Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1916

14 —

ges az államkormány hozzájárulása, miért is ily tárgyú előterjesztésemre a püspök ur Öméltósága és a kerületi felügyelő ur Öméltósága ez iránt a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur Őnagyméltóságát megkereste, az államsegélynek lehetőleg egy összegben egyszerre való folyósítása iránt is egyidejűleg lépéseket téve. (38. pont!)

15. A tanítóképző fokozatos beszüntetése, a tanitónőképző megnyitása és fokozatos fejlesztése.

(6. pont!) Az új intézet megnyitásának első három évében részben tanítónő-, részben tanítóképző-intézet lennénk, mert — amint az előterjesztésem első részében kifejtettem — a négy, illetőleg három fiu-osztáiy megszüntetése csak azon az áron volna lehetséges, ha a fiukat elbocsátjuk és megnyugszunk abban, hogy tanulmányaikat az említett okok miatt — félbe kelljen szakítaniuk.

Ez az intézkedés sem állna az ügy érdekében, mert természetes, hogy ezt csak azért tennők, hogy a tanitónőképző mind a négy osztályát egyszerre benépesíthessük. E terv keresztülvitele több ok miatt nem valószínű : először azért, mert a tanító- és tanítónő- képzők felvételénél követett gyakorlatban alapelv az, hogy ki-ki abban az intézetben végezze tanulmányait, amelyben megkezdte, sőt nemcsak alapelv, hanem úgy az állami, mint a róm. kath. intézeteknél szabályzatban van ez kimondva, s különben is any- nyira átment már a köztudatba, hogy alig akad egykét növendék, aki felsőbb osztályba más intézetnél jelentkeznék és természetes, hogy ily esetekben rendszerint nem kitűnő előmenetelü és példás magavise- letü növendékekről van szó.

Ezen indokokra való tekintétből — úgy vélem — nem volna helyes a tanítóképző beszüntetése és a tanitónőképző mind a négy osztályának egyszerre való megnyitása. Tehát helyes megoldásnak vélem az alábbi tervet:

Az 1917. szept. 1-vel kezdődő tanévben a tanítóképző első osztálya megszűnnék, az első osztályba