Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1912
— 67 vallásos lelkületű, 'hitbuzgó tanítókat s hazánkat forrón szerető, képzett, müveit, és derék nevelőket neveljünk. Gyakran kínálkozott alkalom arra, hogy növendékeinkben ev. egyházunk iránti szeretetet s a hazafiui érzést ápoljuk és fejlesszük s ezen alkalmat fel is használtuk. Prot. tanítóképző vagyunk, tehát az erős hazafiu érzés ápolása mellett legfőbb igyekezetünk az volt. hogy oly tanitókot neveljünk, kik egyházunk orsát szivükön viselik, a lelkészek egyház-épitő buzgó törekvéseit megértik s szivvel-lélekkel szegődnek egyházunk buzgó ve- zétőihez, hogy nemes törekvésűkben igazi jobb kezük és segítő társaik legyenek. Minőén reggel háromnegyed 8 órakor és az internátusbán este, lefekvés előtt könyörgést tartottunk, amelyet énekkel kezdtünk es végeztünk A napi könyörgéseken az éneket a IV. éves növendékek névsor szerint, felváltva kisérték, egy növendék pedig alkalmas imát mondott, illetve olvasott fel. Minden hét csütörtökén ngyházi beszéd is volt, melyre a valiástar tanára készítette elő növendékeinket Ilyenkor a könyörgés félnyolcz órakor kezdődött. Vasárnapon és ünnepnapon testületileg vonultunk ez Isten házába Az év folyamán két Ízben, mégpedig decemberben és júniusban ugyancsak testületileg járultunk az Úr asztalához, ti helyen említem meg, hogy Mendöl Lajos, a testvérintézet vallástanára, a depreca- tíón mindenkor a legnagyobb készséggel és őszinte testvériességgel áll az intézet rendelkezésére Szónoki beszédeivel. melyeket a tanári karhoz és az ifjúsághoz intézett, nemcsak gyönyörűséget szerzett hallgatóinak, hanem az ihletett lelkipásztor művészetével, mélységes, áhitatos és vallásos hangulatot teremtett. Fogadja ezen testvéri, igaz és őszinte szeretettel teljesített szívességéért ez utón is az intézet köszönetét A reformáció emlékünnepét ez évben is az Isten házában ünnepeltük, a hol Supper Frigyes és 5*
