Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-07-04 / 28. szám

1926. július 4 én

SZATMAR ét BEgEO

3-fk oldal.

janiiéi mindent a hazáért/*

Acpek a csenged levente egyesület zászlószentelési sportünnepélyéről.

Nem csak tudósítás, nem is éppen riport ez a beszámoló a csengeti leventék zászlószenteléséről. Inkább rajz és hangulat, melegen felvázolt kép, egy lelkes ünnepség lel kés rapszódiája.

*

Van abban valami nagy vigasztalás, hogy a végtelenül szomorú magyar jelenből egyáltalán nőhet szebb jövendő. Azért mondom, hogy nőhet, mert lelkes fiatalságunkban valóban nő napról-napra ez az ígéret. Boldog örömmel dobban az ember szive, ha ezeket a fiukat igy együtt látja. Még a könycsepp is megmelegszik az ember szemében,

Csenger. Ősi falu Históriás hangulattal most végvárnak mondható, jó tiz kilométerre húzódik tőle a trianoni határ. Estenként ide látszanak az elszakított Szatmár lámpái Csalóka lidércfény Jaj!

*

Magyar népünk tempós, ne hézkes fajta. Nehezen mozdul, nagy a nyugalma, mint a határtalan széles rónaságé. De ha megmozdítják, hegyeket emel a lelkesedése. Mondják, itt Szatmárban nagy tüzet kell gyújtani, hogy lángot fogjon a lélek. Talán nem is baj ez Legalább kevés lesz a — szalma láng.

*

Gondolom, Csengerben is to* ronymagasra kellett lobogjon va- lakineka lelkesedése,hogy olyan szép, fegyelmezett s nagyszelességük élni s ha kell meghalni e hazáért. Hitvány utódoknak ne bizonyítsátok magatokat, hanem büsz- kék legyetek mindig arra és mutassátok meg, hogy ti magyarok vagytok. Ügyünk, melyért küzdünk s munkálkodunk igaz s ebben velünk lesz a magyarok Istene.

Csenged Leventék l Egyesületeteknek íme egy gyönyörű jelvénye e zászló, melynek avatására a szép ünnepet szentelitek. E zászló szent legyen előttetek s a reá hímzett jelszót soh’se felejtsétek: „Istennel mindent a hazáért“. — Igen 1 mindent Istennel. Úgy éljetek, hogy mindig Istennel legyetek s úgy lesz Isten is mindig veletek. Lebegjen e zászlón Istennek áldása s a magyarok Istene e zászló alatt vezessen titeket mindig előre a végső, nagy győzedelemig.

Isten! Magyarok Istenei áldd meg e zászlót s e zászló alatt állókat. Ámen.

rü csapatban melegítette ösz- sze a csengeri leventéket. A vitéz Szoboszlay István dr fanatikus hite volt ez.

*

Bámulatos, hogy a rossz idő mennyire nem zavarja a fiukat. Egyik faluból szekereken, máshonnan gyalog, de dalolva jönnek A mátészalkai csapat 80—90 emberrel érkezik, kiváló vezetőivel. Pompás fiuk. Ezek úgy indulnak, hogy minden dijat elhozzanak. Micsoda büszke fegyelem ! Jókedv, derű, öntudat. Még a legkisebb, pöttömnyi emberkében is. Pedig nagy fáradtság egész napot úgy eltölteni, ahogy Csengerben kellett ezeknek a gyerekeknek. Mikor megérkeznek, még azt sem tudják, hova fogják éjszaka lehajtani a fejüket. De hamar segítenek magukon. Éjszaka meg olyan frissen állják az őrséget, mintha nem is dől gozták volna végig a versenyt. Pedig majdnem minden versenyszámban ők győztek.

*

Nagyon szép zászlót szenteltek a csengeri leventék. Fel- emelöen szép volt az ünnepség Milyen jó igy együtt lát ni főispánt, képviselőt, föides- urat, kisgazdát, vagyonost és nincstelen szegényt. Olyan egyformák vagyunk. Egyforma szegény magyarok.

*

Törékeny ember a csengeri jegyző, Nagy László. De ro busztus ereje van annak, amit mond. Szavaira megfogódik az ember s most már aztán jöhet a Kósa Zsigmond papi orációja Jó beszéd, szép beszéd. Olyan tüzet gyújt, hogy utána már csak a Szoboszlay doktor megrázó fogadalma emelheti feljebb a lelket, amikor zúgja :

„Boldog örömmel és magyar gyár fajom iránt érzett fanati- zus szeretettel veszem át e lobogót és fogadom, hogy büszke szittya önérzettel fogunk alája sorakozni és eszményünk lesz e szent magyar trikolor, amelyért békében karunkat iz- mositva örömmel dolgozni és ha nehéz idők jönnek, száz halállal s a poklokkal is szembe szállva meghalni is szívesen fogunk, mert jelszavunk most a megpróbáltatások nehéz napjaiban és az eljövendő viharosabb időkben is ez lesz :

Istennel mindent a hazáért, Nagy-Magyarországert. Hadúr adjon erőt és alkalmat, hogy ez a lobogó még tanúja lehessen a mi hónfiszerelmünknek és a diadalmasan feltámadó

Egyelőre egyesített vármegyéink jegyző egyesülete junius 30 án délelőtt választmányi ülést tartott az úri kaszinó külön termében Becsky Sándor egyesületi elnök elnöklésével, melyen a választmány összes tagjai megjelentek. Nemcsak a jegyzők egyesületi életének hanem a községek gazdasági és közigazgatási életének is számos közérdekű kérdés se tette tárgyát a komoly tanácskozásnak.

