Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1934
15 Az intézet közétkezőjét, háztartását és kertgazdaságát 1934. nov. 1-ig Beőthyné Vida Irén oki. tanítónő, házvezetőnő irányította dicséretre méltó szakértelemmel, nagy elismerést érdemlő pontossággal és igyekezettel. 1934. nov. 1-től kezdve utóda Fritz Ilona oki, tanítónő vezeti az intézet háztartását, közétkezőjét és kertgazdaságát nagy hozzáértéssel és szép sikerrel. 7. Az intézet és internátus telkei, épületei és karbantartásuk. Könnyen belátható, mennyi gazdasági és pedagógiai hátránya van, ha egy intézet, mint a mienk is, nem tud kényelmesen elhelyezkedni egy épületben, hanem kénytelen három telekre szétszórni a szolgálatában álló helyiségeket. Talán ez a megfontolás irányíthatta az intézet egyházkerületi fölöttes hatóságát, mikor tervbe vette a tanítónőképző Aszódra való áthelyezését azzal a távolabbi céllal, hogy az aszódi ev. polg. iskola és a Luther- tanítónőképző ugyanazon helyen fejtse ki működését az ev. leánynevelés közös céljának szolgálatában. Mielőtt azonban az egyházkerület elnöksége határozott volna az áthelyezés kérdésében, tájékozódni kívánt a szarvasi tanítónőképzővel közelebbi kapcsolatban álló helyi tényezők : mint a tanári kar, az intéző- bizottság, a helybeli ev. egyházközség és Szarvas politikai község álláspontjáról is. E végből dr. Pesthy Pál egyh. kér. felügyelő, iskolánk intézőbizottságának is tagja, dec. 14-én látogatást is tett a szarvasi ev. tanítónőképzőben és közös megbeszélésre összehívta a tanári kar tagjait, az intézőbizottság helybeli tagjait, az egyház képviseletében a három lelkészt, a nagyközség képviseletében pedig a községi főjegyzőt és a községi bírót. Meghallgatva az összes érdekeltek hozzászólását, az egyh. kér. elnök úr őnagyméltósága abban foglalta össze az értekezlet tanulságát, hogy a szarvasi ev. tanítónőképző Aszódra vitele — figyelembe véve azokat a körülményeket és viszonyokat, amiket az intézet itt hagyna és azokat, amelyek közé Aszódon jutna, — egyelőre nem vihető keresztül. így ez a kérdés, minden valószínűség szerint egyszersmindenkorra, lekerült a napirendről. Azonban a tanítónőképzőnek továbbra is megmarad a küzdelme az oktatás célját szolgáló helyiségek hiányával és így szüntelenül él a törekvés is: lehetőleg segíteni ezen a hiányon. Ez indította az intézet vezetőségét 1935. febr. 26-án arra, hogy meg
