Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1912

— 56

2. Személyi ügyek. Fájdalommal telt szívvel jelentem e helyen, hogy intézetünk intéző-bizottságának

alelnöke:

Zvarinyi János j helybeli ev. lelkész 1913.

évi junius hó 8-án meghalt. Temetése junius 10-én d. u. 4 órakor volt.

Intéző-bizottságunk nagyérdemű alelnöke 1852. március hó 2-án Szarvason született. Atyja ugyancsak Szarvason kántortanitó volt, ki vallásos buzgóságot, hite és egyháza iránti törhetetlen szeretetet plántált gyermekei szivébe. Zvarinyi János az elemi iskolát és a gimnázium nyolc osztályát Szarvason végezte, majd Pozsonyba a theologiára ment, melynek elvégzése után egy évet a jénai egyetemen töltött. 22 évig a csomádi ev. egyház lelkésze volt s ezt megelőzőleg Nyíregyházán mint segédlelkész működött. Csornádról szülővárosa, Szarvas, hívta meg lelkészül 1897-ben s a hazánk ezredéves emlékére emelt templomban ő hirdette először Isten igéjét.

Könnyek között búcsúzott Csornádról. Az őszinte szeretet kapcsa fűzte össze a köztiszteletben álló lelkészt híveivel, kik fájó érzéssel búcsúztak el papjuktól, de tudták, hogy nem veszítették el örökre, hogy azt a hangot, melynek tiszta csengése nehéz napjaikban nekik megkönnyebbülést, vigaszt szerzett; azt a két jóságtól sugárzó szemet, mely oly gyakran áldóan fordult feléjük; azt a nemesen dobogó szivet, mely terhes gondjaikban osztozott velük: hallhatják, láthatják, érezhetik.

Szerette hivatását s lelke egész erejével hirdette Isten igéjét; szerette híveit, szerette embertársait s szive egész melegével szerette övéit. Viszontszeretet, tisztelet és nagyrabecsülés kisérte hosszú és nemes; mindenkor igaz, de sokszor küzdelmes pályafutásán mindvégig. A munka volt éltető eleme. Kitartó és lelkes buzgóság- gal munkálta egyháza érdékeit, ahol több tekintélyes