Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1916
Äz elősorolt indokokra való tekintettel azt bátorkodom tisztelettel javasolni, méltóztassék elhatározni, hogy a magántanulók tandíja, melyre — mint nagyon is bizonytalan és esetleges jövedelmi forrásra, költségvetési tervezetemben biztosítandó annak reális voltát — nem is szárúitok, mindaddig, de legalább is 10 éven keresztül a Segély-egylet tőkéjéhez csatoltassék, mig más intézkedés szükségesnek nem mutatkozik. Természetes, hogy az ezen öszegből eredő tőke után befolyó kamat mindaddig teljességében a tőkéhez lenne csatolandó, amig esetleg más intézkedés nem történik, de ÍO éven keresztül föltétlenül. Annak idején a segély-egylet alapszabályai is megfelelően módosulnának. Az addigi segélyezés a mostani alapszabályok értelmében történnék. * * * Szóval úgy vélem, hogy számításom reális, ha 140 növendéket veszek alapul, kik felekezet szerint nagy többségben evangélikusok lennének s egyébként hozzávetőleg igy oszlanának meg: 100 —110 ev., 25 más keresztyén vallásu és 5 izr. vallásu lenne. Valamennyi, kivétel nélkül 12 K-t fizetne beiratási dij ciinén, a kerületbeli ev. vallásnak 125, más kerületbeli evangélikus vallásuak 135, más keresztyén vallásuak 180 és izr. vallásu tanulók 200 K tandijat fizetnének. A tervezet csak 140 növendék tandíját veszi számítása alapjául, holott a valószínűség az, hogy 160 lesz, tehát legkevesebb évi 2500 K-val lesz több a bevétel. E többletet a normál-költségvetés reális voltának biztosítása végett nem vettem fel. A köztartási (élelmezési) költségek személyenként 560 K-nál többe alig kerülnek ma, mely összeg az alumneumba befizettetnék, annyiszor véve, ahány növendékünk ott étkezik, számítva arra, hogy evőeszközökről, abroszokról, stb. is gondoskodni kell, továbbá, hogy az önálló alumneum létesítésekor sok előre nem látott kiadás is lesz s végül tekintetbe véve, hogy más intézethez viszonyítva, e költségek igen méitá-