Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1932
4 mum, mit minden kántornak a koráldallamokon kívül okvetlenül tudni kell játszani. Ezzel talán az egyöntetű liturgikus istentisztelet gondolatát is meg lehetne valósítani, — ami más felekezeteknél már régen megvan, — egyúttal megismerné és megszeretné a jelölt a kontrapunktikus és polifonikus zenét és zenei műfajokat, ami nagy segítségére lenne későbbi zenei fejlődésében és zenei önművelődésében. 3. A kántorjelöltek tankönyvébe felveendő a tantervben előírt elméleti rész, kerülve természetesen a hosszú történeti fejtegetéseket és fölösleges áttekintéseket, ami úgysem maradandó, tehát értéktelen. Csak azt kell tanítani, aminek gyakorlati jelentősége és haszna van. Az orgonát, harmoniumot, minden leendő kántornak a legalaposabban kell ismernie, tehát ez tárgyalandó a legalaposabban. Ezzel egyrészt sok fölösleges kiadástól kiméli meg egyházközségét, másrészt a művészi orgonajáték legfontosabb előfeltétele a hangszer alapos és okszerű ismerete. Néhány szóban ismertesse az énekeskönyvet, annak beosztását, dallamát és gyakorlati használatát; a korálkönyv jelentőségét, beosztását; az ev. korái történeti fejlődését, ritmusát és az ev. korái szerepét a zeneirodalomban; fontosabb korálszerzőket; a karéneklés rövid pedagógiáját; az emberi hang fajait, terjedelmét; az egyház’ énekművek formáit, előadását; az istentiszteleten való karéneklést ; karének gyűjteményeket; karénekek megválasztásának szempontjait ; átírásokat, betanítást és előadást, polifon egyházi gyermekkarokat. Szükséges egy rövid zenetörténeti áttekintés és csoportosítás, kiemelve különösen azok a zeneszerzők és egyházi karnagyok, akik az ev. egyházi zene szempontjából különös fontossággal bírnak és akik hathatósan és termékenyítőleg közreműködtek az ev. egyházi ének- és zeneügy fejlesztésében. Végül ismertetni kellene röviden azokat a fontosabb zenei műformákat, melyek az istentiszteleti orgonajáték keretében előfordulnak. Az volna a legégetőbb szükség, hogy megfelelő tankönyvek birtokában, a kántorképzés a lehetőséghez képest egyöntetű és minél inkább gyakorlati irányú lenne. A másik fontos dolog, hogy egyházunk vezetősége megismételné nyomatékosan az egyet, egyházi közgyűlés 1912. évi 124. B. pontjában foglalt jegyzőkönyvi határozatát, melyben felkéri az egyet, egyházi közgyűlés a püspököket, az egyházi énekügy egységessé tétele érdekében, hogy kerületeik gyülekezeteinek az egyetemes korálkönyv használatát ajánlják.