Sajnálattal állapította meg a választmány, hogy amíg a közalkalmazottak minden kategóriájának státusrendezése már egy év előtt megtör tént, addig

a jegyzők státusrende zési rendelete

hosszú hónapok óta hetenként megjelenő, néhány napi határidőt Ígérő hivatalos közlemények ellenére még mindig nem jelent meg (A napokban megjalent. Szerk)

Megkeresi a választmány valamennyi vármegyei jegyző egyesületét, hogy az országos egyesületnél meg üresedett titkári állás betöltésénél Szentiványi Sándor megválasztása mellett foglaljanak állást, akinek erre vállalkozását az egyesületre nye reségnek tekinti.

Rz okirati kényszer

tárgyában a nemzetgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat tárgyában a községek képviselőtestületei elé javaslatot teijeszt és az előrelátható tiltakozást a kerületek országos képviselőihez juttatja. Éppen ma a jelszavak korában, mikor mindenki a nép gondozásának és jólétének jelszavát hangoztatja, valóságos támadásnak tartja a falvak népe ellen a tervet, hogy minden magánokirat érvényességéhez ügyvédi vagy közjegyzői ellenjegyzés kényszere terveztetik Hogy ennek valóra válása a falvak népére mit jelent, hogy mily antiszociális intézkedés volna az, ha a falusi embernek néhány milliós ügyletet tár- gyazó okiratával 30 -40 kilométert kellene néha utaznia, az minden a falvak viszonyait ismerő szemében ököllel felérhető,

jász—Nagykun—Szolnokvármegye egyesületének a

közigazgatási reform

tárgyában küldött átiratát beható tárgyalás végett kitűzendő közgyűlése elé utalja.

Megállapítja, hogy

a községek háztartása csőd előtt áll,

mely a szanálással kapcsolatos inszent, Nagy-Magyarországunk- nak. Hadúr segíts, hogy úgy legyen !

#

Hadúr, segíts meg minket, hogy úgy legyen ! (f. s.)

tézkedésekből folyik. Megbénítja ez uz állapot a községek közigazgatását, a helytelenül alkalmazott takarékoskodás a községi épületek és intézmények lerongyolódásával a kívánt célnak éppen ellenkezőjét: az okszerűtlen takarékoskodást természetszerűen kisérő súlyos károsodást idézi elő. Apró részletekig menő tanácskozás során keres és talál a választmány kisebb enyhítéseket a helyzeten, a teljes orvoslás érdekében pedig elhatározza, hogy felterjesztést intéz egyrészt a vármegye alispánjához, másrészt az Országos Jegyző Egyesülethez, hogy miután a csonka ország pénzügyi ellenőrzése megszűnt, a községek háztartására nehezedő ezzel kapcsolatos rendelkezések vonassanak vissza, állitassék visz- sza a községek költségvetési joga, illetve felkéri nevezett fórumokat, hogy illetékes helyen ily irányú előterjesztésüket megtenni szíveskedjenek.

Kisebb indítványok letárgyalása után végül az egyesület közgyűlését 1926 augusztus 8 án délután 4 órára Mátészalkára kitűzi, úgy an -e napra táncmulatságot rendez a kaszinó termeiben Árvaház Egyesülete javára és ennek minél szélesebb alapokon megrendezésére bizottságot küld ki.

A csehek Beregben könyörtelenül megtagadták a határátlépést az édesatyja temetésére utazó miniszteri biztostól. Dr. Simon László miniszteri biztos értesítést kapott, hogy a Beregszász melletti egyik faluban lakó édesatyja meghalt. A miniszteri biztos a gyászhir vétele után megfelelő államrendőrségi távirati előkészités után Záhonyba utazott, hogy Csapnál átlépve a trianoni határt, Beregszászra s onnan szülőfalujába édesatyja ravatalához menjen.—Hasonló esetekben, ha az átlépő igazolja, a megszállott területről kapott levéllel vagy távirattal azt, hogy haláleset miatt kell átlépnie a határt, a magyar hatóságok is a cseh hatóságok is megértőén, kölcsönös készséggel engedik meg, hogy a fájdalomtól lesújtott fiú, testvér vagy rokon hazamehessen. Simon Lászió dr. azonban egy olyan cseh tisztviselőre akadt, aki a legridegebben elzárkózott a határátlépési engedély megadásától s minden számbavehe- tő indoklás nélkül megtagadta a miniszteri biztos további utazását. Az ilyen embertelen bánásmódot mindenesetre jó lesz a magyar határmenti hatóságoknak megjegyezniük, hogy alkalomadtán feltárják a csehek előtt barbár szívtelenségük bizonyítékát.

Vármegyénk Jegyző Egyesületének választmányi ülése.

— A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. —