Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 31 mellette szinte elvész a figyelem jelentősége anélkül, hogy hiányoznék. Általában úgy látszik, hogy a élményeket előidéző sugallásokban a figyelemnek, a complicáltabb akaratos cselekvések suggestiojában inkább a hangulatnak van erősebb kirekesztő functi- ója, de azért a kettő minden esetben együtt működik. A complicáltabb cselekvésképzetek suggestiójá- ban nemcsak, hogy jelen van, de minden esetben határozottan kifejeződik ama impulsiv hangulat szerepe, mely a cselekvésképzetet teljesülésbe viszi. Hiába esik tekintetem irásközben a borosüvegre, hiába gondolok a legmegfeszitőbb figyelemmel az ivásra, a cselekvésképzet nem fog megvalósulni, mig megfelelő hangulat nem járul hozzá. Tehát minél kifejezettebb valamely cselekvésnek az akaratos jellege (ellentétben a reflexszerü élményekkel), annál fontosabb szerepe van a hangulatnak a cselekvésképzet teljesülésében. A cselekvésképzet ugyanis nem tevődhetik át cselekvéssé, tehát mindaddig nem valósulhat meg, mig az ellenakaró képzetek hatása ki nincs re- kesztve. Ezek kirekesztésére pedig a puszta figyelem nem elegendő. Tegyük föl, hogy megfeszített, erős figyelemmel a következő képzetcomplexumot rögzítem a tudatomban: „Kiiszom a tintásüveget." Ha figyelmemet kizárólag ezen képzetcomplexumra szögezem, talán elérem, hogy az ellenakaró, gátló szerepű képzetcomplexumok kirekednek a tudatból, de a figyelemmelmegragadott képzetcomplexum uralma még sem válhatik teljessé és igy cselekvéssé sem valósulhat, mert a kiszorított gátló képzetek a tudat mélyben zavartalanul kifejtik működésüket. A legújabb lélektani vizsgálatok kétségtelenül beigazolták, hogy a tudatmélybe (subconcience) szorított képzetcom- plexumok akaratirányitó hatása épen úgy érvénye-
