Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1941
1935-ben mindenestől a tanári könyvtárnak ajándékozta, közte ritkabecsü nyelvészeti tudományos könyvekkel, 137 művet 166 kötetben. Az intézet számára egy csomó szabályzatot készített és fogadtatott el az egyetemes közgyűlésen: Az Intézőbizotisági Szabályzat, A Tanszemélyzet Szolgálati Szabályzata, Rendtartási Szabályzat, Fegyelmi Szabályzat, stb. Az igazgatót nevelőmunkájában magas erkölcsi s fegyelmi célkitűzések irányították, amelyeket felette komolyan és szigorúan akart érvényesíteni. A növendékeknek következetes, szigorú és szerető édesapja volt. Egyenes és őszinte jelleme, kötelességtudása köztudomású volt. Az intézeti fegyelmet vagy tanulmányi érdeket sohasem volt hajlandó feláldozni a személyes dicsőségért vagy népszerűségért. Sikerült elérnie a tanári kar és az intézőbizottság megértő támogatásával, egyesek lelkes közreműködésével, hogy az intézet tanulóifjúságának szelleme a forradalmi évek zűrzavarai után lassankint mintaszerűvé nemesedett. Az oktatómunka irányításában segítségére volt, hogy a középfokú iskolai oktatásnak szinte minden tárgyában egyformán otthonos volt. 32 éves tanári, illetve igazgatói működése alatt csaknem minden tárgyat tanított, amire pillanatnyilag nem akadt megfelelő szakember. A hozzáforduló kezdő tanároknak mindig szívesen volt segítségére módszeres tanácsokkal vagy tárgyi felvilágosítással. Az ev. elemi iskolák részére, de a tanítóképzői gyakorlati kiképzés szolgálatára is, megírta : A magyar alkotmánytan és jogi ismeretek tankönyvét, Az alkotmánytantanítás módszertanát, A számtan- és mértantanítás módszerét ; tanítóképzői használatra pedig megírta a Magyar alkotmánytan tankönyvét. Nyomtatásban megjelent könyveit a szakkritika elismeréssel fogadta. Tanításál alapos tárgyi készültség és tudatos módszeresség jellemezte. Feleltetésben és osztályozásban, kivált tanári működésének első évtizedeiben szigor únak tartották. Mégis kevésszer került arra sor, hogy valakit elégtelenre osztályozzon. Sohasem fordult elő, hogy a növendékek közvéleménye igazságtalannak minősítette volna. Nem szerette a nyilvános szereplési, de irodalmilag mély nyomot hagyott a magyar közszellem alakításában. A legkülönbözőbb tárgyban és helyeken megírt kisebb-nagyobb cikkeit nem említve, azokkal az írásokkal gyakorolt legmélyebb hatqst a magyar közszellem és gondolkozás fejlesztésére, amelyeket A Cél című folyóiratban és a huszas évek elején megindult keresztény napilapokban tett közzé 1916—23. között. Ezekben az írásokban mindenki által elismert úttörő munkát végzett különösen a magyar fajvédelem terén. Kiss Sándor írásai nem haladtak a régi Istóczy-féle nyomokon, mivelhogy nem is volt tudomása nagynevű elődjéről. Cikkei kezdettől fogva a magyar fajvédelem ideológiájának kifejtését és a faji öntudatosítás célját szolgálták. Ebben a vonatkozásban tárgyalták a zsidókérdést is. A fajvédelem szó és a neki megfelelő fogalom magától Kiss Sándortól származik, de azonkívül mindazok a szavak és fogalmak is, amelyeket ezzel a kérdéssel kapcsolatban meg kellett alkotni. Kiss Sándor által meghatározott és elnevezett fogalmak ma már benne szerepelnek a magyar Corpus Jurisban. A magyar fajvédelemnek, amely napjainkban érte el diadalrajutását, Kiss Sándor volt az első úttörője a magyar közéletben, Kiss Sándor mindig azt mondta magáról, hogy : „Justus ac tenax propositi vir" gyanánt óhajt élni. Akik ismerték, tudják, hogy így élt. 4 *
