Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1918

Az internátus lehető felszerelése annak a 12000 koronának terhére történt, melyet az 1917. évi kerületi közgyűlés jzkönyvének 28. pontja értelmében utalt ki e czélra.

Sajnos, ez az összeg a legegyszerűbb kivitelben vásárolt ágyak és készíttetett szekrények és egyéb múlhatatlanul szükséges felszerelés igen magas egységárai mellett nem lehetett elegendő a legkisebb igényekkel véghezvitt berendezés költségeire. Az e czímen kiadott 2105254 koronának még hiányzó részét az 1919-iki költségvetés egyéb tételeinél reméljük ezen év végéig megtakaríthatni s ha ez nem sikerülne, az 1918. évi szeptember 5-iki közgyűlés 95 pont alatt hozott határozata értelmében az intézet részére megadni rendelt kölcsön útján fedezhetni.

Látnivaló, hogy az anyagi eszközök szűkös volta miatt az átszervezéssel járó egyik legnagyobb gondunkat okozta ez a berendezkedés, — melyet azonban a jelenleg távollevő igazgató buzgalma, agilitása és tervszerű gondoskodása folytán, reméljük — teljes sikerrel és a kerület újabb megterhelése nélkül fogunk befejezéshez juttatni.

3. A közéikező. Külön fejezetet kíván e hasábokon egyik legsúlyosabb feladatunk: a közétkező beállítása és fenntartása.

Az 1918. évi április 25-iki közgyűlés 18. d) alatti határozatában kimondotta, hogy a „közétkező létesítését elvben helyesnek tartja ugyan, ezt azonban fedezet hiányában ezidőszerint megvalósíthatónak nem találja.“ A kerület tehát a beállítással, felszereléssel járó költségekre pénzt nem adhatott. Miután azonban a főgimnázium közalumneuma növendékeinkről azok nagy száma miatt nem gondoskodhatott, — a közétkezőt mindenképen be kellett állítanunk. A köztartásra ugyancsak a fenti közgyűlés 18. e) pontja alatt megállapított, az evangélikus növendékek által fizetendő havi 90, ref. vallásúaknál havi 100, egyéb vallásúaknál 120 korona köztartási díjösszegek a drágaság fokozódásával az élelmiczikkek közismerten horribilis volta mellett mindjobban összezsugorodtak. Igaz, hogy a spanyoljárvány, a szénszünet, az országos széttagoltság és forradalmi zavarok miatt növendékeink egy része, kik közül nem egy félévre, olyik egész évre is előre lefizette a köztartási díjat, — a karácsonyi, majd a húsvéti szünet után otthon maradt, ezeknél tehát némi megtakarítás mutatkozott, de a le nem írható fa-, szén-, tej-, zsir-, szappanárak magas mosónői napszámok, stb. mellett köztartásunk mérlege felborulással fenyegetett. A felügyelőbizottság — miután márczius végétől csak folytonos zavarok késedelmek mellett, április közepétől pedig egyáltalán nem tudtunk a kerületi elnökséggel érintkezni, a helyi bizottságnak előzőleg a kényszer hatása alatt hozott határozatát megerősítve julius 4-iki ülésén a köztartási díjat a tanévre visszamenőleg havi 35, összesen 350 koronával — támaszkodva az 1918. évi őszi kér. közgyűlés 95. számú határozatára — felemelte. Ezidőszerint biztos adatok alapján reméljük e feladatnak sikeres végleges megoldását. A közétkezői berendezésre fordított 11000 korona is fedezetet nyer bevételeinkből.

A szertelen drágaság, a beszerzési roppant nagy nehézségek, az országos rossz termés, az általános ínség, okozták, hogy a közétkező növendékeinknek nem adhatott oly élelmezést, amely más békés évek szintjét elérte volna, de a tekintetben nyugodtak vagyunk, hogy országos viszonyaink között, kivált ily köztartási díjak mellett jobbat nem adhattunk, — ám így is táplálót adtunk és a húsnemüekben való hiányt, melyeket a szokott mérvben az árak túlmagas volta miatt redukálnunk kellett, kenyér2