Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1927

eredményre vezetett akcióját a kegyetlenül magas vallási óraszám leszállítás érdekében, éppen felekezeti tanítóképzésünk javára. Már a következő esztendőben elkezdte agitácíóját a Szarvason életképtelennek bizonyult fitanitóképző átszervezése érdekében tanitónőképzővé. Három esztendeig tartó szívós buzdítás, meggyőzés és érvelés eredménye gyanánt az 1916. évi egyházkerület! közgyűlés megbízta őt az átszervezés kivitelével.

A tanitónőképző megszervezése Nikelszky 10 éves igazgatóságának a legtöbb nehézséggel járt, de a legmaradandóbb, legbecsesebb alkotása. 1917. év szeptemberében nyílt meg Szarvason az ev. egyház egyetlen tanitónőképzője, egyelőre csak az I. osztállyal, de már abban is 44 tanulóval. S ugyanabban az évben már 17 elsőosztályos magántanuló is jelentkezett. A következő évben megnyílt valamennyi osztály. Ezzel az alkotással hálára kötelezte Szarvas községet, a tanitónőképző tanári karát, a bányai ev. egyházkerületet, mint az intézet fenntartóhatóságát, de legfőképpen az egész egyet, ev. táradalmat. Ámde az új tanitónőképző számára új internátust is kellett berendezni és külön köztartást létesiteni, mert eladdig a főgymnasium alumneuma élelmezte növendékeinket. Nikelszky megteremtette az új internátust és 1918-ban az önálló közétkezőt, felhasználva az új berendezkedésre a már korábban megszerzett építkezési államsegély tőkéjét. Egyéb sokoldalú, iskolánkivüli tevékenységéről á helyszűke miatt nem emlékezhetünk meg.

Buzgó szervező tevékenységének a forradalom vetett végett. Alighogy 1919. évi március hó 14-én Budapestre utazott a forradalmi kormány által rendezett sociológiai tanfolyamra, amely lépésével kétségtelenül szintén az intézet érdekeit kívánta szolgálni, az oláh-megszállás bekövetkezése megakadályozta őt a visszatérésben. A forradalom és az oláh-megszállás lezajlása után 1920. évi január hó 10-én leköszönt igazgatói tisztéről, melyet akkor az intézet felügyelőbizottsága Terényi György vallástanárra ruházott, aki már addig is működött, mint h. igazgató. Azontúl mint tanár szolgálta tovább az intézetet, ebben a minőségben is teljes értékű munkát végezve 1922. év augusztusáig, amikor mint népművelési titkár áll. beosztást kapott Budapesten. Azon reményben, hogy ezen állásában végleges elhelyezést találhat, az intézet felettes hatóságától szabadságot kért. Szervezőképessége ebben az állásában új teret talált és bőven érvényesült is, csak személyileg az a hátránya volt belőle, hogy a miniszter mostanáig nem