Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1916

— 2

Ez eszmék azok, melyek hatásaként a kolostorok tétlenségét, a lelkiismeret szabadságának folyományaként ébredező alkotásvágy váltja fel, ez eszmék azok, melyek az évszázados tespedésben elernyedt erőkre üdítően hatnak, munkaképessé téve őket; ez eszmék részesítették a szív és lélek összhangjának áldásában az emberiség millióit. A reformáció volt iskoláink szülő-anyja, később ez iskolák lettek a reformáció tanainak megdönthetetlen eiősségeivé.

*

* *

2. Egyházunk és iskolánk létesítése a múltban.

2. Őseink már első egyházaik megalakításakor sem mulasztották el, hogy azonnal iskolát is ne állítsanak fel.

Az iskola volt az egyház veteményes kertje.

Ezt a kertet művelni, ápolni, gondozni, minden protestáns első kötelességének tartotta.

Ha nem igy volna, vájjon elképzelhetnők-e azt, hogy alapok nélkül, csupán a hívek hozzájárulásával, annyi iskolát létesíthettek volna, amennyire szükség volt?

Csakis ezen példanélküli áldozatkészség mellett érthetjük meg azt, hogy a protestáns egyház a népoktatás és népnevelés terén minden más tényezőt, magát az államot is nemcsak éveken, hanem évszázadokon keresztül is megelőzte. Ezt az alkotásvágyat, ezt a teremtő erőt, a haladásnak ezt a biztosságát és gyorsaságát a reformáció szülte.

Őseink áldozatkészségéből ma már évszázados alkotásainkra tekinthetünk büszkén vissza, önérzetesen vallván magunkat protestánsoknak, de evangélikus egyházunk e fényes múltja kötelességeket is ró reánk.

3. Intézményeinkgya- rapitása a létesítendő tanitónőképzövel.

3. Ma, amikor a reformáció négyszázéves emlékünnepének méltó megünneplésére készülünk, e köte-