Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-09-19 / 39. szám
■ Mátészalka, 1926. szeptember 19. Ara'2500 korona. VI. évfolyam, 39. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI E'S KÖZGAZ DAS A'GI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivat» 1: Mátészalka, Kossuth-u. 17. — Telefon 38. szám Postatakarékpénztári csekkszámla: 54003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR. Kiadja: „Szatmár és Berég“ Nyomda- és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap Előfizetési dij; Félévre 60.000 K. Negyed évre 30000 K. hue! Hsdászais kommanista röpiraíokaí koaozott el a csendörség. FI Vági-párt agitációs röpiratai szatmári és szabolcsi községekben. — A „Szatmár és Bereg» eredeti tudósítása. — Az ország polgári közvéleménye állandó megdöbbenéssel fogadta a közelmúlt hónapban azokat a kommunista akciókat, amelyeket az úgynevezett Vági-párt rendezett a fővárosban. Ezek az akciók egy messzebbmenő s tervszerűen indított kommunista aknamunka kezdetét jelentették s ez ideig csak a főváros területére szorítkoztak. Úgy látszik, mióta egy le vitézlett minisz» téri tanácsos lett a párt titkára, a vidéki agitáció is kezdetét vette s megyénkbe is eljutott. Történt ugyanis, hogy a szatmár megyei Hodász községben nagymennyiségű kommunista röpiratot és nyomtatványt foglalt le a kán- torjánosi-i csendőrőrs. A röpirato- kat és nyomtatványokat beszolgál tatták a mátészalkai'főszolgabírói hivatalnak s az eset szereplőinek kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvet pedig beküldték a nyíregyházi kir. ügyészségnek, ahol megindították a bűnügyi eljárást a titokzatos pro paganda ügyében. A kántorjánosi-i cseudőrörshöz szeptember 8-án bizalmas feljelentés érkezett, amely szerint Lakatos Sándor 42 éves ref vallásu, hodá- szi terménykereskedőnél, aki a kommiin idején tagja volt az ottani tanácsnak, nagymennyiségű kommunista röpirat és nyomtatvány van felhalmozva. A csendőrök nyomban megindították a nyomozást és kihallgatták Lakatos Sándort, aki beismerte, hogy folyó évi augusztus 21 én tényleg kapott Budapestről egy csomagot, amelyben kommunista iratok voltak. Azért nem tett jelentést erről a hatóságnak, mert az esetnek nem tulajdonított külö«- nősebb fontosságot. A csendőrök ezután házkutatást tartottak meglepetésszerűen mindazon hodászi egyéneknél, akik a kommunizmus idején exponálták magukat, azonban a megtartott 17 házkutatás közül mindössze egy járt eredménnyel, amennyiben a Lakatos Sándor lakásán kívül csak Szotkó Gusztáv volt orosz hadifogolynál találtak kommunista — nyomtatványokat. Megállapítást nyert, hogy a Lakatos Sándornak küldött csomag feladója dr Molnár Árpád ny. mi' niszteri osztálytanácsos (Budapest, V, Csáki-utca 18—c), mig a Szót« kó Gusztávnak küldött csomagokon Véber József (Budapest, VI., Levente-utca 12.) és Cs. Kovács György (Budapest, VII., Hernád utca 23) szerepelnek feladóként. A lefoglalt röpiratok különböző tartalmúak. Egynéhánynak a címét felsoroljuk: „A királykérdés Magyarországon.“ „Nyilt levél a földmunkássághoz.“ Az európai egyesült államok.“ Európa rt.“ „M, Beer Háború és internacionálé.“ „Uj földreformot!“ Ezeken kivül nagy mennyiségben vannak még Magyar- országi Szociális Munkás Párt alakuló közgyűlésének kinyomtatott jegyzőkönyvei, s a tagfelvételhez szükséges különböző nyomtatványok és blanketták. Úgy Lakatos Sándor, mint Szotkó Gusztáv egybehangzóan azt vallották, hogy valószínűleg Schwartz Sándor hodászi, rendőri felügyelet alatt álló kommunista érzelmű egyén volt az, aki az ő címüket bejelentette a Vági-párt vezetőségének, mert ez az ember tudomásuk szerint összeköttetésben áll a párttal. — Schwartz Sándor egyébb- ként Sarkadi néven is szerepel s jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik, valószínűleg a sógoránál, aki Budapesten lakik. A csendőrség a lefoglalt iratokat a mátészalkai szolgabirói hivatalhoz terjesztette be, ahol Madarassy István főszolgabíró megtette a szükséges intézkedéseket azoknak elkobzása és megsemmisítése iránt A nyomozati iratokat pedig beterjesztette a nyíregyházi kir. ügyészséghez. Miután több szabolcsi és szat- mári községben jöttek nyomára annak, hogy a Vági-párt kommunista röpiratokat terjeszt erélyes nyomozás indult meg azoknak felkutatása és lefoglalása iránt. Iskolakőnyvet, írószert csak a Szatmár és Bereg könyvkereskedésében vásároljon. A parázs. Irta : K. Szabó Károly (Hodász.) — A .Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — Kék volt az ég és zöld az egész síkság, Csak két keskeny, szürke esik húzódott végig az utóbbin ki- nyergösen kanyargósán. Kerékvágás, amiről art mondják, hogy átéri a világot Úgy húzódott át a füves térsé«en, mint valami sínpár. A dülőut egyik vége egy sor öreg vadgesztenyefa közt veszett el, amik úgy tűntek fel messziről fehér virágfürtjeikkel, mint kará csonyfák a gyertyákkal s egészen eltakarták a mögöttük rejtőzködő Eszterfay-kastélyt. Az ut másik vége pedig beleolvadt az eszterfai kövesutba, mint a kis patak a nagy folvóha Érdemes lenne mindjárt ide festeni az egészet. Jobbról a virágzó gesztenyefákat, balról Eszterfa pi ros bádogos templomtornyát a faluval, középen a zöld térséget legelésző juhnyájjal s az egész fö!é a derült, napsugaras égboltot. Nyugodtan lehetne festeni, nincs semmi mozdulat és változás. A juh- nyáj is úgy áll egy helyben, minti ........................................... .................................................................. El ső s utca ,5 ^ ha viaszból volna az egész. Patuka János a juhász és a szamara, meg a kutyája is úgy festenek mögöttük, mint a viaszfigurák. Egyszer csak jobbról a gesztenyesorból fényes fekete pont bujt elő, aztán mindjobban nőtt, növekedett, végre ki lehetett venni, hogy egy kocsiról van szó, mit két tüzes ló húz. Patuka János ekkor már talpon volt, megigazította a kalapját, kihegyezte a bajuszát. A puli körülfutotta a nyájat, mire ébredezni kezdett a sereg. — Jön a naccságos ur 1 — mondta a juhász magának magyarázat- kénen. Ez volt tehát a sürgés oka. Egy perc múlva ott volt a kocsi Jánosnál, aki magasra emelte széles kalapját köszönésképen. Fiatal, de sápadt képű ur volt a nagyságos, azt rebesgették felőle, hogy baja van a tüdejének, amire Patuka János azt szokta mondani: — Odaadnám hálából fél tüdőmet neki, hogy sokáig éljen,, ami« ért jó hozzám. Most is megkérdezte tőle az ur, mint mindig. — Hogy van János ! Hát a juhok ? Egyebet is mondott, ami nagyon jól esett Patukának : — Jó dolga van kendnek János 1 Szép szabad élete van. Ha báró nem volnék juhász szeretnék lenni. Valami jóleső megelégedettséget érzett János ezután a beszélgetés után. Így volt mindig, ha meglátogatta az ur, — Ha csakugyan beteg ember az uraság, akkor hogy tudja igy feleleveníteni szavaival az embert? — tűnődött János. Szerette a gazdáját, házi orvosa sem aggódott jobban az uraság egészségéért, mint ez a legény. Még egy ember volt a világon, ki kedves volt szivének. Egy hejre kis leány: a Gádoros Mari Eszterfáról... A többi szerettei, édesapja s anya elköltöztek régen a szomorufüzfás temetőbe. Mariskára gondolt ez este is, amint a csillagokat szemlélte az akol előtt, a hamvadozó pásztortüz mellett, A Álmodozásából csöndes köszöntés ébresztette fel. Egy sötét alak állott előtte. Csak mikor leült a tűz mellé, ismerte fel, hogy kicsoda. Barkó Pista volt, olyan ismerősféíe. Annyit tudott róla, hogy ő is udvarolna Gádoros Marinzk. De most szinte megörült jöttének, legalább elheszéleet: neíier arról is tudott. hogy rossz híreket suttognak erről az emberről. Elbeszélgettek lassan pipázgatva. János elmondta, hogy ma meglátogatta az uraság és dicsérte nagyon. Barkón látszott, hogy nincs innyére a beszéd, de nem szólt semmit, csak egy idő múlva : — Hány juhod van János? — Száznyóc darab. Egy kis szünet után meg a fizetéséről érdeklődött. — Kevés a te Déred — mondta aztán. — Én megérem vele — felelt János. — Most még megéred. De mi lesz, ha megházasodol ? Jánosnak a Mari jutott eszébe s úgy érezte, hogy igaza lehet ennek a Barkónak. Pedig az csak ezt várta, hogy az elégedetlenség szik- záját valamiképen kicsikolja, aztán tovább szította a tüzet. Mikor hi- relgő beszéddel egészen bekerité a legényt próbált előállni vétkes szándékával. — Hej János ! Hu én a te helyedben volnék, nem lennék ilyen együgyű, hanem boldogítanám valahogy magam. — Mi az áldással?
