Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1909
— 18 — nek 16. évében, hosszas szenvedés után jobblétre szen- derült. Hült tetemét f. hó 21-én d. u. 5 órakor helyezik örök nyugalomra.“ Hivatali kötelességét utolsó percéig nemes lelkesedéssel s lelkiismeretes odaadással teljesítette, miben összetört szervezete sem volt képes megakadályozni teljesen. Akibe szenvedésteljes élete folyamán olyan erős hittel vetette bizodalmát, a mindenható Isten adjon porló teste számára háborítatlan, örök nyugalmat! — Legyen áldott emlékezete ! . . . Még meg sem kezdődött a tanév, újabb nehézség merült fel: Kerber János, az intézet volt mennyiségtan-fizika tanára, ki egy évig — az 1908—1909. tanévben — működött intézetünknél, elhagyta állását és Pozsonyba ment, ahol az ev. főgimnáziumhoz választották meg h. tanárnak. Sok nehézséggel és akadállyal kellett a tanári karnak megküzdenie, hogy munkájában fennakadás és az eredményben hanyatlás ne legyen. Valósággal ember- feletti munkát végzett a tanári testület minden tagja. Két tanárt kellett helyettesíteni s amellett az igazgatói teendőket is végezni. — A kormányzó-testület sietett az egyensúlyt helyreállítani s a két tanszéket betölteni. Papszász Gyula tanszékére e sorok íróját: N i k e 1 s z k y Zoltán eperjesi ev. kollégiumi tanitóképző-intézeti rendes tanárt választotta meg 1909. évi szeptember hó 15-én tartott ülésén s ugyancsak őt bízta meg hat évre az igazgatói teendők ellátásával. Állását azonban csak október hó 7-én foglalhatta el. — Örömmel említem meg e helyen is, hogy a tanári testület minden tagja bizalommal és szeretettel fogadott, ez évi működésemben készséggel támogatott s egyértelmű, összhangzatos tevékenységünk jótékony hatása nem is maradhat el. Különösen köszönettel tartozom azonban ifj. Krecsmárik Endre
