Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914

11

az a körülmény, hogy a leletek aránylag csekély mélységben, 70—100 cm., fordultak elő. Nem a telep területének és a felszínre került emlékeknek nagy száma, de azok jellegzetes és magasabb fejlettségű neolit-kori kultúrát jelző volta az, ami igen becsessé teszi e lelőhelyet nemcsak Szarvas őstörténelmére, de a hazai prehisztorikus kultúra megvilágítására vonatkozólag. A hires német archeológus, Reinecke Pál, ki a hazai régészeti kutatások iránt igen meleg érdeklődést tanúsított, a tordosi neolit-kori emlékekről Írott s az Arch. Értesítő 1898-ik évf.-ban megjelent rövid értekezésében azt fejtegette, hogy Közép- és Észak-Európa kőkori agyagmivessége sokkal fejlettle- nebb volt a Középtenger keleti vidékének keramikájánál. Ugyanis szerinte az előbbi helyekről származó neolithikus eredetű edények durva, sokszor érdes felületüek és kezdetleges diszitésüek, mig ellenben a Középtenger keleti vidékeinek edénymaradványai fényes, csiszolt felületüek s figurális díszeik révén magasabb kultúra mellett bizonyítanak. Természetesen Reinecke ezen állítása merész és megfelelő alaposságot nélkülöző volt. Bebizonyult ugyanis, hogy nem hiányzik nálunk sem ez a fejlettebb neolit-kor, de eddig azért volt ismeretlen, mivel kevéssé vannak átkutatva azok a helyek, hol ezen typusu emlékek lennének feltárhatók.

Az erdélyi tordosi festett edényeken kívül az ország más vidékéről Sátoraljaújhely, Oltszem, Kölesd, is kerültek elő festett, simított felületű s néhol figurális diszitésü cserepek. Ezen magasabb kőkori kultúrájú lelőhelyek közzé tartoznak részben a szarvasi szappanosi őstelep s a szarvasi ó-temetői lelőhely is. Hazai őskori kultúránk fejlettségére igen hízelgő s a feltárt emlékek alapján tűzött feltevésnek épen nem mondható Schmidt Hubert ama nézete, hogy az Égei-tenger környékén fejlődött praemy- kenei kultúra kiinduló pontja hazánkban és a környező