkezett, suhogtak a fokosok. János kétszer ütött, mig Pista egy* szer, aki a végén már egyet sem tudott, hanem végigvágódott a fűben. — Az égő parazsat kibírtam a markomban, de a másik égő parazsat nem, amit te csempésztél a keblembel — kiáltotta János. Pihent egy kicsit, aztán készülődni kezdett. A tüzet ki kutyáját sem akarta becsukta az akolba, az is miről van marta a kaput, kész volt, feldobta
