Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1909
- 22 Meghalt! — Hogyne sajogna szivünk, mikor tudjuk, hogy többé vissza nem jő; hogyne borulna könnybe szemünk, amikor tudjuk, hogy nincsen többé ; de vigasztal bennünket az a tudat, hogy amit ő alkotott, amit nemes szive sugallatára teremtett: a dicsőség, melyet az intézetnek szerzett, a tűzoltó s egyéb egyesületek, melyek a köz javát munkálják, állandóan körül vesznek bennünket s mi azokban is őt látjuk. — Isten nyugosztalja és adjon neki örök békességet! . . . Január hó 8-án R á c z Mihály I. éves növendékünk halt meg, kiről az értesítő más helyén emlékezem meg. Sokszor jutottunk nehéz helyzetbe a tanév folyamán s bárcsak nehezen s nagy erőmegfeszitéssel tudtunk ségiteni, de mindig találtunk módot arra, hogy zavartalanul folytathassuk a tanítást. — Oláh Miklós elhunyt kartársunk óráit Patz Jenő kollegánk vállalta magára. Sok gondot okozott az internátus kérdésének megoldása. Szükségét érezzük az internátusnak s jóformán nap-nap mellett tapasztaljuk, hogy internátus nélkül a tanítóképzés nem tökéletes. Csak ott ismerhetjük meg igazán a reánk bízott ifjakat, természetüket, egyéniségüket, egész válójukat s csak ott nevelhetjük őket igazán azzá és olyanokká, aminőnek egy jó prot. tanítónak lennie kell. Megboldogult elődöm sokat fáradt az internátus létesítése érdekében, sajnos, — a halál megakasztotta szép tervének keresztülvitelében. A félbemaradt munkát folytatjuk s valószínű, hogy az internátus a jövő tanévben megnyílik. Jóleső érzéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy dr. M i k 1 e r Sándor, Békésmegye kir. tanfelügyelője, ki intézetünket április hó 4-7. napjain meglátogatta, a tanítási órákon jelen volt, az intézet berendezését, felszerelését megtekintette, szintén elismerőleg nyilatkozott
