Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1916
c) A fegyelmi állapot a lefolyt tanévben megfelelő volt. Súlyosabb eset, mely kivételes intézkedést igényelt volna, egyáltalán nem fordult elő. Egyik legfontosabb törekvésünknek azt tekintettük, hogy a növendékek az érettségnek és a pedagógiai belátásnak azt a fokát érjék el, hogy lehetőleg önönmagukat fegyelmezzék. — A felső három osztályban e téren is kedvező eredményről számolhatunk be, mig az első évfolyam növendékeivel szemben, nagyobb fokú fegyelemsértésnek elejét veendő, nem egyszer szigorú figyelmeztetések és dorgálások is alkalmaztattak. — Egyébként már más években is tapasztaltuk, hogy az első évfolyamba lépő növendékek bizonyos virtust találnak az intézet szabályainak kijátszásában, ami nagyrészt az előző nevelés elhibázodott voltának tudható be, de kellő tapintattal, következetességgel és szigorral e hiba idővel kiköszörülhető volt, s így ez az osztály sem tehet kivételt. 2. Tanítás. Általánosságban az volt az intézet hadban nem lévő tanárainak, tehát csonka tanári karának, a legfőbb törekvése, hogy az intézet tanulmányai színvonalát e nehéz időkben is fenntartsa és biztosítsa. Nehéz feladat volt az, mert a tanári kar egy része ka^ tonai szolgálatot teljesítvén, az intézettől távol volt, igy az itthonlevők között oszlott meg azon tárgyak tanítása is, melyek szaktárgyaik közé nem tartoztak. Igyekezetünk az volt, hogy ki-ki lehetőleg szaktárgyát taníthassa, de sajnos, ez nem volt minden esetben keresztülvihető, azonban az egyes tanárok lelkesedése, ügybuzgalma és fáradhatatlan szorgalma, a mutatkozó nehézségeket esetről-esetre leküzdötte, úgy, hogy az eredmény teljesen kielégítő volt. Nagy és felelősségteljes munkát végzett a tanári kar minden tagja, különösen akkor, amikor elsőizben egy, másodízben másfél hónapig tartó tanfolyamot is rendeztünk, melyeken egy némelyik tanár heti óraszáma a harmincat is elérte, s az összes többlet-órákat mindegyik tanár, e tanév folyamán is éppen úgy, mint az eddigi két háborús évben is, lelkesedéssel és díjazás nélkül látta el, mert valamennyien úgy ére- tük, hogy hazafias köielességet teljesítünk, amidőn a nagy terhet jelentő többlet-munkát önként és díjtalanul, immáron a háború harmadik évében is vállaltuk, — 76 —
